XII. Keresztesmező és a bogáthi fensík.

A Létomtető. A Keresztesmező tájrajza. Bogáthi fensík, az itten feküdt Bogáth, Élecsfalva és Füzeg nevű régi megsemmisült faluk fekhelyei. Kápolnafar. Élecskútja. A bogáthi szabadföld, itteni birtoklás és örökösödés törvényei, sajátságos igazságszolgáltatás. A bogáthi constitutio. Leányvár romjai, regék. A római út nyomozása.

A Létom-völgye, fennebb haladva, mindinkább összeszorul; mindkét oldalról rideg, kopár, hegyek nyúlnak el, mintha az ellentét által akarnák azon megragadóan nagyszerű kilátás varázsát emelni, mely a Létom-tetőre felérő útas előtt egyszerre váratlanul, s igy annál meglepőbben tárja fel bűbájos képleteit, melyeknek látása azt, ki a szépnek bármily kis érzékével bir is, bizonynyal el fogja ragadni; mert ott terül el az Aranyosnak azon kiszélesedő tere, mely Keresztesmező néven mint Erdély történelmében oly gyakran szereplő hely ismeretes. Ott a tágméretű tér emlékdús virányain hömpölyög végig az Aranyos, most nyiltan felragyogva, majd titokteljes berkek árnyába merülve. Ott látszanak nyugatról azon gyönyörű idomú sziklacsúcsok, melyek közül a havasi pályáját megfutott Aranyos kirohan. Ott van e hegy óriások alján a folyam festői szikla-gerinczekbe szegett azon szorosa, melynek térre nyiló torkolatjánál a magaslatra fektetett Várfalva gulaidomú várhegyével őrt áll. Ott van e sziklanyilat fölött egyfelől a büszke Székelykő, mely a székelyek hatszázados dicsőségéről beszélő romokat hord fellegekig magasuló sziklaormán és ott van túl felén a világ egyik legcsodásabb hegyrepedése, a tordai hasadék, mely ha másutt lenne – mint világcsodát – ezerek meg ezerek látogatnák meg, mig itt feledve van, miként feledni látszanak e szép, ez áldott országot, mely egykor Európa védbástyája volt.

A Székelykő és a Torda-hasadék hosszan elnyúló sziklagerincze (Muntya) csak tértölelő előlánczolatát képezik azon hátrább eső Aranyos fenvidéki havasoknak, melyeknek merész sziklaormai ezek fölött és ezek közt átpillantva a hullámzatos havasok legfestőibb hátterét szolgáltatják Erdély e legszebb teréhez, mely Várfalvánál azonnal kiszélesedik, s három mfd hosszuság mellett másfél mfd szélességben terül el a szemlélő előtt, még pedig az unalmas egyformaságot kizárva kettős talajszinttel, mert a tulajdonképi Aranyos terét vagy a Keresztesmezőt jobbról egy másik, a fölé vagy 50 lábnyira emelkedő fensík az ugynevezett Bogáth szegélyzi, mely keleti oldalán kettős megtöréssel száll le és olvad be az Aranyos terébe, s ekként a talaj ezen hullámzatossága a tér egyöntetüségét kellemesen változtatja, valamint az amott felmagasuló havasokkal élénk ellentétben tünnek fel a tért északról körülkeretelő azon festői eredzetekkel ékitett függélyes fehér hegyek, melyek hazánk egyik legnagyobb sótömzsét rejtik keblökben, s melynek közepe tájatt, éppen a Létom tetővel szemben nyiló Rákos völgy torkolatjába huzódott be Torda, mely egy tekintélyes nagy város képét mutatva, tájpanorámánk festői központját alkotja. A tér ezen északoldali hegyszegélye alább Egerbegy táján egyenes szögletbe megtöretve dél irányt veszen, s a tért keletről bekeretelve szőlőkoszorúzottan nyúlik le egészen Hadrévig, vagyis azon pontig, hol az Aranyos tere a Maroséval egybeolvad; mig délről a harasztosi, Hegynek nevezett, lankás bérczek huzódnak el.

