| Kendi-Lóna. | TARTALOM | Kerlés. |
Nevének változatai: 1279-ben* Kendtelek. 1300 körül* Kenteluk. 1355-ben* Kendtelek. 1458-ban* Kentheleke. 1612-ben* Kendtelke. 1615-ben* Kentelke. Oláhul Tyintyelek.
Nevét Kend nevü alapitójától vette.
Sik téren fekszik a Sajó jobb partján, Deéstől 45.9 kilométernyire a bethleni járásban.
Kentelke eleinte Doboka várához tartozó várföld volt. Mint ilyet IV. Béla király – bizonyosan a tatárjárás után – (1242–1270 közt) Lőrincz erdélyi vajdának adományozta oda. A vajda halálával azonban sok birtokos kezén fordult meg jogtalanul, mert végre törvényes birtokosához a vajda fiához Lőrincz szörényi bánhoz került.
A bán azonban 1279-ben* királyi beleegyezéssel Kentelkét a szomszéd birtokosnak s egyuttal rokonának Radnai Brendelin fiának Hencz azaz Henrik ispánnak, akkori budai várnagynak eladta.
Henrik után valószinüleg fiára Radnai Miklósra szállott, a ki azonban 1300 körül* elhalt bátyja Benes (Benus) árváinak osztály szerint örökül átengedte és 1345-ben* Kentelke birtokosául azon Benusnak fia Miklós ispán fia emlittetik.
Ezen Benes fia Miklóstól e birtokot a Kachich nemzetségbeliek* s különösen a Széchényiek őse Tamás erdélyi vajda fia Kónya vette el. Jogczimük úgy látszik kir. adomány volt, mert Benes fia Miklós az e miatt ellenök inditott perben IV. Béla és IV. László okleveleivel bizonyitotta tulajdonjogát. A biró erdélyi vajda 1355-ben* el is rendelte visszaigtatását, de úgy látszik minden eredmény nélkül, mert Kentelke az ugyancsak Kachich nemzetségbeli Palásti Radó fia Miklós birtokába {304.} került, de ő azt 1388-ban* arra Széchényi Kónya fiainak Frank és Simonnak engedte át.
1417-ben* Kentelki Mihály fia Simon emlittetik. Azoknak magvuk szakadván, 1422-ben* Zsigmond király azt Szántói Laczk Dávidnak Szlavonia bánjának adta zálogba, de mivel másfelől Martonfalvi Greb vagy Geréb János a Vingárti Gerébek őse és fiai Miklós, János, András ezen birtokhoz, mint szintén a Kachich nemzetségből származók, öröklési jogot tartottak, ezek Laczk Dávid bánnal úgy egyeztek ki, hogy ha akár a bán, akár pedig a Martonfalviak kapják adományba,* akkor mindenik fél köteles a másikkal abban megosztozni, úgy azonban, hogy ezen felül Szécsényi Mihály fia Simonnak itteni udvarháza és malma már most is a Mártonfalviaké legyen. De 1424-ben* Szántói Laczk Jakab és Dávid Móriczhidi János és fiaival titokban egy másik kölcsönös egyezséget kötöttek, a mely szerint magvukszakadtával Kentelke a Móriczhidiakra szálljon. Midőn pedig Kentelkét 1424-ben* azon Szántói Laczk Dávid bán csakugyan királyi adományban kapta, s mivel azon emlitett 1422. évi egyezségnek eleget nem tett, a Mártonfalvi Gerébek perrel támadták meg, de 1428-ban* Zsigmond király őket e keresetüktől elütötte s Kentelkét, mivel akkor Szántói Dávid bán már nem élt, fiának Szántói Laczk Györgynek adományozta oda.
1441-ben* Szántó Laczk György nejétől Botos Zsófiától 76 márkát vevén kölcsön, ennek fejében neki Kentelkét malmaival és szölleivel együtt leköti.
1456-ban* Kentelke, mint Bálványosvár tartozéka emlittetik, s mint ilyen, a Laczkfiak kihalásával a Bánffyak s a Váradyak birtokába került, de ellentmondással, a miből per lett s e közben Mátyás király 1458-ban* Vingárdi Geréb János Erdély alkormányzójának adományozta.
1463-ban* előbbi tulajdonosainak került ismét birtokukba. A hűtlenségbe esett Bánffy László és Zsigmondtól a király 1467-ben* elvevén, a váradi püspökségnek adományozta.
1482-ben* továbbra is Bálványosvár tartozéka, ottani tisztje a váradi püspöknek Ficsór János.
