| Kötelesmező. | TARTALOM | Középfalva. |
Nevének változatai: 1456-ban* Kethke. 1458-ban* Keethke. 1492-ben* Kuthke. 1677-ben* Költe. 1721-ben* Ketke. 1831-ben* Ködke. Oláhul Kutka.
Neve az ószláv* kyta, kytuka, kytka szóból származik, mely az oláh nyelvbe is átment, jelentése cserjés.
Északról délre hajló hegy tetején fekszik, a 638 méter magas Dumbalives hegy közelbéen, a róla nevezett kis patak eredeténél, mely Erdőszombattelkén, Oláh-Vásárhelyen át ömlik a czegei patakba. A vármegye székhelye Deéstől 27.2 kilométernyi a kékesi járásban.
Kötke első megemlitésénél 1456-ban* mint Bálványosvár tartozéka fordul elő, a Bánffy- és Várdaiak birják, de ellentmondással, miből per lett. E közben Mátyás király Erdély alkormányzója Vingárdi Geréb Jánosnak adományozta, a kitől 1463-ban az ismét az előbbi tulajdonosok kezébe került.* A Bánffyak Mátyás király ellen pártot ütvén, birtokaiktól megfosztattak s így Bálványosvárával Kötkét is Mátyás 1467-ben* a váradi püspökségnek adományozta. 1492-ben is mint a Bálványosvár tartozéka emlittetik.
1553-ben* Szamosujvár tartozéka.
1594-ben* Báthory Zsigmond e birtokot Wass Györgynek adományozta oda, mely akkor* oláh falunak mondatik.
1600-ban* Mihály vajda e birtokot Perusits Máténak adományozta oda és Erdély rendei biztositják Perusitsot arról, hogy őt a Mihály vajda által adományozott e birtokban meg fogják tartani, az esetre pedig, ha azt előbbeni adományosának Wass Ferencznek kellene visszaadnia, akkor őt más hasonlóval elégitik ki.
1609-ben* a czegei Wass család birtoka.
1627-ben* Bethlen Gábor Wass János és Györgyöt e birtokukban megerősiti.
1647 és 48-ban* Rákóczy György e birtok harmadrészét Bogáthi Druzsánnának: 1. Barcsay András, 2. Wass Ferencz, 3. Márk vajda özvegyének s leányának Wass Juditnak, kihalásuk után pedig néhai {502.} Wass György fiainak Lászlónak és Jánosnak adja zálogba, kiknek itt 1649-ben* magyar jobbágyai vannak.
1656-ban* Rákóczy György e birtokot nagymegyeri Keresztesi Ferencznek s nejének Béldy Katalinnak adja zálogba.
1657-ben* a deésaknai kir. sóbányához tartozó fiskális jószág 1654 óta.*
1676-ban* birtokosa Keresztesi Zsuzsánna Mocsi Szabó Gáborné.
1677-ben* febr. 7-én Keresztessy Pál és Samunak adta Apaffy fejedelem. 1694-ben* birtokosa Szilvásy János, kinek anyja Keresztesi Zsuzsánna Szilvási Boldizsárné.
1717-ben* e birtokot Szilvási János tartja zálogban a Keresztesiektől.
1738-ban* birtokosa Cseszteliczki Szilvási János fia Boldizsár.
1750-ben* Mária Terézia királynő e birtokot két izre zalathnai Dobra Péternek* s gyermekeinek Anna Boér Józsefnének s ezek gyermekei Boér Ferencz és Ágnesnek adományozta.
1769-ben* birják néh. berivói Boér Józsefnek Annától Dobra Péter leányától való gyermekei: Ferencz és Ágnes ifj. Szeredai Péterné.
1770-ben* összeírt birtokosok: nagyberivói Boér Ferencz női és anyai, szentháromsági Szeredai Péter pedig férji jogon.
1786-ban* birtokosai: Révai Pálnak van 10 jobbágya, 5 zsellére, Boér Ferencz özvegyének 10 jobbágya, 4 zsellére.
1809-ben* birtokosai: Fülep Antalnak van 10, Biró Farkasnak 5, Révai Annának 3, Szeredai Pálnénak 1/2 telke.
1820-ban* birtokosa a fiskus, ki azt 1817-ben* Dobra Péter utódaitól magához váltotta Boér Ignácztól, Szeredai Miklóstól, Fülöp Antaltól, mint Szeredai Ferencz részének zálogbirtokosától Révai Annától Gyöngyösi Józsefnétől és Szoboszlai Ferencznétől.
1863-ban* Katona Eszter és a kir. kincstár úrbéri kárpótlást kapott.
1866-ban* az itt összeírt 35 füst közül 1 nemesi füst volt. Nemesi jogú birtokosa a kir. fiskus volt.
Jelenlegi birtokosa (1898) a magy. kir. kincstár, 377 h. 484 öl.
Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban* jobbágyai szentmártonnapi adóval, évente 1 tehénnel s mint oláh falu, ötveneddel tartoznak.
{503.} E község ős lakói a szlávok voltak valószinüleg, kik idő folytán eloláhosodtak. Időnként magyarok is laktak benne. Jelenlegi lakosai románok s kizárólag földmiveléssel foglalkoznak. Főtáplálékuk a málékenyér s veteményfélék. Ruházatuk gyapjuból, kenderből házilag állitják elő.
Házaik s a melléképületek fából valók, szalmafedelüek.
Gör. kath. egyház temploma fából épült Mária Terézia királynő idejében, a szent archangyalok tiszteletére szentelve, harangjai is ez időből valók. 1837-ben* önálló egyházközség, jelenleg Erdő-Szombattelke leányegyháza.
Iskolát az anyaegyházzal közösen tart.
Éghajlata mérsékelt és kiválóan egészséges, szél gyakori, jégverés emberemlékezet óta nem volt.
1721-ben* határa két fordulós, nagy része a hegyek oldalain, jobbára északban terméketlen, tavaszi vetésre alkalmas, trágyázva nincs, alkalmas minőségü őszi gabonát s erdei szénát termelnek, tűzre való fás erdeje elegendő; hadi út terheitől nem szenved. Vásárba és őrölni Szamosujvárra járnak, melytől 2 mértföldnyire fekszik.
Mivelés alatt levő szántója 54 köb. vetésre való. Elvetettek ez évben 11 köb. őszi, 4 köb. tavaszi gabonát s termett 55 kal. búza, rozs, 16 kal. árpa, zab, 6 kal. kender s van másfél véka törökbúza vetésük, borsó, lencse 2 véka, rétjén 18 szekér szénája lett. Van 8 ökör, 5 tehén, egy ló, 30 juh és 6 sertésük.
1822-ben* határa 3-ad osztályu.
1837-ben* határa közepes gabonatermő, erdeje kevés. Jelenleg határa gyenge; terményei: kevés búza, zab, alakor, paszuly, tengeri, burgonya, kender és len. Gyümölcse: alma, körtve, szilva, baraczk, cseresznye, meggy és dió.
Itatója név nélkül való forrásaiban elegendő; köve kevés, ez is patakjaiban.
Határhelyek: 1749-ben* Bóllyos és Dumbráva, erdők.
1769-ben* Koszta máre, Budis, Kinyepist, Szkepeczel, Livagye, Arinsa, Pruny, Zepogye, Gaura Drakuluj, Vatastyi, Oszoj ketre Szambo, Malájesty, Csergou, Styein, Pogorel, Korvi, Tejatura, Rezora Funaczilor, Jezuny, Gyalu Berbat, Tyiroe.
1819-ben* Brebin, Bogyis erdő, Cseszetel, Kopocsel, Gejorgyina, {504.} Krucsi, Szteny, Ariusa, Lunka, Mesztesztej, Gursecz, Szálas, Pirlog, Csorgou, Szekepeczel, Hirtope, Podás, Kelimán, Stegyine, Szimbo, Boltyez, Szálts, Poklas, Ruzor Funaczuluj, Dorgou, Belyicze, Pereu Tatáruluj, Vetástye, Köböltő, Oszoj, Kraki.
1864-ben* Dosz, Bogyis, Pe gyál, Hutsu Bogszeguluj, Pesztye Válye Funaczelor, Muncsel, Dumbrava, Kaszte mare, Hirtoptyile, dülők.
Lakossága: 1553-ban* van 7 jobbágy és 7 zsellér lakosa s az egész községben 14 ház.
1600-ban* 17 jobbágy lakosa van, kik ugyanennyi házban laknak.
1603-beli* összeírás szerint az egész falu az előző évi háború alkalmával úgy elpusztult, hogy egyetlen lakója és háza sem maradt.
1700-ban* 8 jobbágy és 2 szegény lakosa van s az egész községben 8 lakó- és 3 puszta ház.
1721-ben* 4 jobbágy, 2 zsellér és 3 kóborló lakosa van, kik ez utóbbiak kivételével 6 házastelken laknak, el van pusztulva 3 ház.
1750-ben* 6 jobbágy, 4 zsellér, 3 kóborló, együtt 13 családfő lakosa van, kik 10 házastelken laknak, el van pusztulva 3 ház.
1831-ben* 199 gör. kath. lakossal.
1837-ben* lakossága 182, házak száma 26.
1857-ben* házak száma 41, lakossága 248 gör. kath.
1891-ben 282 lakosból 277 gör. kath., 3 ev. ref. és 2 izraelita.
Adója: 1721-ben* 119 frt. 1898-ban 554 frt 32 kr.
| Kötelesmező. | TARTALOM | Középfalva. |