| f) Erdélyi vajdák, mint Szolnok főispánjai. | TARTALOM | Főbirák, főszolgabirák. (Judices nobilium, vagy judlium.) |
Főispánok:
1332-ben* Albert fia Mihály, comes. 1355-ben* Baksa fia Pál, comes. 1368-ban* Pál comes de Zonuk. 1375-ben* Csáki István, comes. 1392-ben* Márk fia László, comes. 1393-ban* István fia Mihály, comes. 1397, 98-ban* Andrásházi István fia Mihály, comes.
1400-ban* Andrásházi Darabus Mihály, mester, comes. 1405-ben* Galaczi Miklós, comes. 1443-ban* Tarkányi Dénes, comes. 1460-ban* Drágfi Miklós Belső-Szolnok főispánja; halállal fenyegette mindazokat, a kik Mátyás király parancsára – ekkor még Belső-Szolnokhoz tartozó Szakácsiba – hirdetett vármegyei gyülésen meg fognak jelenni.* 1475-ben* Makrai Kis Tamás, comes. (Nem alispán-é?). 1476-ban* Szilvási Tóth István, comes. 1482-ben és 1485-ben* Zorad, comes.
1509-ben* Horváth Kelemen, Palásthy Péter (?) comes. 1515-ben* Szilvásy Kristóf, comes. Deésen igtatták főispáni tisztébe.
{179.} 1517-ben* Szentgyörgyi István.
1542-ben* Bethlen Farkas.
Köblösi Theke Lukács 1547–56-ig, volt Dobokamegye főispánja is.*
Bank Pál 1548-ban* főispán és Szamosújvár kapitánya* és 1552-ben Erdély vajdája.
Thötöry Balázs 1563* és 1566-ban,* az utóbbi évben egyuttal Dobokavármegye főispánja is.
Gyerőmonostori Kabos Gábor 1570-ben* („Comitis Nobilium ac assessorum sedis judicariae Comit. S. Interiore in Oppo Dees.”)
Beregszói Hagymásy Kristóf 1570–77-ig.*
Apanagyfalvi Apaffy István 1573-ban* főispán, a fogarasi vár prefektusa. Báthory Kristóf fejedelemnek kezdettől, 1576-tól 1581-ig főudvarmestere. 1584-ben követ Lengyelországba Báthory István királyhoz. 1606-ban halt meg.*
Lónai Kendy Sándor, korának legjelesebb államférfia, 1565-ben a fejedelem titkára, követe Bécsbe, majd a török császárnál volt követ. 1576-tól* consiliarius és főispán. 1590-ben is főispán, a fejedelem tanácsosa. 1583-ban egyik kormányzó. 1593-ban,* mint dobokamegyei főispán emlittetik, ugyszintén 1594-ben* is. Báthory Zsigmond, mivel a törökökkel való szövetség fentartása érdekében működött, Kolozsvárt 1594-ben aug. 30-án kivégeztette.*
Somkereki Erdélyi Gergely* 1583-ban főisp.* Emlittetik 1585-ben,* 1592-ben,* 1593-ban.* 1581-től 1594, illetőleg 1597-ig főispán* és 1594-ben, sőt 1596-ban is.* Előfordult 1591-ben* Erdélyi Miklós főispán is, de alatta Gergelyt kell értenünk. Valószinüleg apja nevét írták az ő neve helyett.
Monostorszegi Kun Gáspár, 1585-ben* főispán. Előjő 1595-ben;* 1603-ban* Kun Istvánnal Belgrádba menekül s valószinü, hogy helyébe lett Kornis Gáspár főispán. 1607-ben szept. 25-én, 1608-ban* és 1609-ben* ujra főispán.*
{180.} Köblösi Theke Ferencz, 1578-ban fejedelmi tábla assessora, 1586-ban kolosi sókamarák ispánja. 1592-ben* belső-szolnoki főispán, előfordul 1596-ban* és 1598-ban* Báthory Zsigmond és Mária Krisztina biztos embere, kivel Kolozsvárt értekeznek. Ez év szept. 21-én az aranyi táborban Cserényivel egyezkedik. 1599-ben Deésen van.* Ugyanez évben megtámadták fegyveresen némely községek, kiket a hadi szervezettel felette terhelt, „isten oltalmazta, hogy meg nem ölték.” Mihály vajda bejövetele után a lázadó oláhok legyilkolták.*
Marosbogáti Bogáthy András, 1585-ben* főispán, ugyanő 1959-ben is;* 1600-ban nov. 22-én,* 1607-ben jan. 23-án és ez év szeptember 21-én az enyedi országgyülésre hivja meg a fejedelem.* 1609-ben* Bába falu birtokába igtatják; 1611-ben Forgáchnak esküdött hűséget, később megtért ugyan, de mint összeesküvőnek 1612-ben egyik birtokát a fejedelem másnak adományozta; 1615 körül halhatott meg.*
Kismarjai Bocskay István, később fejedelem, 1592-ben váradi főkapitány s bihari főispán. 1595-ben s ezután is 1599-ig vármegyénk főispánja.*
Nagy Gáspár comes, Bogáthi Andrással 1600-ban.*
Tahy István 1601-ben* főispán.