1489-ben* Szász Pál idevaló lakos beigtató és Rws János, Bwower (Boér) György lakosok emlittetnek.
1590-ben* Magyari Mátyás, mint a püspök személyese, idevaló lakos emlittetik.
{305.} 1492-ben is Bálványosvár tartozéka.*
1553-ban* Szamosujvár tartozéka, három kőre járó malmuk van.
1590 körül* Báthory Zsigmond e szász falut Szabó Balázsnak adományozta. 1598-ban* Szamosujvárhoz tartozik, lakosai közül Boldizsár Márton és Venkler András emlittetik.
1600-ban* Mihály vajda e birtokot, melyet előbb teendő szolgálataiért Bornemisza Miklósnak adományozott, de mivel az Erdélybe jönni nem akart, megint reá szállott, most Perusits Máténak s nejének Torni Zsófiának adományozta oda, a kiket* Erdély rendei is ebben megtartani igértek. 1602-ben is Pressy* Máté birja.*
Egy 1603-ik évi* feljegyzés szerint Dr. Piterle csász. biztosnak adományoztatott.
1603-ban* Kentelkei Perusich Máté itteni birtokosnak emlittetik.*
1604-ben* az erdélyi csász. biztosok e falut Kemény Boldizsárnak inscribálják.
1612-ben* a szamosujvári várnak itt 3 nemes gyalogpuskása van; Kovács András és János, Ferenczi János és Bolonya György kiskorú.
1615-ben* Kemény Boldizsár s fia János tiltakoznak az ellen, hogy Török István, Mocsonyi Gergely és Folty Gergely Kentelkét nekik visszabocsátani nem akarják, noha azt tőlük perrel megnyerték.
1615-ben* Bethlen Gábor Török Istvánt s nejét Kun Borbálát, másrészt rettegi Fotly Gergelyt s testvérét Pribék Tamást és neje Tarczai Borbálát s végül kaczkói Mocsonyi Gergelyt s nejét Török Annát Kentelke birtokában megerősiti. Ugyanez évben* idevaló birtokosnak emlittetik Köblösi Gergely.
1616-ban* a fejedelem e birtokot Kemény Boldizsárnak inscribálta.
1631-ben* Kemény János, utóbb fejedelem, birta e falut és a hozzátartozó jószágokat.
1642-ben* Rákóczy György helyben hagyja a Kemény János, Boldizsár és Péter közt történt 1641-beli osztozást, melynek értelmében az egykor Szamosujvárhoz tartozó birtok azok nővéreinek Zsófiának papolczi Mikes Benedeknek és Katalinnak keresdi Bethlen Ferencznének jutott.
{306.} 1678-ban* Gergely e birtokát végrendeletileg neje Toroczkai Máriára s ennek halála után fia Ferenczre hagyja, de úgy látszik, hogy még ezután sokáig élt s a végrendeletet is azért tette, mert Teleki, Rhédei és Mikes kérték valahová való menésre vagy épen követségbe.
1682-ben* Apaffy Mihály Bethlen Gergelyt s fiait: Ferenczet és Farkast e birtokba, melyet még atyjuk Ferencz II. Rákóczy Györgytől kapott, megerősiti. 1692-ben* birtokosa Bethlen Gergely.
1694-ben* birtokosa Bethlen Gergely, kinek* leányai voltak: Katalin II. Apaffy Mihály özvegye; Klára gr. Bánffy Györgyné; Judith Lázár György özvegye, ezek élnek 1717-ben.
1702-ben* birtokosa gr. Bethlen Ferencz.
1731-ben* birtokosai: néh. gr. Bánffy Györgynek gr. Bethlen Klárától való gyermekei: Katalin br. Wesselényi Istvánné; Klára gr. Bethlen Ádámné; Mária r. Gyulai Ferenczné; br. Lázár János és Lázár Anna Korda Lászlóné.
1738-ban* itteni birtokosok gr. Bethlen Ádám s neje gr. Bethlen Klára, br. Korda György, br. Lázár János.
1772-ben* gr. Gyulai Sámuel és Bornemissza Kata itteni részüket gr. Bethlen Miklósnak és neje Csáky Katának vetik zálogba.
1766-ban* birják gr. Lázár János gr. Bethlen Miklós, gr. Kendeffy Elek 1. neje gr. Lázár Anna után, gr. Gyulai Samu, br. Korda György és Wesselényi István özvegye, kitől 1769-ben a fiskus e birtokot elperelte.
1782-ben* a fiskus e birtokot a fiskalitások közül végleg kitörülvén, a gr. Bethlen családnak adja cserébe Ebesfalváért.
