| Kornislaka. | TARTALOM | Kosály (Felső-). |
{411.} Kosály (Alsó-).
Nevének változatai: 1348-ban* Kasal. 1405-ben* Kusaly. 1495-ben* Kessel.* 1507-ben* Also-Cassali. 1553-ban* Also-Kosaly. 1600-ban* Also-Kusal. 1609-ben* Also-Kosaly.
Neve a szláv koš, košela, kosulja* szóból ered, mely kas, kosárfonást jelent, Cosoje oláh neve is ezt mutatja.
Fekszik a kosályi völgy torkában, a rajta keresztül folyó s a hollómezei hegyekből eredő patak partján, keletről a Magura-hegy lajában sík téren, a Szamos jobbpartja közelében. Deéstől 6.7 kilométernyire, a deési járásban.
Alsó-Kosály legrégibb birtokosai s bizonynyal alapitói is az ősrégi Kaplyon nemzetség tagjai voltak, a kik már IV. Béla király korában 1261-ben* e tájon a Szamoson innen és tulnan egyaránt birtokoltak.
Az Árpádház kihaltával azonban a Kaplyon nemzetség elvesztette e birtokot, melyet László erdélyi vajda foglalt el tőlük s mivel a vajda halála után minden kezén lévő jószág a királyra szállott, úgy Alsó-Kosályt is utána a fiskus birta. Ez ellen 1348-ban* az erdélyi megyék gyülésén a Kaplyon nemzetségbeli Károlyi Simon és Menyhérd a nemzetség nevében óvást emeltek s Alsó-Kosályt maguknak visszaadatni követelték. De tovább is a király birta s mint ilyen, Csicsóvárához tartozott, azóta is, hogy 1405-ben* Csicsó a Bánffyaké lett. Kik azonban 1467-ban* a király ellen pártot ütvén, fellázadtak s Mátyás tőlük Kosályt elvevén, Szerdahelyi Kis János és testvérének Mihálynak adományozta. 1553-ban* Csicsóvár tartozéka; vajdája Petrikán János.
1569-ben* II. János király e birtokot, mely a lerontott Csicsóvárához tartozott, Bocskay Györgynek adományozta.
1590-ben* Báthory Zsigmond e birtokban Bocskay Istvánt mindkét ágra, annak kihalásával nővérei Judit Bánffy Kristófné, Krisztina Palocsai Horváth Györgyné és Ilona Haller Gáborné, valamint néh. Sára Balásfalvi Bagdi Györgyné és gyermekei: István, Erzsébet, Krisztina és Margit javára megerősiti.
1597-ben* Báthory Zsigmond az előbb Alsó-Kosály határához és {412.} a deési kamarához tartozott Keskenysziget nevű szigetet Bocskay Istvánnak adományozta oda.
1600-ban* Erdély rendei e birtokot, melyet Mihály vajda Rácz Györgynek adományozott, Hetesi Pethe Lászlónak adja oda.
1607-ben* birtokosa a fiskus s ugyanezen évben* Rákóczy Zsigmond néh. Bocskay István fejedelemnek e birtokát, végrendelete értelmében Haller Gábornak Bocskay Ilonától való fiainak György és Zsigmondnak és néh. Bánffy Kristóf és Bocskay Judit fiának Lászlónak adományozza.
1609-ben* Báthory Gábor fejedelem nemes Alsókosályi Farkast azon érdemeiért, melyeket Bocskay fejedelem és az ő idejében is szerzett, megnemesiti nemcsak őt, hanem testvéreit Tamást, Istvánt és Lukácsot s a czímeres nemesek sorába emeli az itteni házukat, mely a Tamás János és Bodor Andrásé közt van, minden közteher alól kiveszi.*
1649-ben* febr. 15. nemes az alsókosályi Farkas, máskép Tamás Lukács, fia Prekup és testvérei István és Tamás.
1658-ban* Haller Györgynek itt 20 adófizető jobbágya volt.
1662-ben* itteni nemesek a Tamás, Károly és Pokol családok.
1694-ben* birtokosa Haller György.
1781-ben* idevaló nemes Tamás László.
1786-ban* birtokosai: gr. Haller Jánosnak van 36 jobbágya, 2 zsellére, 2 szegénye, gr. Haller Antalnak 19 jobbágya, 4 zsellére, 2 szegénye; özv. gr. Haller Pálnénak 16 jobbágya, 2 zsellére, 1 szegénye; özv. gr. Haller Péternének 1 jobbágya, 1 zsellére.
1820-ban* birtokosai: gr. Haller Jánosné (szül. Nemes) örököseinek van 37 telke, gr. Haller Istvánnak 24, gr. Haller Zsófia br. Inczédi Samunénak 7, gr. Haller Antalnak 4, gr. Haller Jánosnak 1.