Ruszkai Kornis Boldizsár, 1599-ben Báthory Endre fejedelem táborában harczol Mihály vajda ellen. 1600-ban nőül vette Keresztury Kristóf kővári kapitány és Kőrösi Ilona leányát s vele kapta többek közt Szentbenedeket. Székely Mózes fejedelem idején a császáriak pártján küzd, adományokat kap, Básta mentesiti birtokát a dulástól. 1602-ben jul. 26-án* Básta György neki adományozza Belső-Szolnokmegye főispánságát.* 1604-ben Udvarhelyszék főkapitánya és belső-szolnokmegyei főispán.* Mint a székelyek generálisa megy Bocskay ellen s ellene működött 1605-ben Prágában, mert tisztségétől Bocskay megfosztá. 1606-beli bécsi békekötés következtében térhetett vissza, kegyelmet nyerve. 1607-ben január havában az ideiglenes kormánytanács tagja; 1608-ban Rákóczi Zsigmond fejedelem lemondásán munkált s ő vezette a küldöttséget és vitte a feltételeket a megválasztott Báthory Gáborhoz Ecsedre. Báthory alatt consiliarius, háromszéki főkapitány, székelyek generálisa. 1609-től ország generálisa, főudvarmester és zászlós úrrá {181.} tette ez év okt. 26-án a fejedelem. 1610-ben Kendy Istvánnal Báthory élete ellen esküdött össze. Elfogták, Beszterczén elitélték, Kővárra hurczolták fogságba s ez év julius 4-én Kolozsvártt fejét vették.*
Nemeskuti Némethy Gergely, Kendy Sándor leányának Krisztinának 3-ik férje, consiliarius 1609-ben, udvarhelyszéki főkapitány 1610-ben és 1611-ben nov. 22-én (tekintetes és nagyságos úr,* mig főispán társa generosus azaz nemzetes czimen emlittetik) vármegyénk főispánja.* Ugyanez év okt. havában* mint főispán és mint a székelyek generálisa harczol a bothfalvi kastély ostrománál, 1612-ben meglövetvén, szept. 4-én temették el Derzsben, melyet a fejedelem Petky Jánostól már előbb elvett s neki adományozott. Temetésén a fejedelem is jelen volt.*
Alsóbalázsfalvi Cserényi (Chyereny) Farkas, 1602-ben Báthory Zsigmond fejedelem inasa, vele ment Prágába. Báthory Gábornak udvari szolgája, 1608-ban a fejedelem oldalánál szolgál s kapja tőle Borszót. 1610 szeptember havában főispán. 1611 nov. 22. Némethy főispán társával emlittetik generosus, nemzetes úr, czímen,* ő is Forgácscsal alkudozik, de visszatér Báthory hűségére. 1612 január 1-én* Alsóbalázsfalvi Cserényi Farkas belsőszolnoki főispánnak több rendbeli hűséges szolgálataiért a deési sókamarából évenként hat lótartásra egyenként 16, összesen 96 forintot rendel kiadatni. 1613-ban fejedelme részére segélyt kér Thurzótól. Tisztét 1615-ben* Bethlen Gábor alatt is megtartja, kinek tanácsosa, majd követe a budai pasához, de rablók támadják meg, sebesülten tér vissza urához. Mikor Gombos András és Sarmasághy vezette had bejött a fejedelem ellen, Deésnél a megyei hadat Kamuthy főispánnal ő vezette s verte le s arra törekedett, hogy a házakat fel ne gyujtsák* s a népet ne sanyargassák. 1619-ben a franczia követet Nagy-Váradig ő kisérte; 1624-ben főkövet Konstantinápolyban iklódi Tholdalagi Mihálylyal, 1628-ban a római császárnál volt követségbe. Brandenburgi Kata fejedelemnő és Bethlen István alatt is tanácsos és főispán. 1632-ben* fordul elő utoljára e minőségben.* 1608-ban* Kún Gáspár, ispán.
Monostorszegi Kún István 1603-ban Belgrádba menekül, 1612-ben* főispán s mint ilyen viseli tisztét 1615-ben* is; ott volt Bethlen Gábor fejedelem választásakor 1613-ban. Nemsokára Homonnaival szövetkezik {182.} Bethlen Gábor fejedelem ellen, Kendy Istvánnal levelez. 1616 május havában, mint főispán Homonnai megbizottjai közt van, utasitásokat ad a beütő sereg számára. De elpártolván, Bethlenhez visszatér s junius 21-én az alvinczi táborban vesz részt; a fejedelem szeptember 10-én, mint megtértet, kegyelmébe fogadja,* de előbb főispánságát már elvesztette.* Ez évben mint alispán is emlittetik monostorszegi előnévvel.*
1615-ben* Kún Miklós emlittetik főispánnak, de ez azt hiszem tévedés, mert Kún István és Cserényi Farkas is főispánok. Ez adat szerint így egyszerre három főispánja lett volna a megyének.
Hallerkői Haller Zsigmond, Bethlen Gábor fejedelemnek bejárója, cubiculariusa volt. A Homonnai párt ellen viselt deési harczban tüntette ki magát, melyért – 1619-beli adat szerint* a Kendy István bélyegén s főleg 1620-ban* a haza szabadságát elnyomó római császár ellen viselt harczaiban nagy szolgálatokat tett – a hűtlen Kendynek 31 faluját adományozta neki. 1617-ben* főispán, 1621-ben* is emlittetik, haláláig, 1624-ig viselte e méltóságot. Bethlen várában lakott s itt is temettetett el. A bethleni vár romjaiban 1870-ben* fedezte fel Floth Ferencz szolgabiró sirkövét, melynek felirata szerinte: „Magnanimo, liberali, constanti viro, heroi, magnifico Domino Sigismundo… supremo comiti Solnoc interior(is), anno M. D. … prid(ie) idibus X aetatis suae XXX. … ferresralis in … et hic lapis p.(ositus) e(st) a magnifica sua (Coniuge) Christina Ken(di). Omnia a Des quaecunque habeo.”
Noszolyi és Thötöri Cseffey László, Magyarországból beszármazott család ivadéka. 1620-ban fejedelmi tábla assessora. 1622-ben a fejedelem udvari szolgája (aulae nostrae familiaris). 1624-ben udvari lovas hadnagy. 1627-ben felső-szolnokmegyei főispán, a mely év augusztus 27-én Bethlen Gábor fejedelem őt Pázmány Péterhez küldi Bornemisza Ferenczczel s onnan Lugdunumban tanuló Bethlen Péterhez, hogy őt külföldön tanulmányi útjában kisérjék, gondozzák.