Ezen határvonalak közt terül el a szép tér, melyen egy város és 15 helység van, részint az Aranyos mentén, részint az emlitett fensík szélein, vagy völgy-uralgó magaslatokon elhelyezve; a faluk között zöldelő berkek sötétlenek, a határok sok szinű koczkái közt a folyam és abba siető számos patakok fényszalagjai ragyognak fel, a különben is szép tért a felszin gazdag és változatos szinpompájában ragyogtatva. És e szép térhez mennyi emlék füződik, annak virányain hányszor gyültek egybe hadsergek, hányszor vivatott ottan a honvédők és honfoglalók elszánt harcza! E tér minden göröngyét hősök vére öntözé, s ennek tudata bizonynyal nem kis mértékben emeli érdekét a különben is páratlanul szép Keresztesmezőnek.

De mi itten – az útas tájékozottságáért – csak be akartuk mutatni s tájfektezni a Keresztesmezőt, s most – részletesebb átvizsgálását későbbre hagyva – leszállunk az ezen első átpillantáshoz juttatott Létomtetőről, azután pedig a főútat elhagyva, jobbra fordulunk, hogy mindenek előtt a legközelebb eső Bogáthot tegyük vizsgálatunk tárgyává.

Az Aranyosnak e tájt – miként emlitők – kettős tere van, egy mélyebb völgyület, melynek szinvonalán az Aranyos mostan foly, és egy másik, délről e fölé emelkedő magasabb tér vagy láz (fensík), melyen korábban – még mielőtt mostani völgyét bemélyité – folyhatott. Ezen lázt – mely a létomi országúton alól a harasztosi hegyek és az Aranyos völgye közt egész Gyéresig lenyúlik – nevezik Bogáth-nak, ily neve pedig onnan származott, hogy Aranyosszék keletkezése korában ottan egy ily nevű falu feküdt, mely az 1291-ki adománylevélben Bagach s Róbert Károly királynak 1313-ki megerősitő okmányában Bagath néven fordul elő; hogy pedig ez időtájt igen tekintélyes helység volt, azt a pápai dézmák regestrumából láthatjuk, melynek 1332–35-ik évi rovataiban Bogáth, Bogách és Bagach néven mint jelentékeny önálló egyházközség fordul elő*Az 1332. év rov. 599. lapon. „Nicolaus sac. de Bogath solv. 60 denarios”. Az 1333. év rov. 634. lapon: „Nicolaus sac. de Bogach solv. 60 den.” Az 1334. év rov. 720. lapon: „Paulus sac. de Bagach solv. 28 den.”. Hogy az ekként bejegyzett helység ez és nem a marosmenti (fennebb leirt) Bogáth volt, azt eléggé tanusitja azon körülmény, miszerint az a tordai archidiaconatusba Aranas-Szent-Márton*A fennebb leirt Aranyos jobb partján fekvő Sós-Sz.-Márton. mellé van sorozva, mig a Maros-Bogáth körüli falvak mind a küküllői archidiaconatus rovatában fordulnak elő.