1863-ban* gr. Mikes Mária br. Huszárné, Lászlóffy Sándor, özv. Rakowskiné Henter Anna, gr. Haller Czezcilia, Felényi János részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
{413.} 1866-ban* az itt összeírt 130 füstből egyetlen nemesi füst sem volt.
Jelenlegi birtokosa (1898): gr. Eszterházy Miguel, 260 h. 841 öl, Haller-féle birtok; örökölte szülei után és özv. Voith Jánosné férje br. Manz örököseitől vásárolta.
Deéstől északnyugatra fekvő Alsó-Kosály ősi megszállói a szlávok voltak, kik a községnek nevet is adtak, ezeket az oláhok váltották fel. Foglalkozásuk földmivelés, fa-szállitás. Házaikat s gazdasági épületeiket boronafából épitik szalmafedél alá. Apró házai közül a gör. kath. oláhok régi fatemplomának csúcsa emelkedik ki, udvara, mely temetőül is szolgál, be van keritve.
A jeltelen sírok közt magánosan álló római kőemlék (ara votiva) felirata:
OPTIMO DEO JOVI
MAXIMO POSVIT
FONTE LVCOVIE
E kőemlék állitólag a régi templom helyén állott, melyben oltárkőül szolgált. A templom előpitvarában Kassai Demeter görög kath. esperes van eltemetve (1750–90), felibe felírás nélkül egy különös díszitésű kőlap van fektetve.
A községtől a Szamos felé vezető úton a római castrum, táborhely nyomai látszanak. Torma Károly s utána Czente Illés jelenlegi lelkész tanulmányozta s a castrum nyomát felmérte s egy kéziratban lévő román nyelvü értekezésben: „Notitia topografiei si fragmente istoriae privatoriă la Cheseiu 1895” összeállitotta a birtokában lévő adatokat. A castrum a jelenlegi úttól balra, majdnem a Szamos mellett, a kukoriczaföldön terül el, de annyira elszántva, hogy körvonalai alig határozhatók meg.
Az egész területen alig van egy ép kő, állitólag a kapjoni kastély és templom e castrum köveiből épült, a hova a felirásos emlékek egyrészét is vitték. Kosályban a már emlitett templom udvarán lévőn kivül van még egy a Haragos Péter udvarán:
D E
O I
B. TR (?)
BRI
LEG. I.
V. S. l.
{414.} Lakosai a Básta és Mihály vajda korában 1602-ben megfogyatkoztak.
1776-ban* az egész község leégett, a kormányszék három évre elengedte összes adóját.
Alsó-Kosály román lakossága 1754-ben lépett az unióra. Fából épült temploma a Szűz Mária tiszteletére 1754-ben szenteltetett föl. 1847-ben újitották meg. 1899–1900-ban épitettek helyette újabb kőből, toronynyal az állami út jobb oldalán.
Anyakönyvet 1822. óta vezetnek. Két harangja közül az egyik 1847, a más 1859. évből való, felirattal ellátva. Lelkészei a már emlitett Kassai Demeter, Tamás László, Toháti Tamás esperes után Toháti József, Kassai László s a jelenlegi Czente Illés.
Felekezeti iskoláját az ötvenes évek végén létesitette.
1898-ban 2 lélekből álló ev. ref. vallású lakosa a kaczkói körlelkészséghez tartozik.*
Éghajlata egészséges, jég ritkán bántja határát.
1750-ben* határának három negyede sík téren fekszik és termékeny, negyede hegyes és kevésbbé termő. A Szamos és a patak gyakran elönti a vetéseiket elsodorja s iszapolja. Kereskedelme nincs, jövedelemforrása a földterméke. Két fordulós határa 2–6 ökörrel szántható, 6 évenként trágyázást kiván, a gyengébb azonban évenként javitandó, de trágyázni ritkán szokták. Egy köböl őszi búza 8 kalangyát s szemül egy-egy vékát ereszt, tavaszi vetése a zab 5 kalangyát vagy 2 véka szemmel fizet. Egy veder must ára 15 kr. Tüzelésre való erdeje elég, de épületnek való kevés. Legelője annyira szűk, hogy a szomszédos kozárvári birtokosoktól, mint Mikó Páltól, Salánki Józseftől, gr. Bethlen Druzsitól, Nemes Ferencztől szoktak 40 marhára való legelőt bérelni s fizetnek érette darabonként 2 frt 33 krt. Kaszálója fordulónként, de kaszálnak s bérelnek F.-Kosály, Kaplyon és Guga határain.