Brandenburgi Katának is kegyeltje volt, a ki Cseffeyt (Czyeffey, Czieffey) aranyos kupával ajándékozta meg. 1632 márczius 9-én jött haza a császártól, a hova I. Rákóczi küldötte. 1633-ban a fejedelmi tábla birája. 1638 julius 7-én, midőn a szombatosokat Deésen elitélték, főispán és a fejedelmi tanács főjegyzője volt.* Itélőmester 1641-ben is. {183.} Éalptt Tötörben.* 1656-ban Noszolyban* és 1653-ban Kolozsvárt, a hol Rákóczitól ajándékot is kapott. 1659-ben a vármegye panaszol ellene.* Magtalanul halt el.* Külföldről írt leveleit a Történelmi Tár 1884. évf. közli.
Kékedi Kékedy Zsigmond, gyermekkorától fogva szegény állapotból nevelte Bethlen Gábor, kinek 1619-ben bejárója, 1621-ben „dapifer”-e étekfogója, nemsokára főasztalnoka, 1625-ben főlovászmester. I. Rákóczy Györgynek uralkodása kezdetétől fogva főudvarmestere. 1632-ben vármegyénk főispánja s ugyanez év november 8-án, Haller Zsigmond halála után kapja Bethlen várát, nemsokára a törökké lett Derzsi Petky Ferencznek nagysajói jószágát. 1635-ben* Bethleni (Kékedi) Zsigmond egyik főispán és fejedelm tanácsos. 1638 január 19-én* Bethlen várában kelt végrendeletében Kékedi Zsigmond, Belső-Szolnok-vármegyének főispánja, fejedelem tanácsosa és főudvarmestere, ki a bethleni ev. ref. egyházat alapitotta,* Kolozs-Monostoron levő kilenczezer forintját az „Erdélyi vallásomon való püspök vegye kezéhez és Tanittassanak deakokat velle.” – „Az Erdélyi isputályokra hagyok háromszáz forintot, száz köböl búzát, tiz negyvenes bort, hat vég fekete murvait ruházattyokra. Jószágomban, ha valahul puszta vagy bontakozott templom volna esztendő alatt az atyámfiai megepittesse; az Holtmarosi uj templomot, kit kezdettem semminemu eszközet Jobbágygyal ne csinaltassa pénz nélkül, ennek véghezvitelére rendeltem másfélszáz forintot, ha azzal meg nem érik, annyit aggyanak a mennyi elég lészen, esztendő alatt pedig az atyámfiai lelke vesztese alatt elkészittesse, az szegény istenben elnyugat feleségem (Alya Farkasné) hagyott volt Bonyhai templom epetesere másfelszaz forintot, arra nem szükség az mint látom, az másfélszáz forintot aggyák püspök uram kezében és forditsa valahul romlott Templom eppületeire.” Temetésére vonatkozólag véghagyományában rendeli, hogy egyszerü legyen, „igen nagy pompával ne temessek”, hanem vigyék a vallásán levő Fejérvári templomba „s csináltasson szerelmes atyámfia egy szép márvány küből való statuat emlékezetére.” Mely végrendeletet 1659 feria 3 proxima p. Dominicam rogate az Egri, ezt viszont 1662 február 26-án a fejérvári káptalan s mindkettőt egybefoglalva megerősitette Radnoth, 1663 szeptember 19-én Apafi Mihály. Meghalt 1638 junius 29-én este.*
{184.} Zentelki Bánffy Zsigmond 1640 január 7-én lett főispán, 26-án tette le az esküt.* Előbb jezsuita, később ev. ref. vallásra tért,* lakott Zentelkén és Bonczhidán, onnan jött Deésre széket ülni. 1651-ben* a vármegye egyik felét az egyik, a másikat a másik főispán izgazgatta s igy nevezi Bánffy „az én viceispánom”-nak Deési Ferencz deákot. Sokat panaszol, hogy a vármegyének 5 főispánja is van, igy a harmadik Girolti Torma Péter lett volna.* Emlittetik 1642-ben* Cseffey Lászlóval. 1658-ban márcziusban* Cseffey alatt volt az I. kerület: (Lápos-, Retteg-, Bethlen-, B.-Váralja- és Kaczkói járás főispánja, Bánffy pedig a II. kerületben Alparéth, a Szamosmelléke Szurdukig, Magyar-Bogátha vidéke, Dengeleg, Törpény.*) Krasznamegye főispánja is volt 1658-ban.*
Girothi Torma Miklós 1659-ben* főispánnak iratik, Alőri Oláh Mihály vice judl. és Kávási Ferencz juratorral fordul elő egy oklevelen. Lehet, hogy Torma Péter és György főispánságát ezzel tévesztik össze. 1650-ben és 56-ban is mint főbiró emlittetik.*
Csicsó-Kereszturi Torma István, 1660-ban junius 8-án vármegyei főispán, úgy emlitik, ki nem volt jelen a várm. gyülésen, de már julius 16-án egyedül ő elnököl.* 1659-ben* Barcsayt fia keresztelőjébe hivta, kinek Deésről a fejedelem 300 frtot ad. 1660-ban II. Rákóczy György mellett mint főispán a megyei sereg élén a gyalui ütközetben harczol. 1661-ben febr. 10-én* intézkedik, hogy a vármegye Ebeni Istvánnal a jövő vasárnap menjen Szilágycseh felé, éjjel-nappal a partiumbeli pórság leverésére. Később Kemény János hive, ennek halála után a bethleni várban keres védelmet, a honnan Magyarországra menekül. 1662. febr. 16-án* Aranyos-Megyesen Apaffy ellen a Kemény Simon érdekében vármegyénk több főbirtokosaival tartott gyülésben ennek végzéseit mint főispán írja alá. Ezért notázták, azonban az 1663. évi országgyülés a {185.} hűtlenség bélyege alól feloldozá.* Főispánságában 1673-ban* emlittetik utoljára, valószinü, hogy 1679-ig vagyis haláláig viselte.