A kérdéses falu azonban ma már eltünt; valószinüleg valamely hadjárat – nem tudhatjuk melyik – semmisité meg; de azért emléke fenmaradt nemcsak a láz elnevezésében, hanem biztosan megjelelhető fekhelyében is. A fensíkot délről övező Hegynek nevezett hegység közé egy keletről nyugatnak tartó völgyecske mélyül be, melynek feje a Létomtető irányáig nyúlik fel, mig fensíkra nyiló torkolata attól vagy 3000 lépésnyire van. E völgyecskét külről a Kápolnafar nevű hegy, délről pedig a Bogáth bércze kereteli be s választja el a szomszédos harasztosi völgytől. Itt e völgybe volt elrejtve Bogáth helysége, mely Nagy- és Kis-Bogáthra oszlott; az előbbi a völgy verőfényén, az utóbbi a völgy déli oldalán feküdt; mindkét helyen még most is látszanak a pinczehelyek, valamint nagy mennyiségű tégla- és cseréptöredékek. Az ikerfalu temploma ott feküdt a Kápolnafar egyik ponkján, hol ma csak bemélyedése látszik a nem rég lebontott és épületanyagul Harasztosra elhordott templom falainak; a völgyben lenn buzog fel azon dús forrás, mely még most is Bogáth kútjának neveztetik, s hová a megsemmisült falu harangjait elrejtettnek hiszi a nép. De nem csak itt az elzárt völgyecskében, hanem künn a most lakatlan fenlázon is feküdt két falu, mindkettő a fensíkot termékenyitő források közelében s e forrásoktól nyerték nevüket; egyik Élecsfalva volt, mely a fensík középpontján felbuzgó Élecs kútja mellett feküdt. A falu ma eltünt, de ott van a bámulatos forrás, melynek kifolyása azonnal malmot hajthatna*A forrás a csakhamar Élecs patakának nevezett tekintélyes csermelyt alkot, mely a Pólyán melletti ugynevezett Nagyréten oszlik szét, alkotva egy hasznavehetetlen mocsárt, melyet a viz levezetésével nagyon könnyen lehetne termékeny helylyé változtatni., s ott vannak e forrás körül a szétszórt vastag cserépdarabok, tanuskodva a helység egykori itt fektéről, melynek lakói Pólyánba huzódtak. Odább a fensík keleti csúcsánál, hol most a Telekiek gazdasági épületei vannak, egy másik vizdús forrás fakad fel, a Füzes, mely mellett Aranyosszéknek azon ős faluja feküdt, mely e szék 1291-ki kiváltságlevelében Fiuzeg néven fordul elő. Mindhárom falut ellenség dúlta fel, de hogy az itt lakó nép oltalmazta magát s az ellennel szembeszállt, arról a Füzes forrás táján levő négy halom kezeskedik, melyek alatt a hont védett hősök vannak elhantolva*Ezen sirhalmok egyike a Füzes forrás mellett, három pedig egy kissé alább a Teleki-tanya közelében van; szántás alkalmával már többször találtak ott fegyver- és más műtöredékeket, rendszeres ásatások kétségtelenül érdekes földedezésekre vezetnének..

Miként Aranyosszéken szokásban volt, e megsemmisült három falunak nagy terjedelmű határa is a szék közhelyei közé soroztatott. A szék közhelyeinek egy 1785. jul. 1-jén létrejött összeirásában*Lásd Okmánygyüjt. II. k. 241–252, hol ez összeirás és egy erre vonatkozó 1761-diki esketés is megvan. tárgyunkra vonatkozólag ezt találjuk bejegyezve: „A Bogáth praedialis hely, holott vagynak Füzes, Élecs, Nagy- és Kis-Bogáth nevű praediumok.” Azonban a szék ily köz- vagy praedialis helyei, miként Felvincz leirásánál látók, nagyrészt egyes faluk birtokába mentek át, vagy inkább haszonélvezetébe bocsáttattak; igy a Bogáth is több irányba oszlott szét, mert mig az Élecset a szék maga használta s annak jövedelme egyenesen a szék pénztárába folyt, addig a Bogáth másik részét a szűk határokkal rendelkező Pólyán és Szentmihályfalva területéhez szakitották; legnagyobb – vagy 2000 holdat meghaladó – része azonban továbbra is szabadföld maradt, azaz oly terület, hol bizonyos feltételek alatt minden aranyosszéki szabad ember foglalhatott magának helyet, s azt birtokolta oly sajátszerű jogviszonyok közt, melynek hasonlóját sehol feltalálni nem tudjuk. E birtokviszonyt oly régi szokásos törvények szabályozták, melyek éppen sajátszerüségüknél fogva méltán csodálkozást kelthetnek, s mely szabályozást mint jogtörténelmünk egyik kiváló unicumát, részletesebben kell átvizsgálnunk.

A bogáthi birtok csakis a közvetlen utódokra és pedig előbb fiakra, ezek nemlétében a fiu-leányokra szállt; ha valaki magtalanul halt el, akkor bogáthi földjei az első foglalóé lettek. Elveszett a bogáthi birtok, s az első foglaló kezére ment akkor is, ha tulajdonosa három egymásután következő éven át annak mívelését elhanyagolta, bogáthi földjét senki se el nem adhatta, se zálogba nem vethette, de még csak mással részében sem míveltethette, mert a mással való míveltetés az első foglalónak jogot adott a birtokhoz.