1786-ban* birtokosai: gr. Bethlen Józsefnek van 27 jobbágya, 7 zsellére, gr. Bethlen Miklósnak 5 jobbágya, gr. Bethlen Jánosnak 21, gr. Bethlen Gergelynek 6, gr. Bethlen Lászlónak 12.
1809-ben* birtokosai: gr. Bethlen Jánosnak volt 41, gr. Bethlen Dánielnek 9, reform. egyháznak 2 telke.
1820-ban* birtokosai: gr. Bethlen János özvegye, gr. Bethlen Dániel és a ref. egyház.
1863-ban* gr. Haller Borbála özv. gr. Bethlenné, gr. Bethlen Ferencz, br. Wesselényiné gr. Bethlen Zsuzsánna, gr. Bethlen Sándor és Zachariás Mária részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
{307.} 1866-ban* az itt összeírt 141 füst közül 15 nemesi füst volt.
Nemesi jogu birtokosai voltak: Vályi Elek, Rácz József és Vaszil, Botzig Gyorgye, Moldovay János, Szőcs Gavrila és Tódor.
Census jogu birtokosai közül a legtöbb adót fizető Goldstein Dávid volt.
Jelenlegi birtokosai (1898): néh. gr. Bethlen Béla, szerzemény vétel útján gr. Bethlen Józseftől és testvéreitől, 367 k. hold, jelenleg nagybátyja után örökölte gr. Bethlen Balázs. Theil Anna, öröklés férje Pattantyus Jakab után, gr. Bethlen Sándor és Miklós-féle birtok, 350 k. hold.
Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban* jobbágyai a rendes Szt-Mártonnapi censust fizetik.
E község, mint neve is mutatja, hajdan magyar volt. 1070-ben* már fennállott, hagyomány szerint egykor cserevásárok helye. Kún, bessenyő, tatár kipusztitotta e vidék magyarságát. Lőrincz vajda új telepesekkel népesitette be; a XVI-ik században magyarok és szászok lakják.
1603-beli* összeírás szerint az előző évi háboru alkalmával úgy elpusztult, hogy egyetlen ház s egyetlen lakója sem maradt. Básta hajdui rabolták ki, gyilkolták le lakosait. Egyedüli udvarhza is pusztán, lakatlanul áll.
A XVII-ik század elején szász és magyar lakosai vannak. Jelenleg oláhok lakják, földmivelők, marhakereskedők. Házaik gazdasági épületeik fából épitvék, szalmafedél alatt.
Határában a község felől nyugatra, a Bönger patak mellett, két halom emelkedett, e század elején még jól kivehető volt, ma szántóföld lévén, ennek folytán a térrel egyenlő lett; erről azt tartják, hogy a kerlési ütközetben elesetteket, főleg a kúnokat ide temették volna el.* A másik „Kúnhalom”, az előbbitől távol a hegy aljában.*
1849-ben a Sajó-Magyaros felől az Akasztej nevü határrészben honvédeink megfutamitották Urbán hadseregét.
Róm. kath. egyházközség, plébánosa János, 1332–37 közt* fizetett 1 garast és 8 pensa denárt.
A községnek a nyugati, Sajón túl való részében a régi szász templomnak, mely kőből volt épitve, nyomai ma is láthatók.
{308.} 1622 január 12-én* az egyház vagyona egy ezüst kehely és tányér, volt két harangja, a nagyobbikat eladták.*
Ez összeírás szerint a papnak minden gazda adott 2 kal. búzát, 12 denárt s az igások egy szekér fát, a quarta mellett fizették a kis dézmát csirkéből, malacz- és sajtból s ezért a pap köteles volt hiveit egyszer megvendégelni. Esketésért egy veder bor, mátkaság eszközléseért 2 denár, 1 kalács és lepény, keresztelésért 2 denár, a nagyok temetéseért 9 denár és 1 tyuk, a kisebbekért 6 denár, 1 csirke; a pénz harmada a rektoré; a pap ezekért évenként egy veder bort, a rektor pedig két vedert volt köteles adni hiveinek.
1674-ben* a ref. egyháznak 5 drb szövetnemü urasztali készletét írják össze, köztük egy éneklő székre való kendőt.
1695-ben* kentelkei és a szászczegői ev. ref. pap Margitai János.