Uzoni Béldi Pál, a Kelemen fia, anyja révén rokon Lorántfi Zsuzsánna fejedelemnével I. Rákóczy Györgynével, ki nevelteté Sárospatakon testvérével együtt; a mint az iskolából kijött, Rákóczi udvarába fogadta.* II. Rákóczy Györgynek főasztalnoka; 1657-ben mint sepsi-, kézdi-, orbai- és háromszéki főkirálybiró vesz részt a lengyel hadjáratban, elfogják s 3000 tallér váltság lefizetése után 1660-ban szabadul ki. 1663-ban szeptember hó 24-én* lesz vármegyénk főispánja. Előbb Kemény János, utóbb Apaffy hive, 1663-ban főkirálybiró, főhadvezér, helytartó és fejedelmi belső titkos tanácsos. 1664. május 15-én a somkereki várm. gyülésen jelent meg először. Lakott Bethlenben, ott adta férjhez leányát Vesselényi Pálhoz.* Bánffy Dénes ellenese volt, várában végeztették ki Bánffyt. 1675-ben hatalmaskodásai miatt az ország rendei ellene felzudultak, 1676-ban elfogták, s ekkor szakast vége főispánságának, 1677-ig volt Fogaras várban fogságban. 1678-ban török földre menekül, ott halt meg 1669-ben, javait elkobozták, nejét Vitéz Zsuzsánnát s két fiát ide-oda hurczolták, Szamosujvárba zárattak, s neje ott halt meg. Már fogarasi rabságában is feldulták bethleni várát, sok kárt tettek, panaszolja egyik vármegyei gyülésben.*
{186.} Hallerkői báró ifj. Haller István, 1693 május 14-én* neveztetett ki főispánnak. 1696-ban consiliarius; 1697 ápr. 18-án tordamegyei főispán, majd országos elnök, 1708-ban főkormányszéki elnök. Meghalt 1710-ben május 2-án.*
Gyerőmonostori Kemény János, 1686-ban az országos deputatio tagja; apósa Teleki Mihály. Haller János lemondása folytán az országgyülés őt ajánlá a tordamegyei főispánságra 1696-ban, de Apor fondorlata miatt ettől elesett s 1697-ben* neveztetett ki vármegyénk főispánjává. Enyedre, Kolozsvárra az ev. ref. iskolák s egyházak számára alapitványokat tett.*
Losonczi br. Bánffy László, a Kristóf és bögözi Farkas Margit fia szül. 1671 jul. 23-án. Neje Vargyasi Dániel István leánya Judit 1692-ben. II. Rákóczi Ferencz felkelése előtt az ország nemesi és urirendjeire adót vetett, ő volt az ország generális perceptora, 1703-ban Kolos-Doboka, Belső-Szolnokmegye subtitus főispánja és Görgény várának kapitánya; ez év decz. 22-ikén és 23-ikán a bethleni és szamosujvári nemességet fölhivja, hogy a Rákóczi-féle fölkeléstől magát tartóztassa, meg, szolgáltassanak a várak számára élelmet s maguk is ennek védelmére keljenek.* Később Rákóczi hive. Rákóczinak Marosvásárhelyt a fejedelemségbe való igtatása után Krasznavármegye főispánja lett. Irt naplót.*
Zabolai gróf Mikes Mihály, a zernyesti ütközet után a bádeni őrgróf elébe küldötték 1690-ben. A tatároknak Háromszékből való kiüzetése után háromszéki főkapitány; ő téteti le 1691-ben a hódolati esküt. 1693-ban báró, 1696-ban gróffá lesz; főkapitány, kir. táblai biró. 1702-ben febr. 13-án* a vármegyénk főispánja lesz. A Rákóctzi-mozgalmak kezdetén Rabutin a székelyek lecsendesitésére küldötte, de a háromszéki kuruczok elfogták s Tokajra vitték a fejedelemhez, kinek meghódolt. Midőn 1704-ben jul. 6-án II. Rákóczi Ferenczet fejedelemmé választották, a követség élén ő vitte az erről szóló okmányt. Ekkor háromszéki főkapitány, megyénk főispánja és lovasezred kapitánya. Mikor Forgács hadaival bejön, nejét gróf Bethlen Druzsit Brassóból, hol fogva volt, kiváltá, Falkenheim őrnagy hadi foglyot adta cserébe. A zsibói ütközet után, fejedelmével menekül. 1707-ben a marosvásárhelyi gyülésen, midőn II. Rákóczy Ferenczet a fejedelemségbe igtatják, ő viszi a főszerepet. Majd fejedelmi {187.} tanácsos, az ónodi gyülésen követ, az ojtozi csata után Moldovába menekül, ott a bujdosók feje s a szathmári béke után jön Erdélybe. Ezalatt főispánságát elvesztette. Meghalt – mint főkormányszéki tanácsos, a mivé 1713-ban lett – 1721 jan. 6-án Csesztvén.*
Bethleni Bethlen Elek, a Ferencz és Kemény Kata fia, anyja otthon tanitotta. 1679 szeptember 21-én igtatták be hivatalába, Bethlen Farkas consiliarius és kanczellár, ugy Gergely consiliarius és Udvarhely főkapitánya a kudui megyegyülésben, midőn az esküt ott le is tette.* 1680-ban consiliarius, 1685-ben és 1688-ban is emlittetik, mint főispán* Macskási Boldizsár főispán társával. 1692-ben országos elnök. 1696-ban lett báró s meghalt ez évben Gyulafehérvárt. Leirta családjának történetét. A Bethlen Farkas históriáját is a keresdi kastélyában ki akarta nyomatni, de a II. Rákóczi Ferencz-féle szabadságharcz miatt abban maradt. A császár Caraffa eszközlésére saját képével díszitett aranylánczczal tüntette ki 1689 julius 7-én.*
Czegei Vas János a Torma István utóda, 1680-ban julius 18-án a szamosujvár-németiben tartott megyegyülésben vezették be főispáni székébe Iklódi Toldalagi János tordamegyei főispán, táblabiró és Váradi Kollátovits György szamosújvári várkapitány. Meghalt még ez év szeptember 3-án.*