A foglalás ugy történt, hogy a fennebbi esetek bár melyike miatt rendelkezésre jött, vagy ujból szabadfölddé vált birtokot pünköstkor a foglaló – ki csak szabad székely lehetett – kapával vagy ekével való keresztezés által eljegyezte magának, s jegyét a kivitt tanuknak megmutatta. Ekkor foglalását a hely megjelölése és a tanuk megnevezésével bejelentette régibb a nemesek főhadnagyának, később a királybirónak; ez egy ülnökkel lóháton azonnal megjelent a helyszinén, s a korábbi birtoklás valóságos okadatolt megszüntének constatálása után megvizsgálta a jegyet, kihallgatta a tanukat, s azután szabályszerű itéletet mondva, az illetőt beiktatta birtokába. De mivel a kihalás, vagy elhanyagolás esetében felszabadult birtokra rendszerint többen is ügyeltek, megtörtént hogy ugyanazon földet két végén egyszerre két foglaló is eljegyezte magának; hogy az ily többszörös eljegyzésből versenygés és verekedés ne származhassék, arról is bölcsen intézkedtek a bogáthi törvények, mert a legcsekélyebb összekoczanás esetében mindkét foglaló elvesztette birtoklási jogát, s azt egy – a versenygők nyomában legelőbb eljegyző – harmadik foglaló nyerte el. A főtiszt és a szék csak emberölés esetében elegyedhetett be a bogáthi ügyekbe.

A bogáthi ügyekre nézve később egy aljegyző és egyik alszéki biróból alakult külön törvényszék is szerveztetett, honnan a perek a székhez felebbeztettek; azonban ez csak későbbi intézmény volt, mert régen minden hosszas perlekedés és felebbezéseket elzáró, egyszerű helyszini ellátás volt divatban, mint az egy régi okmányból*Lásd okmánygyüjt. II. k. 181–196. lap. kitetszik, hol a többek közt ez áll:

„Bogáthon csak aranyosszéki szabad ember birhatott, s ha az a birtokolt földet két esztendeig nem usuálta, pünköst után bár melyik aranyosszéki szabad ember elfoglalhatta. Törvénye ugy folyt, hogy a sértett fél elment a királybiróhoz, ott tilalom és törvényt kért, kinek a királybiró pecsétet adott, s azzal harmad napra az ellenfélt a helyszinére citáltatta; mikorra a királybiró, s két assesor többnyire lóháton szintén megjelent a helyszinén, s ott a felek kihallgatása után törvényt tartott. Kimondott itéletének sem appellatiója sem exmissiója nem engedtetett meg, sőt még az ügyvédek is el voltak tiltva, ugy hogy csak a felek magok ágáltak. Az ily itéletek azonban csak a birtokjog megállapitására szoritkoztak, mert ha verekedés vagy ölés fordult elő, az a szék forumán kerestetett. A vesztő felen a 3 frt paena pedig azonnal a helyszinén felvétetett*Ennek két része az elnöklő királybiróé, egy része a két ülnöké volt., ha pénze nem volt, lováról szállitották le, ha az sem volt, kezest kellett állitani stb.”

Ezen régi törvények alapján való egyszerű gyors igazságszolgáltatás a régi lovagkornak volt ujabb időkig leható classicus nyilvánulása, mely lassanként ki lett vetkőztetve eredeti egyszerűségéből, s azért a bogáthi régi törvények is ujabb módositást és megbővitést nyertek. 1815. a kormányszék rendeletére Aranyosszék közgyülése egybeszedte és bogáthi constitutio név alatt kiadta a bogáthi régibb törvényeket*Közölve van egész terjedelmében „A ns. Székely nemz. jusait felvilágositó némely levelek” czímű gyüjtemény végén, azon hiteles másolat nyomán, melyet 1827-ben Koronka László Aranyosszék levéltárnoka az eredetiből leirt., melyeket kivonatozva szintén ide iktatni szükségesnek itélek, a mint következnek:

1-ször: Bogáthon szántóföldet csak székbeli törzsökös székelyek birhattak, mások kirekesztésével az fiuról fiura, csak ezek kihaltával szállt fiu-leányra; ezeknek is defectusával az első foglalóra.