Szántója 252 köb. vetésre való, elvetettek 155 köb. őszbúzát, 73 köb. rozsot, törökbúzavetése 5 köböl, szénarétje 72 1/4 szekérre való, bora 142 veder termett. Van 33 jármas ökre, lova, 109 tehén, 31 tulok, 127 juh, kecske, 97 disznó, 15 méhköpű. Iparosa 3 kovács.
1822-ban* határa első osztályú, szántója 694 köböl vetésre való, rétje 270 szekérnyi, szőlőjében 627 veder bor terem; van 51 ökör, ló, 40 tehén, 22 bornyu, 21 disznó adó alatt.
Jelenleg határa középtermésü, főterménye: a tengeri, rozs, búza {415.} és sok takarmány-féle. Állatai: fehér szőrű szarvasmarha, juh, sertés és levés ló. Gyümölcse kevés.
Itatója a községen átfolyó patak, mely F.-Orbó felől jőve „Seletruk” nevet visel.
A kosályi patakon vagy Seletrukon Voith Jánosnénak van egy kétkövű felülcsapó s a Szamoson gr. Eszterházy Mihálynak egy hajós malma. Kőbányája jó épületkövet szolgáltat.
A hagyomány azt tartja, hogy a községtől keletre emelkedő Magura hegyen, melynek oldalán szőlőskertek vannak ma is, egykor, vagyis 1754 előtt gör. keleti szerzetesek laktak volna.
Emlitik azt is, hogy a község határán ütközet lett volna s az elesetteket két sírba helyezték, melynek halmai állitólag még láthatók.
Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban* jobbágyai Szent-Márton-napján felerészben 50, felerészben 25 denárt fizetnek adóban s Szt-Györgykor juhaikból 50-edet adnak.
1552-ben* Petrikán János vajda (tiszt) a falu kenézével vallja együttesen, hogy Bank Pál emberei és lovai számára adtak mindennemü élelmet, melynek ára 100 frt, 8 bárányt 1 frt 32 denárt, 2 pint vajat 50 denár, 4 sajtot 25 denár, 33 csirkét 66 denár, a tisztnek 16 köböl zabot 5 frt 33 denár értékben s ezeken kivül 14 forintot fizettek birságba.
Határhelyek, dülők 1898-ban: Prostyén, vizes hely, Balte tavas hely, Dobrecz, a római vár helye, Cseteczel, a római vár mellett, Ungyur és Cserety cserfás.
Lakossága: 1553-ban*15 kapu jobbágy, 12 zsellér lakosa van, puszta ház van benne 4.
1603-ban* összesen 16 lélekből álló lakosa van.
1703 körül* van 17 jobbágy, 6 zsellér s 1 béres szolga lakosa, kik 23 házastelken laknak, el van pusztulva 8 ház. Van benne 36 ökör, 10 tehén, 12 juh.
1706-ban* fiaikkal együtt 126 jobbágy lakosa van, házak száma 54, el van pusztulva 8.
1713-ban* van benne 10 jobbágy, 14 régi, 10 új zsellér, 6 kóborló, 29 telek, 200 köb. vetésre való szántó, 25 ökör, 24 szekér széna, 8 {416.} köb. zab, 1 köb. köles, 6 köböl törökbúza, 17 tehén és bornyu, 40 sertés, 130 juh, kecske; adóssága 228 frt.
1750-ben* van 74 jobbágy 62 1/2 telken 63 házban, 3 ily özvegy 3 telkes házban, 4 telkes zsellér 4 házban és 7 külső birtok nélkül való zsellér 2 telken 7 házban, 18 kóborló és 7 ily özvegy, kiknek nincs semmijök. Együtt 71 1/4 telken 74 házban laknak. El van pusztulva 5 házastelek, melynek lakói kihaltak, részben más birtokra költöztették át.
1831-ben* lakossága 748.
1857-ben* 816 lakosból 5 róm. kath., 798 gör. kath., 6 ev. ref. és 7 zsidó. Házak száma 150.
1886-ban 1100 lakosból 17 róm. kath., 27 zsidó, a többi gör. kath.
1891-ben lakossága 1171, ebből 13 róm. kath., 1081 gör. kath., 2 gör. kel., 9 ev. ref., 3 unitárius, 63 izraelita.
Adója 1703 körül* 38 frt, 10 köb. búza s ugyanennyi zab, 3 1/4 szekér széna s 1 vágómarha; 1748-ban* 341 frt 4 kr; 1749-ben* 338 frt 30 1/2 kr. 1755-ben 143 rt 58 kr; 1775-ben 503 frt 54 kr; 1822-ben 502 frt 10 kr. és 1898-ban 2718 frt 69 kr.
| Kornislaka. | TARTALOM | Kosály (Felső-). |