Genovai Ilyefalvi Bialis máskép Olasz Ferencz, Kemény János és Apaffy alatt vitézül harczol. 1680-ban márcz. 10-én honfiusitják s kapja a somlyói várkapitányságot és belső-szolnokmegyei főispánságot, melyet 3 évig viselt. 1689-ben írta meg végrendeletét. 1693-ban halt meg. Egyik fia Ferencz, ennek megint Ferencz, kinek neje Cs. K. Torma Kata.*
Szentmárton-macskási Macskásy Boldizsár, a Kemény fejedelem párthivei, őt küldötték a nagyszőlősi vesztett csata után Bécsbe, hogy Kemény János fia Simon fejedelem részére támogatást kérjen. Hűtlenségeért javaitól megfosztották, de később feloldoztatott. 1670-ben és 1674-ben fejedelmi tábla birája, ev. ref. egyházkerület főgondnoka. 1672-ben bécsi követ, sok viszontagságon megy át, mint Bethlen János {188.} írja.* 1680 szeptember 3-ika után lesz főispán; 1681 április 16-án Csicsókereszturon igtatja hivatalába Teleki Mihály és Hidvégi Nemes János.* 1682-ben portai-, 1685-ben varsói követ s a következő évben vicegeneralis. 1687-ben consiliarius s egyuttal főispán. 1690-ben harczol {189.} Thökölyi Imre ellen, de a zernyesti ütközet után hive lesz s az marad 1693 októberben is. Hűtlenségeért notázták, elvesztette főispánságát. 1697 ápr. 18-án Lipót császár megyénk főispánjává nevezi ki.* 1698-ban mint regalista veszen részt az országgyülésen.
Gróf Bethlen Ferencz, a Gergely fia, 1693-ban az udvarhelyszéki főkapitányságra ajánlották, de a császár visszautasitotta. 1700-as évek legelején emlittetik mint főispán. Mikes Mihálylyal főispánoskodott. 1705-ben e méltósága mellé a tartományi főbiztosságot nyeri. Azt írja gróf Lázár,* hogy a Rákóczi mozgalmak után egyedül főispánja a megyének, mely 1712-ben bekövetkezett, halálával szünt volna meg. Ezekre vonatkozólag adatot nem találtam. Torma József pedig* azt írja, hogy 1691-ben már meghalt és jegyzeteiben máshol nem emliti.
Czegei Wass Dániel 1708 márczius 18-án főispán s egyuttal Dobokamegyének is főispánja.* 1706 julius havában Rákóczi Ferencz egyik lovas ezredének kapitánya.*
Hallerkői báró Haller György 1710-ben neveztetett ki főispánnak.* Eddig két főispánja volt az erdélyi vármegyéknek. Ő az első, kit a császári kormány egyedül nevez ki. 1714-ben* 1715 julius 3-án és október 18-án még főispán, consiliarius lett.
Csicsókeresztúri Torma Miklós főispánt 1716 márczius 18-án Deésen* báró Wesselényi István táblai elnök, belső titkos tanácsos és gróf Csáky Zsigmond (? István) Közép-Szolnokmegye főispánja igtatták hivatalába. A vármegyénkben levő kaluger zárdákat lerontatta s az oláhság között a gör. kath. vallás terjesztését nagyban munkálta. Főispánsága és kir. főkormányszéki tanácsossága 1737 január hóban halálával szünt meg. Báró Apor Péter többször és dicsérőleg emlékezik meg „Munkái”-ban (171 és 198. l.) róla.*
1737-ben br. Haller Pál administrator.*
Zabolai báró és gróf Mikes István, 1739 augusztus 3-án igtatják hivatalába liptószentmiklósi és óvári br. Pongrácz György consiliarius és táblai elnök, br. Toroczkai János fogarasi kapitány.*
Gyalakuti br. és gróf Lázár János 1744-ben* neveztetett ki főispánná, gróf Teleki Mihály exactoriae praeses és Mikes István fejérvármegyei főispán és Kornis Antal ez év január 6-án igtatják be hivatalába. Később fehérvármegyei főispán, 1766-ban pedig belső titkos tanácsos lesz.
{190.} 1703-ban született Segesvárott, tanult Nagy-Enyeden. 1719-ben kormányszéknél viselt hivatalt. 1725-ben az Apaffy örökösök ügyében Bécsbe utazik, később marburgi egyetemen tanul, külföldi tudósokkal köt ismeretséget, 1731-ben visszatér, levelezést folytat Erdély tudósaival. 1733-ban báró lesz, 1736-ban kir. táblai ülnök. 1738-ban vádolják Rákóczi Józseffel való szövetsége miatt, elfogják, Szebenbe viszik, onnan a pestis elől Brassóba hurczolják. Ügyét megvizsgálván, a scytha betükkel írt jegyzeteit ártatlannak találván, a vád alól felmentik s hivatalát visszanyeri. 1742-ben Bécsbe küldött országos követ, visszajöttekor {191.} lesz főispán, melyet 3 évig kormányzott. 1746-ban kir. táblai elnök, főkormányszéki tanácsos, egy évvel előbb nyeri grófi czimét. 1749-ben a három nemzet országos elnökévé választja, később főkormányzónak választják, de nem őt nevezték ki. 1758-ban meghal gróf Teleki Kata neje, 1761-ben fia Imre, mindkettőnek latin sírverset ír. Meghalt 1772 november 26-án. Lakott Baczában. Több munkát írt: Lessus funeralis. 1732. Oratio etc. Kolozsv. 1735. Difformitas etc. 1737. Descriptio etc. 1742-ben Vienne. Versus, 1744. Dona et bona stb. 1745. Okos teremtett állat. Kolozsv. 1745. Röviden egybefoglalt gyermekek geographiája Szeben 1750. Carmen etc. u. o. 1756. Innepnapokra való isteni dicséretek 1760. Kolozsv. Saltus naturae 1761. Musae. Szeben 1762. Opera poetica, Claud. 1765. Florinda, Szeben 1766 és Pest 1791. Magyar versekben. Külömb-külömbféle stb. magyar versek. 1795.*
Hallerkői br. Haller Pétert 1747* augusztus 7-én gr. Haller János és gr. Lázár János igtatják vármegyénk főispáni székébe.