2-ször: A Bogáth tulajdonosi joga a ns. széké, s birtokosai csak használói levén, azért ezt egy birtokos is semmi szin alatt el nem adhatta, vagy zálogosithatta, vagy cserélhette; de sőt hogy annak szorgalommal mívelése eszközöltessék, azt részibe sem adhatta ki, s kaszálónak sem hagyhatta, hanem tartozik saját erejével, vagy pénzért fogadott erővel, mindig megmívelni, (török buzát részibe megkapáltatni és behordatni szabad volt), ha ki nem mívelné, s hevertetni hagyná, azonnal más kezébe menjen.

3-szor: Az iránt senki holta esetére dispositiót nem tehet, hanem az vagy fiura, vagy fiu-leányra száll; a ki azt csalárdsággal más kézre akarná juttatni, vagy 3 évig míveletlenül hevertetné, pünköstkor az ezt észrevevő birtokos borozdálást vagy más jelet teszen az inditandó perre nézve, mely e módon menjen.

4-szer: A praevarikátor vagy hanyag észrevétetvén, az, ki a földet eljegyezte, annak előbbi birtokosát vkirálybiró pecsétjével 3-ad napra (régebb 8-ad napra) megidézteti a constitutionale forumra, hol diarium gyanánt 3 frtot tesz le, hol perét meginditja; de ha a felperes kétszeri idézésre nem jelenne meg, vagy megjelenve keresetét törvényesiteni nem tudná, akkor letett 3 frtja elvesztése mellett alperes költségét, fáradságát is kárpótolni tartozik.

5-ször: A const. forum elnöke a törvényes alkirálybiró – kivéve ha valami rokonságban lenne a perlekedőkkel, tehát érdekelt, mikor a főtiszt nevez mást helyébe – tagjai az alszék kifogástalan birái vagy oly assessorok, kik jelességük által kitüntek; ezek előre a forum előtt azért kinevezendők, hogy a felek, ha törvényes kifogásuk lenne, idejében megtehessék.

6-szor: Ha 8 napi idézésre alperes meg nem jelenik, akkor a 8-ad nap délutánján „per non venit” elitélik, s ha más 8 nap alatt a fő- vagy alkirálybiró pecsétjével meg nem akadályozza, akkor minden törvényes menedék kirekesztésével végrehajtatik vagy az elnök, vagy az általa kirendelt birák által. Ha megjelenik idejében s a pert felvenni akarja, akkor ő is leteszi a 3 frt asztalpénzt, közölteti magával a pert minden záradékjaival, s érdemleges védveit még aznap beadja, hogy az itélet még aznapon kimondattathassék, mert ha késedelme miatt a per másnapra átmenne, tartozik ujból 3 frt asztalpénzt a birák napidijának fedezésére beadni. Ha a tiltó meg nem jelent s megujitó pecséttel felperesét az itélet végrehajtásától el nem tiltotta, akkor is 8-ad napra megidéztetik, mikorra ugy legyen védveivel készen, hogy többszöri elhalasztást nem nyerhet, az itélet véglegesen kimondatván, alperes csak derékszéken birodalmon kivül folytathatja perét. Ez eset áll be akkor is, ha megjelenve, elvesztené perét. Ugy végérvényes itélet hozatik akkor is, ha valamelyik fél hitletételt kiván s ez elfogadtatva, le is tétetik; de ha a hitletételt maga a törvényszék kivánja s ez ellen valamelyik fél előre felebbezést jelent, akkor az itélet elhalasztatik s a per és hitvétel áttétetik a derékszékre, hogy igy a hosszas és költséges perlekedés kikerülve legyen.

7-szer: Az ily pereket a derékszék extra serialiter látja el, s ha az előbb nyertes fél itt is kedvező itéletet kap, minden további menedék kizárásával végrehajtás végett az előbbi forumra visszaküldetik; ha pedig az előbb nyertes itt veszitene s ott törvényes menedékkel nem élne, akkor igen rövid időre az első forumon még megengedtetik a menedék.

