| Kő-Frinkfalva. | TARTALOM | Körtvélyes (Felső-). |
Nevének változatai: 1325-ben* Kurthwilus. 1511-ben* Kerthweles. 1549 előtt* Kertvélyes. 1599-ben* Keorthwilÿes. 1611-ben* Keortvielies. 1616-ban* Körtvélyes. 1750-ben* Also-Körtvélyes. Oláhul Kurtejusu, ma Hrusor.
A Szamostól északnyugat felé nyuló kis völgynek szintén észak felé hajló hegyoldalán, az erdő aljában fekszik, keresztül foly rajta a határán eredő kis patakocska, mely Magyar- és Oláh-Bogáta közt szakad azon patakba, mely Révkolostornál a Szamosba folyik. Deéstől 22.5 kilométernyire fekszik a deési járásban.
Alsó-Körtvélyest kezdettől fogva a Losonczi Bánffyak mint a Lápos vidékének urai birtokolták. A Bánffy Dénes fiai közt 1325-ben* megejtett osztály szerint Körtvélyes Bánffy Tamásnak jutott, azon mezővel együtt, a mely a Bogát és Bogáttő patakok közt feküdt.
1508-ban* Báthory István a Szaniszló Miklós fia a Bánffy Zsófi jogán Bánffy Jánost meginteti a leánynegyed (dos, paarafernum) e birtokból való ki nem adásáért.
{484.} 1511-ben* egy összeírás szerint egy itteni rész Bethlen Miklós fiainak János és Farkasnak kezén volt, valószinüleg zálogban.
1515-ben* Bánffy Péter itteni részét, mely reá néh. Bánffy János után szállott, Kendy Gálnak veti zálogba.
1519-ben* Bánffy László fia Miklós itteni részét atyjának adja cserébe.
1522-ben* Bánffy Péter özvegye Petronella férjének itteni Semesnye vidékéhez egyház részét leányának Annának átadja.
1524-ben* Losonczi Bánffy László s gyermekei Miklós, Bernát, László, Gábor, Magdolna és Anna itteni részüket Kendy Gáltól magukhoz váltani akarják.
1524-ben* Bánffy László s gyermekei itteni részüket Podvinyai Pál s nejének Zsófinak, néh. Kecsetszilvási Kristóf leányának eladják, ezt azonban még azon évben* visszavonják.
1535-ben* János király Kendy Ferenczet, Mihályt és Antalt itteni részükben megerősiti.
1546 körül* Bánffy Gáspárnak itt 7 jtelke volt.
1549 előtt* néh. Bánffy János fia János, Báthori Szaniszlófi Miklós fia Istvánt, a ki anyjának Zsófiának azon néh. Bánffy János leányának részét pörrel kereste rajta, itteni részében testvéreül fogadja.
1563-ban* Bánffy Péter és András itteni részüket Kendy Gálnak adják zálogba.
1572-ben* Bánffy Farkas az István fia, ki fia volt szintén Istvánnak, rokonait Jánost, Mihályt és Istvánt e birtok negyedrészének Kendy János részére való zálogba adásától tiltja.
1577-ben* Kendy Sándor itteni részében megerősittetik.
1578-ban* Rudolf császár Bánffy Farkast, Kristófot, Györgyöt, Boldizsárt, Tamást, Gábort, Gáspárt és Lászlót itteni javaikban megerősiti.
1579-ben* mivel Bánffy László és fiai: Miklós, Bernát, László és Gábor itteni részüket egykor Podvinyai Pálnak és nejének* Frátai Erzsébetnek, Kecsetszilvási Kristóf leányának Zsófiának eladták: Kendy Sándor mint Kendy Mihálynak és azon Kecsetszilvási Kristóf leányának Zsófiának fia abba beigtattatik. Ekkor Bánffy Farkasnak Balmos Péter, Bánffy Kristófnak Simon György itteni birái emlittetnek. Ugyanez {485.} évben* Kendy Sándor Frátai Erzsébettel özv. Podvinyai Mihálynéval kiegyezvén, mint ennek osztályosa, itteni birtokrész is kezébe került.