Gróf Haller Pál 1760-ban foglalta el főispáni tisztét. Meghalt 1762-ben aug. 22-én.*
Széki gróf Teleki Károly főispáni helytartó, administrator 1761-ben* és 1762. évi november 19-én vezettetett be; 1763-ban főispán 1774-ig. Az ő idejében 1770-ben tartományi főbiztos volt Bocskor István.*
Czegei gróf Wass Ádám, főispáni székébe 1774 jul. 5. és decz. 29-én igtatták be gr. Teleki Károly és Teleki Adám. Meghalt 1779 ápr. első napjaiban. Főispáni tisztében 1777-ben is emlittetik,* valószinüleg haláláig viselte e méltóságot.
Gróf Kornis Zsigmondot 1780-ban április 3-án gróf Haller Antal consiliarius és gróf Teleki Ádám dobokamegyei főispán vezették be főispáni székébe, melyet először 1785-ig viselt tényleg, névleg pedig a II. József-féle uralom alatt is megtartotta. II. Lipót uralkodása alatt nyerte vissza ujra a megye kormányzását. 1791-ben is viselte főtiszti hivatalát, 1810-ben bekövetkezett haláláig.
Kornis a II. József császár idejében 1786-tól 1790-ig, Tordamegye főispánja lett, vármegyénket ezalatt báró, később gróf Kemény Sámuel alispán igazgatta, a ki fiatal korában 4 évig külföldi akadémiákon tanult, 1784-ben jött hazájába.*
{192.} 1785-ben gróf Teleki Ádám, a kolozsvári kerület, melybe vármegyénk is befoglaltatott, királybiztosa utasittatik, hogy elődje gróf Kornis Zsigmondtól vegye át hivatalát.* 1787-ben az inségesek ügeit tőle elvevén, br. Kemény Pálra bizták.*
1790-ben* gr. Bethlen Sándor főbiztos.
Hallerkői Gróf Heller István administrator 1809-ben. 1810-ben Kornis helyébe főispánnak neveztetett ki.
Sárosmagyarberkeszi Katona Zsigmond főispáni helytartó 1816 előtt és Kővárvidék kapitánya, később erd. főkormányszéki tanácsos.
Hallerkői gr. Haller István, másodszor 1816–1835 február 7-éig, a midőn hozzá Deésre gyültek a többi erdélyrészi hazafias érzésü {193.} főispánok, kormányszéki tanácsosok stb. a törvényesnek el nem ismert zsarnokoskodó kormány alatt szolgálni nem akarván, hivatalaikról lemondottak s a főkormányszék febr. 18-án lemondásukat elfogadta.*
1848 előtt festetett és a tanácsteremben elhelyezett képét, 1850-ben leánya Czeczil gr. Eszterházy Dénesné elvitette s 1867-ben a vármegye kérésére visszaadta.* Midőn II. Ferencz császár nejével megyénkben 1817-ben átutazott, kir. biztos volt gr. Bethlen Imre.
Bethlenig r. Bethlen Pál 1835-ben administrator, 1836–48-ig főispán.
Kézidi-szentléleki Kozma Imre, 1848 márcz. 6-án Földváry Farkas és Kozma Pál erd. főkormányszéki tanácsosok igtatják be,* de már e hó 25-én a változott viszonyok következtében lemondott.
{194.} Köröstarcsai* Weér Farkas, 1848. évi junius végén neveztetett ki a magyar felelős minisztérium ajánlata folytán főispánnak; székét jul. 5-én foglalta el.* 1834-től 1837, 1841, 1846-ban és 1848-ig mindig megyei követ, az ellenzék soraiban küzdött.* 1848-ban a rögtön itélő biróság fölé rendelt felsőbb törvényszéknek elnöke, kormánybiztosa.* 1848 november havában Urbán elfogatta. 1849-ben a vármegyét szervezte, utasitásokat adott és irt;* ez év végével az osztrák uralom teremtette hivek veszik kezökbe a kormányzást. 1861-ben 9 hóig ujólag főispán, de lemond s 1865-ben az alkotmányos időszak beálltával ujra {195.} kezébe veszi a megye kormányát 1867-ben bekövetkezett haláláig. 1867 julius hó 15-én, utóda Torma Károly beköszöntő beszédében méltatja érdemeit, a vármegye arczképét megfestetni határozta közadakozásból. 1868 január 20-án helyezték el a Kovács Mihály festette képet a mege tanácskozó termében. Emlékét jegyzőkönyvileg megörökiték, valamint a Gajzágó Salamon által tartott hatalmas és a Weér érdemeit méltató beszédet is jegyzőkönyvre vétették s a már leleplezett képe előtt, Torma főispán beszédét ezzel végezte: „Emléked és hatásod e megyében szent és elenyészhetetlen marad.”