8-szor: Lefolyván igy a perek, azok rögtön elégtételbe veendők még akkor is, ha a megnyert fél katona lenne*Ki a székely határőrezredben szolgált., mert ezeknek is bogáthi perei a const. forumra tartoznak.

9-szer: Ha elszántás vagy praevaricatio történik, akkor a pernek nincsen helye, mert azt királybirói kibocsátás mellett per nélkül is ki lehet rendes úton járattatni; de midőn caducitás vagy a fiágnak kihalása adja elő magát, akkor az első törvényes foglalónak jegytétele pedum positiónak tekintetik, s ekkor nem a foglaló keres magának alperest, hanem lehető felperesei perelik, ha kedvök van hozzá; hogy az ily foglalásoknál minden verekedés kikerültessék, ha valaki az első foglaló jegyét kihányná s ebből verekedés támadna, akkor a jegy-kihányó a szegények cassájába menő büntetésen marasztaltatik el, s a birtok mégis az első foglalóé vagy jegytevőé lesz. Azon esetben, ha kettő egyszerre érkeznék mint jegytevő a földre, s egymás közt ki nem egyezhetnének s összeverekednének, akkor mindkettő a fennebb jelölt büntetésen marasztaltatik el s az elfoglalni szándékolt föld egyiké sem lesz. A praevaricatiót észrevett rész tett jegyével akkori birtokosára nézve semmi foglalást nem teszen, hanem csak másokat rekeszt el azzal attól, hogy előtte hamarabb legyenek a praevaricator felperesei; de mig felperes perét megnyerve, be nem iktaták, addig a jószágot alperes használja.

10-szer: Ha a folytatott perben hamis oklevelet használnának, ily esetben, ha felperes tette, elesik keresetétől; ha alperes tette, akkor inactionált földét veszti el s e mellett a vétkes fiscalis kereset alá vétetve, büntettetik hamisságaért.

Az ezen szabályozás által felfejtett alapon folyt Bogáth birtoklása egész 1848-ig, vagyis azon nagy korszakig, mely a birtoklás jogosultságát és biztonságát mindenkire kiterjesztette; azon nagy korszakig, midőn Magyarország törvényhozása a földet – melyért a szegény nép addig dolgozott s mégis magáénak nem mondhatta – felszabaditá. Midőn igy Magyarország minden talpalatnyi földét szabad földdé tette, akkor a földdel együtt egyszersmind szabaddá tette az addig nyomott szolga népet is, mindenkit e haza egyenjogu szabad polgárává emelvén. E nagy korszak – mely az általánositott szabadság által a jövőnek biztosabb alapját tette le – nem hagyhatta érintetlenül a nagyon ingadozó bogáthi birtokviszonyokat sem; az egyenlőség és egyenlősités e nagy korszakában fenn nem maradhattak továbbra a bogáthi örökösödés és birtoklásnak általános törvényeinktől eltérő szabályai, s azért 1848-ki april havában Aranyosszék közgyülése az akkori bogáthi birtoklók vagy inkább haszonélvezőkre kiterjeszté az örökös birtoklási jogot. Igy történt, hogy a Bogáthon – bár a bágyoni határba van beosztva – tarkásan minden falubeli ember bir földeket, legtöbbet azonban a szomszéd harasztosiak és bágyoniak; de van itt határrésze az innen két mfdre eső Várfalva és Rákosnak is. Különben a bogáthi talaj igen jó és termékeny s gazdagon jutalmazza meg a földmívelő fáradalmas munkáját, a birtoklási jog megszilárdulása a talaj-javitásnak s gondosabb mívelésnek versenyét hozta létre, s ez által a föld tenyészereje fokozódván, Bogáth ma Aranyosszék ezen részének nemcsak belszükségeit fedezi, hanem nagyobb mérvű kiviteli gabonakereskedést is lehetővé tesz, s ezáltal a közjóllétnek egyik leghatalmasabb emeltyüjévé növi ki magát, mit a vasútak elkészülte a jövőben tekintélyes mérvben fog kifejteni.