1578–79-ben* Báthory Kristóf vajda, Székről keltezve, a hűtlenségbe esett néhai Kendy Ferencznek, ki azért, hogy Izabellát és fiát János Zsigmondot méreggel akarta elpusztitani, hűtlenségbe esett és fiai: János, Farkas és Ferencz, kik mint Békés-pártiak hűtlenség bélyegén nemcsak maguk, de nejeik itteni részeit is Losonczi és Zentelki Bánffy Farkasnak adományozta mindkét nemre.
1586-ban* Báthory István lengyel király e falut kendtelki Bánffy kristóf és Farkasnak adta s ellentmondás nélkül be is igtatták őket.
1599-ben* birtokosa Óváry István, Bob jobbágycsalád.
1604-ben* néh. Bánffy Gábor fia István itteni részét Tordai Kolosvári János deák fiskusnak elzálogositja.
1606-ban* Bánffy Mihály a maga s néh. Bánffy István itteni részét Torma Miklósnak veti zálogba. 1608-ban* girolthi Torma pedig végrendeletileg a zálogos birtokot neje Kun Borbála és kisebbik fia Miklósra hagyja.
1607-ben* Kendy István itteni részét Mindszenty Benedeknek s neje Bánffy Margitnak átengedi.
1611-ben* birtokosai: Szilágyi Miklós, Nyiresi István.
1616-ban* a fejedelem itteni részét Haller Zsigmondnak s nejének Kendy Krisztinának adja, ki 1618-beli* lustra alkalmával itteni birtoka után Miklós Kristóf puskás darabontot állitja ki.
1618-ban* Bánffy Péter itteni részét Bánffy Mihálynak veti zálogba. Más két birtokos Ebeni és Nyiresi István, kik ketten állitanak ki egy darabontot. (Melyik Körtvélyes,)
1620-ban* Bethlen Gábor Haller Zsigmondot megerősiti azon részben, melyet egykor a hűtlenségbe esett Kendy István birt, de Bánffy Margit Allya Farkasné, Bánffy Judit Szikszay Györgyné, Bánffy Borbála Huszár Istvánné, Bánffy Anna Wesselényi Boldizsárné s Bánffy Zsuzsánna Béldy Kelemenné, továbbá Bornemisza Zsigmond, Bornemisza Judit Kornis Ferenczné és Kendeffy Gáspárnak Bornemisza Zsuzsánnától való gyermekei Miklós, Judit és Anna az itteni Patócsy rész iránt ellentmondtak.
{486.} 1624-ben* Haller Zsigmond itteni részét testvérére Haller Istvánra hagyja, mely rendelkezését 1630-ban* a fejedelem is megerősiti.
1626-ban* Hatvani István özvegye Patay Zsófia itteni részét, melyet Bánffy Ferencztől bir zálogban, Bálintffy Kristófnak veti zálogba.
1642-ben* Girothi Torma Péter a Bánffy Mihálytól s fiától Ferencztől zálogban birt itteni részt Bánffy Zsigmondnak Mihály másik fiának visszaereszti.
1648-ban* Bánffy Zsigmond itteni részét nejének Nemes Annának vetette zálogba, de az igtatásnál Bánffy György és Dénes ellentmondtak.
1653. és 1658-ban* a szamosujvári uradalomnak és a deési sókamarának itt 6, Bánffy Zsigmond özvegyének 8 adófizető jobbágya van.
1659-ban* Barcsay Ákos a fiskus itteni részét Bánffy Zsigmondné Nemes Annának adja zálogba.
1679-ben* a fiskus itteni részét Bánffy Farkas birja Barcsay Ákos adományából.
1694-ben* birtokosa Bánffy Farkas.
Alsó-Körtvélyes 1696-ban* török hódoltsági falu.