1715 körül a birtokos Bethlen grófok a már jobbára oláh lakta községben az ág. Evang. pap helyébe ev. ref. papot állitottak be s templomot épitettek.* Az idevaló ref. pap tett szolgálatot Árokaljára és Kerlésre. Gr. Bethlen János a múlt század végén Czegéből 6 magyar jobbágy családot telepitett ide, de ezek az oláhok zaklatásai s boszantásai folytán elköltöztek. 1810-ben már csak 3 ev. ref. család volt: Lénárt Márton udvari tiszt, Czimbalmos György és Sebestyén József, de ennek utódai oláhokká lettek.
1863-ban* az ev. ref. egyház részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban a beszterczei ev. ref. anyaegyház felállitásakor papja is odaköltözött, magával vivén az egyházközség jövedelmét: 48 hold birtok haszonélvezetét, 331 frt 1 kr. dézma és 625 frt szőlő dézmaváltság kamatait s így vált lehetővé Beszterczén az anyaegyházközség.*
1890-ben 2 ev. ref. lélek van. 1898-ban* Szász-Czegőnak leányegyháza, lelkek száma 27.
Papjai 1754-ben Váli János; 1772-ben Mátyás Zsigmond; 1791-ben Jánó András; 1799–1843-ig Herczeg István,* ki 1827 óta sajói káptalan dékánja;* Vályi Elek 1844-ben foglalja el papi hivatalát s vitte ez anyaegyházban annak megszünése vagyis 1886-ig. A káptalannak 1848 óta esperese, dékánja volt.
Vályi Elek, Vályi Pál marosszéki ev. ref. esperes fia, 1820-ban {309.} született; 1848 októberében, tavaszszal és nyár folyamán a „Kolozsvári Lapokba” írt czikkeért s hazafiasságáért a tribunok halálra keresték, de szülőfalujába menekülés közben Bátoson majdnem életével lakolt. Részt vett az agyagfalvi gyülésen s ezen gyülés határozata folytán keletkezett táborozásokon. Nevezetesen Szász-Régenben egy szász birtokost, nejét és leányát, Lépácsek volt katona alorvost családjával és néha összeroncsolva, megkínozva odahurczolt, betegen fekvő Szabó György kerlési járás szolgabiráját mentette meg a haláltól. Saját élete többször volt fenyegetve. Az Urbán tábora háromszori kiveretése után 3 havi bujdoklás után Beszterczén volt a muszkák bejöveteléig. A fegyverletétel után 1849-ben Szathmármegyébe menekült, hol Szamosujlakon a gr. Bethlen udvarban darabont volt Bálint Elek álnéven, a szilágysági biztos letartóztatta, miután egy barátjával felismerték. Szamosujvárt odahagyva, kertész lett Tunyogon, ezt különösen kedvelte s kedveli ma is, szakavatott gyümölcstermelő és kiváló promologus; 1850. év őszén Bolyai tanár alkotta rendszer szerint kemenczéket kezdett rakni s egy év alatt 100-at rakattak vele. 1851-ben elfogták, 1852-ben előbb kezességre kibocsátották s közbenjárásra kegyelmet nyert. A „Kolozsvári Közlöny”-nek „Sajómenti” aláírással levelező tagja volt. Megírta a „Nagy-Sajói Egyházmegye Történeté”-t.* Volt gyümölcsfaiskola kezelőbiztos. Nagy és új gyümölcsöse közepén lakik, távol a falutól, miután a beszterczei lelkészségből, mely egyház alapitásában egyik főtényező volt, nyugdíjba vonulva, kertészeti szenvedélyeinek él a már elaggott öreg.
1837-ben* Kendtelke és Árokalja együtt alkottak volt egy ágostai evangelikus egyházközséget. Ma ez is megszünt.
Gör. keleti egyházközsége a múlt században alakult. Temploma fából ezelőtt 50 évvel épittetett. Van két harangja, az egyik 1713-ik évből való, a másikon, melyet 1817-ben öntettek, „Ad Gloriam Dei” felirat van. Jelenlegi papja Rusz Miklós. Iskolát 1848 óta tart fenn.
Éghajlata egészséges, mindenféle gabonának, gyümölcsnek kedvező, jég ritkán bántja.
1721-beli összeírás szerint* határa kétfordulós, egy része délnek fekszik; talaja a téren fekete és nedves, részben köves, fövényes és eléggé termő. A hegyoldalon barna s ez a rész termékenyebb. Szántani 6 ökörrel szoktak a trágyáztalan részben rozsot, búzát vegyesen vetnek s elég tisztán terem; szénája jó minőségü; tüzelésre való erdeje {310.} van. Hadi út terheinek ki van téve. A Sajó gyakran elönti határát s e miatt nagy kárt szenved. A földesurak itt levő malmában őrölnek, vásárra Beszterczére járnak, melytől egy mértföldnyire fekszik. Termőföldje 79 köb. férőű; elvetettek ez évben 26 köb. ősz-, 13 köb. tavaszgabonát s termett 169 kal. búza, 82 kal. zab, árp 5 kal. kender, van 5 véka törökbúzavetésük; rétje 79 szekérnyi, 15 kapásra való szőlőjében 75 veder bort szüretelt, adósságuk 36 frt. Van 22 ökrük, 34 tehenük, 18 borju, 1 ló, 31 juh, 52 disznójuk.