Bogáth terjedelmes rónáján nemcsak aranykalász lengő tengere köti le az útas figyelmét, hanem a régész is találhat vizsgálódására méltó tárgyat. Fennebb megjelöltük az ezen fensíkon feküdt három elpusztult falunak fekhelyét, most egy elpusztult várhoz vezetjük el az útast, mely vár e fensíknak egy a Keresztesmezőre kirugó előfokán éppen Tordával szemben, az ott levő erdőfoltocska háta mögött fekszik*A vár a szentmihályfalvi határszélen fekszik s beltere az odavaló Siménfalvi család temetkező helyéül szolgál.. E vár négyszög idomú; 60 lépés hosszu (dél, észak oldalain) és 40 lépés széles (kelet, nyugat oldalainál); gátonya két ölnyire emelkedik fel, alakjáról és elhelyezéséről itélve római erődnek hittem, de a gátonyán tett átmetszések, melyek tégla, vagy rakott falnak legkisebb nyomát sem mutatták fel, csakhamar meggyőztek, hogy az nem más, mint egy későbbkori alkalmi földerőd, mely a nemzeti fejedelmek alatt többször ismétlődött keresztesmezői táborzások alkalmával készülhetett. A nép Leányvárnak nevezi, még pedig a rege szerint azért, mert egy alkalommal nagy török had táborozván ottan, a tordaiak városukat csak ugy menthették meg a feldúlatástól, hogy a pashának szebb leányaikat vitték váltságdijul. Másik classicusabb rege szerint tündér épitette és lakta e várat; tündér, kinek testvére ott szemben a Torda feletti várban lakott, a két vár között útjok és arany gátjuk volt. Ezen rege várunk római eredetét sejtetné; mindenesetre vonatkozással van a Torda feletti római vártól átvonuló azon római útra, mely az aranyosi hidon (az aranygát) átszállva a tordai berkeken huzódik el, s az országútat átszelve, a Leányváron felül ettől alig 500 lépésnyi távolra emelkedik fel a bogáthi fensíkra, melyet dél-kelet irányban átfutva a fennebb ismertetett bogáthi völgybe megy be, innen Bogáth bérczén átszáll a harasztosi völgybe, honnan alább már elkisértük a székely-földvári castrumhoz. Ez útnak dombosodása, ugy lenn az Aranyos terén, mint fenn a Bogáthon mindenütt tisztán kivehető, sőt annak igen épen megmaradt burkolatja (stratumen) is több helyen – de főleg ott, hol a Bogáthra felemelkedik – határozottan felismerhető.

Bogáthnak átkutatása elvezetett azon ponthoz, hol az Aranyos völgyülete a Maroséval egybefoly, s honnan mi Aranyosszékre jöttünkkor – az anyafolyónak a leány felett előnyt adva – lefelé indultunk Aranyosszéknek Maros menti részét átkutatandók. Most azonban, midőn a Bogáth keleti szögletétől ujból feltünik előttünk az akkor is önmegtagadással elhagyott szép táj, most, midőn alattunk terülnek el az Aranyos első lépcsőzetén oly gyönyörüen sorakozott faluk, s nevezetesen az ódon templomával s szép kastélyával oly csábitólag magához vonzó Gerend, nem tehetjük, hogy e szép vidék érdekes faluit közelebbről is szemügyre ne vegyük, s ekként Aranyos menti útunkat ugy rendezzük, hogy a folyamnál alól kezdve haladjunk fölfelé. Ezt téve, ujból határsértést követünk el, mert bár az adománylevelekben Aranyosszékhez tartozónak jelöltetik az Aranyos és Maros közt eső föld, mégis ma ezen területnek egyes pontjai – bár Aranyosszék területe közé ikelődnek – Tordavármegyéhez vannak sorozva; ilyen mindjárt az Aranyos jobb partján e tájra eső azon foltocska, melyen Gerend, Aranyos-Lóna, Gyéres és Szent-Király feküsznek; de én itt is a természeti határt követve, oly kevéssé respectálom a képzelt politikai határvonalokat, hogy minden további fontolgatás nélkül lelejtek Gerendre.