A sarkkör egyik legérdekesebb tüneményét a hőmérsék különbségei alkotják. Már több helyen érintettem azt a sajátságot, hogy már egy méternyi emelkedésnek verőfényes és árnyékos oldala között az ellentét akkora lehet, hogy amott virág nyílik, emitt embert biró kemény hó van.
Nekünk, kiknek teste a magyar nyárhoz volt alkalmazkodva, nyomban föltűnt a ragyogó juliusi napokon, a mikor a Nap a verőfényen érezhetően tüzdelt, hogy az árnyékban mégis fázkolódtunk; szóval ennek a sarkköri nyári melegnek nem volt semminémü tikkasztó, izzasztó tulajdonsága, az legkevésbbé, mely az árnyékra is kiható volt volna.
Láttuk már, hogy julius 14-én, a mikor Tromső ifjúsága a tengerben való fürdésre fogta a dolgot, délben a Nap hőmérséke + 26,5°C. volt, holott a tenger vize a felületen csak + 9° C-t mutatott* s így a különbség 17,5 ° C-t tett.
Julius 15-kén megmértem a Nap melegét, továbbá a sugárzó meleget oly fapalánkon, a melyre a Nap folyton tüzdelt; végre az árnyékban való hőmérséket:
Délután 2 órakor:
| Nap | + 33° C. |
| Sugárzásban | + 39° C. |
Délután 3 órakor:
| Nap | + 34° C. |
| Sugárzásban | + 46° C. |
Délután 4 órakor:
| Nap | + 21,5° C. | Mozgó levegő. |
Délután 8 órakor:
| Nap | + 26° C. | |
| Árnyék | + 17° C. | Különbség + 9°. |
Délután kettőkor:
| Nap | + 33° C. | |
| Árnyék | + 22° C. | Különbség + 11 °. |
Az éjféli Napról tudjuk, hogy méréseim szerint átlag +9° C-t mutatott.
A nedvességet nem mérhettem meg.