1699-ban* e község Fráter Istvánnak adományoztatott, de úgy látszik nem birhatta sokáig, mert ezelőtt és ezután is a Bánffy család kezén maradt.*
1702-ben* birtokosa Bánffy Farkas.
1724-ben* birtokosa br. Bánffy Farkas.
1754-ben* br. BánffyFarkas birja.
1770–73-ban* birtokosa br. Bánffy György.*
1786-ban* birtokosa br. Bánffy György; van 28 jobbágya s 2 zsellére.
1819-ben* jun. 20-án Bánffy György itteni részét s hozzá tartozó részbirtokot (valószinüleg Közfalut) 12 évre 12512 frtért elzálogositotta.
1820-ban* birtokosa Novák Márton, van 34 telke.
1863-ban* br. Bánffy Albert úrbéri kárpótlásban részesült.
1866-ban* nemesi jogú birtokosai: Kőmes János és Vajda János.
{487.} Jelenlegi birtokosai (1892–98): br. Bánffy Ádám leánya Ágnes br. Inczédi Sámuelné: 1526 h. 518 öl. Képes Gyula: 117 h. 1025 öl. Vétel több községi lakostól.
E községnek a magyarok adták a nevet, kik valószinüleg alapitották is, de korán kipusztultak belőle s ezután oláhok telepedtek helyükre, mert 1546 körül* Berbencze, Tatár, Drulya, Dancsul, Körtvélyesi már vegyes nevü és lakosságu jobbágyok lakják.
Jelenlegi oláh lakossága kizárólag földmiveléssel foglalkozik. Földjük azonban kevés lévén, nem csak az itt levő földesúri birtokot mivelik meg részibe, hanem a szomszédos községben is vállalnak részes munkát. Főtáplálékuk a málé s a szűkön termő zöldség-félék, melyeket szegény sorsuk s részben szigoruan betartott egyházi böjtök miatt is többnyire zsir nélkül fogyasztanak el. Tej, hús csak a legvagyonosabbak asztalán fordul elő néha-néha. Ruházatuk fekete szokmány, fehér harisnya, fekete báránybőr, sapka, nyáron szalmakalap, varrottas báránybőr mellrevaló s széles bőrtüsző az öregebbeknél, a fiatalság e helyett gombos szíjat facsar dereka köré, varrottas (hímzett) inget és lábravalót visel. A nők színes karton vagy szőrszoknyát, színes vagy fekete főrevaló kendőt és szokmányt hordanak.
Házaik egy szoba, pitvar, szűkek, alacsonyak, rakófából épültek, szalmafedelüek és kevésbbé tiszták; bútorzatuk: kecskelábu asztal, ágy s egy-két lócza. Vagyonosabb s különösen leányos háznál házilag készült színes varrottas kendők, ágynemüek láthatók felaggatva.
1658-ban* gör. kat. egyházközség, van egy papja.
Jelenleg a gör. kath. ekklézsia az oláh-bogátai leányegyháza. Fából épült temploma 1797-ben szenteltetett föl Mihály és Gábor angyalok tiszteletére. 1838-ban újittatott meg. Jóltevője a Bánffy család, ez adta a templomhelyet s az épülethez szükséges fát s harangjait. Ezek felirata: 1621.
Míg önálló egyházközség volt, a Csunt (Csont) családbeliek voltak papjai, utóbbi időben Sebők János, Szaniszlói Pap László és Dimitreszku János.
Felekezeti iskolája újabb keletü, jelenleg az anyaegyházzal közös tanitója van.*
Éghajlata magas fekvéséhez képest enyhe és egészséges, a hegyoldalnak déli részén fekszik, északról és keletről a hegygerincz s az erdők védik a szelektől.
{488.} 1750-beli* összeírás szerint e község meredek, erdős hegyektől körülvett mély völgyben fekszik, határának egy része bő termő, de a kétharmada hegyes és terméketlen. Nincs semmi keresete, földjük termékeiből élnek s néha sőt szállitanak Deésaknáról Sz.-Somlyóra, de ebből sincs hasznuk, mert a hosszú és hegyeken át vezető utak roszasága miatt elköltik a szállitás árát. Egy része épületre való fát szokott szállitani Szamosújvárra s más helyekre a hidak s hajók épitésére. Terményeit elfogyasztja, barmaival Deés, Alparét, Szamosujvár vásárait keresi fel.