Báró Bornemissza Károly főispán közremüködése folytán, porai fölé díszes síremléket emeltek a Nagytemetőben, melyen dr. Torma Miklós készitette következő felirat van:
| {196.} „Köröstarcsai |
| Weér Farkas |
| Született 1801 január 11. |
| Meghalt 1867 márczius 24-én. |
| Belső-Szolnokvármegyének |
| Országgyülési követe |
| Utóbb 1848-tól 67-ig |
| 3 izben főispánja. |
| Nemzete ereje, hatalma és Erdély uniójáért |
| Az államférfi tudása s hitével küzdött egész életén át |
| Meghalt eszméje győzelmének hajnalán |
| Kortársak mély gyásza kisérte sirjába őt, |
| Az utódok munkáját és nevének emlékét őrzik.” |
Pataki Dániel volt szolgabiró és alispán, a lemondott Weér Farkas helyébe administratorrá neveztetett ki 1862-ben, 1865-ig viselte tisztét. Meghalt 1866-ban.*
(1853- és 1858-ban Stadler Károly cs. k. járási főnök.
1861 előtt Strohmayer József cs. k. járási főnök hivatalát elhagyván, megszökött 1861-ben.*)
Csicsó-Kereszturi Torma Károly 1867 márczius 31-én neveztetett ki főispánná, mint országgyülési képviselő. Esküjét 1867 julius 15-én tette le. 1872-ig viselte tisztét, ekkor követnek választották. Beszédei, melyekkel a közgyülést megnyitotta és bezárta, e nemben valóságos remekek. A magyar tudományos akademia, a Római Institutó di corris pondenza archeologica levelező tagja, az épitézeti műemlékek fentartására ügyelő bécsi cs. kir. központi bizottság levelezője, archeologiai bizottság stb. tagja. 1875-ben egyik alelnöke a háznak. 1876-ban a közjog tanárává neveztetett ki a kolozsvári egyetemhez. 1878-ban a budapesti egyetem régiségtan tanára. 1887-ben nyugalomba vonult. Meghalt Róma mellett, Porto-Anzioban 1897 márczius 1-én. A római régészet terén nevét halhatatlanná tette.* Emlékét jegyzőkönyv örökiti.*
Bethleni Gróf Bethlen Sándor 1872-től 1875-ig, vagyis a megyék újraszervezéseig főispán. Gazdaság terén fejt ki nagy tevékenységet mostoha ipja Paget Jánossal, különösen a lótenyésztés fejlesztése és versenyképessége, nemes tenyészállatok terjesztésében.
{197.} Losonczi br. Bánffy Dezső cs. kir. kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, a Dániel és léczfalvi Gyárfás Anna* fia. Született Kolozsvárt, 1843. év október 28-án. Gymnasiumi tanulmányainak ottani bevégzése után, Németországban hosszabb utazásokat tett, hallgatója volt a lipcsei és berlini egyetemeknek, utazásairól terjedelmes jegyzetei vannak. Apanagyfaluban lakott nejével br. Kemény Máriával, több izben, mint követjelölt lépett fel. Az egyesülés után 1875-ben Belső-Szolnokmegye főispánja és Kővárvidék főkapitánya lett. Székét 1875 május 12-én foglalta el.* Kővárvidéke, Doboka- és Belső-Szolnokvármegyének egyesitése után a „Szolnok-Dobokavármegye” főispánja. Deés városának újjáalakitója, {198.} Szamosvölgyi vasút, Szolnok-Dobokavármegyei Kegyeletház, Nemzeti Szinház, Könyvnyomda, „Szolnok-Doboka” hetilap, a két sétatér, Gazdasági-, Lövész-, Korcsolya-Egylet, Szövő-tanfolyam stb. stb. megteremtője és alapitója. Vármegyénk monographiája megíratásának kezdeményezője. Két rendbeli, majdnem országosnak mondható kiállitás rendezője Deésen, 1879 és 1887-ben.
1885 május 11-én ünnepelte a vármegye nagy fénynyel főispánságának 10 éves jubileumát, mely alkalommal a Felség és Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki.* 1889-ben a Szent István-rend kis keresztjével. 1890 február 24-éig* viselte ezen főispáni tisztét, saját kérelmére felmentették s ez évi márczius 2-án az alispánhoz intézett levelében {199.} búcsuzott e megyétől, érdemeit a vármegye jegyzőkönyvileg örökitette meg.* Arczképét terme számára tisztelői lefestették.*
1883 deczemberétől Besztercze-Naszódvármegyének is főispánja s egyúttal, mint kir. biztos a naszódi iskolai- és ösztöndíj-alapot, mint erdészeti kormánybiztos rendezte s az ő munkája e rendezést ma is szabályozó törvény. Ezekért kapta a Lipót-, majd a Szent István-rend lovagi keresztjét.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület főgondnokává választotta.
1891-ben lemondván főispáni, kormány- és kir. biztosi tisztéről, 1892 januárban Szilágy-Somlyón követnek és ez évben a ház elnökévé {200.} választatik meg. 1895 január 14-én* miniszterelnök, hazánk ezredéves fennállása ünnepi törvényének megalkotója, az új honvéd tiszti iskolák létesitése, II. Vilmos német császárnak Budapesten, 1897 szeptember 27-én való megjelenése, a király által az országnak ajánlt 10 szobor felállitása az ő hazafiasságának is tudható be. 1899 február 26-án mondott le miniszterelnöki méltóságáról, a király 1896-ban a Lipót- s ekkor a Szent István rendjének nagykeresztjével tüntette ki s ez év márczius 2-án főudvarmesterré, zászlósurrá nevezte ki.* Társadalom és politikai czikkeit a „Köztelek”-ben bocsátja közre s 1904-ben „Új (politikai) párt” alakitásán fáradozik.
Kászonyi id. báró Bornemissza Károly, a főrendiház örökös tagja, cs. és kir. kamarás. Született 1840 november 26-án Abafáján. Tanulmányait a szülői háznál kezdette s folytatta Kolozsvárt az ev. ref. {201.} kollegiumban, a hol 1859-ben érettségit tevén, a berlini egyetemen a philosophiai tanfolyamot hallgatta. 1862-ben gróf Mikes Etelkát vevén nőül, Nagy-Debrekre költözött s gazdaságát vezette. 1869 és 70-ben beutazta Olasz-, Franczia- és Németországot, Svájczot, a hova azóta is gyakran tesz utazásokat s jegyzeteiben örökiti meg útjának nevezetességeit.