1778 óta* van sóskútja.
1821-ben a Cziráky-féle úrb. osztályzat szerint határa I. osztályu.
1837-ben* határa róna és nagyon jó, legelője szűk, szőlője, erdeke kevés, utczái posványosak s e miatt egészségtelen a levegője. A Sajó magát a községet áradások alkalmával gyakran fenyegeti. Hodor egyik szőlőhegyét Györgyhegye-nek emliti s kerlési csata hőseként tünteti fel, mint a ki megölte Bunger nevü kúnt. Ez mese. Gr. Bethlen Jánosnak a jelen század elején egy derek praefektusa volt, György László, ki Kerlésen lakott s ez épitett itt is fel egy szőlőt ritka fajokkal és gyümölcsöst s róla nevezik Györgyhegye-nek.*
Jelenleg határa gondozva termékeny. Főbb terményei: búza, tengeri, árpa, rozs, alakor, zab, bükköny, lóher, luczerna, pityóka; erdélyi fajta szarvasmarhát, juhot tenyésztenek; gyümölcse: nemes faju alma, körtve, szilva, dió és baraczk-félék.
Itatója a Sajó, de vannak jó forrásai is.
Tűzoltó-egyesülete 1893-ban alakult.
Határhelyek: 1765-ben* Akasztely, Bungurd,* Tonsor, Lezetyen, Lumptyert vagy Luncserd, Mora, Búza Pogyeruluj, Krucse, Labucz, Koszta Szamszon, Kurtye, Koszta Barbatuluj, Berkuluj, Gyalu Pleski, Czucsa, Ptyetrosza, Susore, Styobej, Sztina.
1777-ben* Triczkoana, Lezetyana, Pogyej, Kerbunare, Krucse, Krisztur, Pleska, Fintina Andronyeszi, Lunken, Berku, Sztan, Gyelnicze, Három forint erdő, Gura Szigyetuluj, Sziget, Valye Maluluj, La Sajten, Hizsu.
1684-ben* Bungur, gyümölcsös és volt szőlőhegy, Stube (vizes hely, La Mora, Sziget, La basta mori, La Berety (Berkes hely), La {311.} balta ce serata, La Pogyerej, Plesca (kopasz oldal), Lazuri, Fantinele, Poderej, Dupe Gredin, kertek megett, La hajtás.
Lakossága. 1553-ban* van 26 jobbágy, 5 zsellér lakosa s az egész községben 31 ház.
1600-ban* 55 jobbágy lakosa van s az egész faluban 55 ház.
1603-beli* összeírás szerint az előző évi háború alkalmával teljesen elpusztult, egy lakója sem maradt.
1700-ban* 33 jobbágy lakosa ugyanennyi házban lakik.
1721-ben* van 11 jobbágy, 9 zsellér, 8 kóborló, 3 ily özvegy családfő lakosa, kik a kóborlók kivételével, 23 házastelken lanak, el van pusztulva 3 ház.
1750-ben* lakik benne egy szabados, 56 jobbágy 35 1/2 telken 49 házban, 14 zsellér 10 telken 12 házban, 15 zsellér 3 telken 15 házban, olyanok, kiknek külsőségük nincs, 15 kóborló és 7 ilyen özvegy s egy czigány, a kiknek nincs semmiök.
1831-ben* 503 lakossal.
1837-ben* lakossága 511, a házak száma 96.
1857-ben Kentelke összes lakossága 654; ebből 640 gör. kel., 6 ev. ref. 8 zsidó, házak száma 122. Tartozott ekkor a rettegi kerülethez.*
1886-ban 906 lakosból 6 gör. kath., 891 gör. kel., 2 helvét hitü, 7 zsidó.
1891-ben 828 lakosból 1 róm. kath., 95 gör. kath., 681 gör. kel., 22 ev. ref., 6 unitárius és 23 izraelita.
Adója 1721-ben* 116 frt. 1898-ban 3529 frt 54 kr.
| Kendi-Lóna. | TARTALOM | Kerlés. |