Határa két fordulóra van osztva, évenként megkivánja a javitást, de hegyes volta miatt s másfelől azért is, mert a záporok lemossák, szekérrel való trágyázás nincs szokásban és hasztalan is lenne. A termő rész 6, a terméketlenebb pedig 4 ökörrel szántható. Egy köböl őszi és tavaszi gabona 4–8 kalangyát, szemül 2-2 vékát ad. Szőlője kevés, épületnek való fás erdeje elég nagy, legelője elegendő, kaszálója fordulónként. Kertek jövedelme 8 frt 30 kr. Mivelés alatt levő szántója 241 köböl férőü, elvetettek 87 1/4 köb. őszi, 153 3/4 köb. tavaszi gabonát, tengerije termett 5 1/2 köböl, rétje 102 szekérre való szőlőjéből 4–5 veder mustot szür, malmuk jövedelme 5 frt. Van 68 jármas ökre, lova, 60 tehenük, 28 tulok, 152 juh, kecske, 49 disznó és 29 méhköpű; főzőüstök jövedelme 2 frt. Iparosa egy ács.
El van pusztulva 17 telek, melyből 5 kihalt, a többiekből a szomszéd tartományba költöztek, ezekből hármat br. Bánffy Farkas miveltet, a többit a falusiak birják s fizetik érette az adót.
1822-ben* határa első osztályú. Adó alatt van 260 köbölnyi szántó, 192 szekérnyi rétje, 22 ökör, ló, 22 tehén, egy borju, 7 juh, 9 kecske és 3 disznó.
Határa jelenleg is hegyes és árkos, egyes részei alig közelithetők meg az árkok miatt. Földje gyenge, kihasznált erdőtalaj, mely csak nagy szorgalom mellett ad valami termést. Terményei: őszi búza, törökbúza, zab és kevés tavaszi búza, rozs. Erdélyi fajta szarvasmarhát, raczka juhot s fehér sertést tenyésztenek. Háziállatai részint a silány tartás, részint a község hegyes fekvése s terhes munka következtében kevésbbé fejlettek. Gyümölcse: alma, körtve, szilva-félék s kevés dió.
Itatója a községen keresztül folyó patak és a „Csoroju dela valea Móri” csorgója. Köve a patak- és vizmosásokon.
Határhelyek, dülők: 1864-ben* Tabla kasztá Lazuluj (iratványoldala, mélyen fekvő rész), Tabla Poduriloru (fensík). Tabla Funacelor {489.} (erdei kaszáló), Tabla kornuluj (egykor somfás), Tabla Paduri cel mare (nagy erdő), Nagy Sztrencz.
Lakossága: 1713-ban* 16 jobbágy, 5 zsellér lakosa van, házainak összes száma 28.
1750-ben* van 30 jobbágy 20 telken 21 házban, 9 telkes zsellér 8 házastelken s egy kóborló lakosa, kik 28 telken, 29 házban laknak. Puszta ház 17 van benne.
1831-ben* 324 gör. kath. lakossal.
1857-ben* házak száma 74, a lakosoké 392, ebből 387 gör. kath. és 5 zsidó.
1886-ban 382 lakosból 370 gör. kath. oláh és 12 zsidó.
1891-ben lakossága 427, ebből 412 gör. kath., 15 izraelita.
Adója: 1748-ban* 206 frt 32 kr. 1749-ben* 203 frt 8 1/2 kr. 1755-ben 124 frt 46 kr. 1775-ben 198 frt 18 kr. 1822-ben 216 frt 42 kr. és 1898-ban 1180 frt 35 kr.
| Kő-Frinkfalva. | TARTALOM | Körtvélyes (Felső-). |