A hatvanas években a balközép s 1875-ben a szabadelvü párt híve. 1876-tól több éven át a vármegyei közigazgatási bizottság tagja. 1887-ben a magyar-láposi választókerület országgyülési képviselője. 1890 február 24-én neveztetett ki megyénk főispánjává s hivatalos esküjét márczius 12-én tette le.
Valamennyi erkölcsi- és közművelődési egyesületnek, többek közt a Szinház-társulat, Kaszinó, Polgári olvasókör, Szegény tanulókat segélyző-, Vereskereszt-, Zenekedvelők egyesületének stb. megteremtője, elnöke, díszelnöke. Az állami főgimnázium létesitője, a Szent Ferencz-rendü nagyszabásu bérház, a Bánffy- és Kossuth Lajos-utczákat összekötő új utcza, a m. kir. honvédlaktanya, úgy a vármegyeház újjáalakitásában, megteremtésében főtényező.
Továbbá e monographia megíratása és megjelenhetése, valamint a Szolnok-Dobokavármegyei Irodalmi, Történelmi és Etnographiai Társulatának s főleg Muzeumának megalakitása és alkotása teszi főispánságát emlékezetessé. 1901 aug. 2-án az Erdélyrészi szini kerület szövetkezete választotta meg elnökévé. A „Gyermek királynő” 2 felvonásban, franczia szöveg után forditotta, cz. operette szerzője és megzenésitője. E darabját 1890-ben decz. 20 és 21-én a kolozsvári szinpadon dták elő legelőször. Őse br. Bornemissza János 1777-ben „Estveli időtöltés”; szomorujáték, igaz hitet megvető léleknek szabados élete 5 felvonásban czímen irt szindarabot.* Kiadta: Biró Antal megyei főszámvevő által szerkesztett „Szolnok-Dobokavármegyei Emlék Magyarország ezredéves emlékére” Deés 1896-ban czimü képekkel díszitett könyvet.*
Állásától saját kérelmére 1902. évi április hó 6-án Ő Felsége fölmentette, „hű és buzgó szolgálatai elismeréséül” a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki.*
Gelvachi Désy Zoltán jelenleg orsz. gyül. képviselő, földbirtokos, volt marostordamegyei alispán, 1902. évi április 6-án neveztetett ki s főispáni székét 1902-ben májusban foglalta el, kiváló szakember, jeles szónok; ez {202.} évi nagy árviz megyeszerte okozta nyomorain segitendő, mindent megtett a nép érdekében, inségkölcsön szerzésével s munkával jött a nép nyomorának enyhitésére; létesitette a Hitel- és fogyasztási szövetkezetet Désen. Saját kérelmére 1903. évi deczember 11-én állásától felmentetett.
Bethleni gróf Bethlen Pál megyei földbirtokos, Besztercze-Naszód-megye főispánja ezen állásában való meghagyása mellett, 1903. decz. hó 27-én neveztetvén ki, állását 1904 jan. 11-én foglalta el nagy ünnepélyességgel.
Bethleni gróf Bethlen Pál volt főispán és Bethleni gróf Bethlen Máriának legidősebb fia. 1851 január hó 29-én született Bethlenben. {203.} Elemi oktatásban a szülői háznál részesült. Gimnáziumot Budapesten végzett, a hol 1869-ben érettségit tett. Még ezen év őszén külföldre megy. 1872-ig a zürichi polytechnicum hallgatója, az erdészet s ezzel rokontárgyak képezték tanulmányainak tárgyát. Ez évben katonáskodni kezdett a 11-ik huszárezrednél, 1873–1876-ig pedig a 10-ik huszárezred egyik hadnagya. Katonai kötelezettsége után, egy évre ujólag külföldre tanulmányútra megy. Beutazza Közép-Európát. 1877-ben Bethlenben telepszik le s ezzel kezdetét veszi a társadalomban való kiváló működése. Mint a megye közigazgatási bizottságának közp. választmányi, a szamosvölgyi vasút igazgatóságának s gazdasági egylet stb. tagja, {204.} élénk részt vesz a megye közművelődési és közgazdasági ügyeiben. 1879. évi augusztus 25-én vette nőül gr. Rhedey Gábrielt, ki 1883 ápr. 9-én özvegyen hagyta. 1885-ben vette nőül Tisza Lászlónak egyik nagyműveltségü leányát Jolánt. 1891. évi május 20-án Besztercze-Naszódvármegye főispánjának neveztetvén ki, ez év julius hó 1-én igtatták székébe nagy fénynyel, szeretettel. és ezt kormányozza vármegyénkkel együtt, pedig a Besztercze-Naszódvármegye főispánjának helyzete egyike a legnehezebbeknek. Két tekintélyes számu nemzetiség a szász és román s ezer faji érzelmei, törekvései és sok aknamunkái között érvényt tudott szerezni a magyar nemzeti állam követelményeinek s alkotmányos törvényeinek.
Két vármegye kormányzásának terhe nehezedik vállaira; több pénzintézet, számos egyesület elnöke, igazgatósági tagja s mindezek közepette sem feledkezik meg nagy őseihez, elődeihez méltóan az anyaszentegyháznak tartozó kötelességeiről, mint a nagysajói egyházmegye főgondnoka, a bethleni, rettegi egyházközségek főpatronusa; mindig ott van, a hol áldozni kell.
Az egyetemes egyház, ugy mint községe és annak hitsorsosai, lakosai kész segitőre találtak benne. Áldozatkészségének egyik maradandó emléke a bethleni egyházközség fiókegyházában, a hajdan hires Szeszármán 1899-ben épitett imaház.
| f) Erdélyi vajdák, mint Szolnok főispánjai. | TARTALOM | Főbirák, főszolgabirák. (Judices nobilium, vagy judlium.) |