| Kálna. | TARTALOM | Kaplyon. |
Kalocsa.
Nevének változatai: 1312-ben* Kalucha. 1348-ban* Kalacha. 1591-ben* Kalochya. 1696-ban* Kalacsa.
Nevét a szláv kalu, kaluža, kalisča* szóból vette, mely nyelvünkön sárnak, pocsolyának felel meg.
A község határán eredő azon patak mentén, a lankás oldalra is kiterjedőleg fekszik, mely Csáki-Gorbónál egyesül a Csernek felől jövő patakkal. Deéstől 39.1 kilométernyire a csáki-gorbói járásban.
A hagyomány azt tartja, hogy a község egykor s főleg a tatárjárás idejében mostani helyétől jóval felebb feküdt s csak ezután költözött jelenlegi helyére.
Kalocsa első birtokosai a Szil nevű (Zyl) valószinüen eredetileg várjobbágy nemzetség tagjai voltak.
1312-ben* e nemzetségből Gotthárd fia Péter, Nemes János s annak fia Péter birták, kik azonban több rendbeli gyilkosság elkövetése miatt összes birtokaik s így Kalocsának is harmadrészét a velük egy nemzetségből származó Kalocsai Olivérnek, fiának Kalocsnak (Kalach) testvére néhai István fiainak János és Lökösnek (Leukus) voltak kénytelenek átengedni, kivévén két kalocsai kuriát, melyet a birtok negyedrészével együtt maguknak tartottak, a többi rész az itélőbirónak jutott.
1335-ben* Kalocsába beigtatják azon emlitett két udvarházon kivül. Kalocsa azonban utóbb Pogány Istvánra szállott bizonyosan zálogjogon, de ez 1337-ben* az Ágmánd nemzetségbeli Loránd fia István Őrhalmi vagy Márkházi Máté fia János s András fia Császár Imrének adta cserébe. Ezektől azután magához váltván, 1343-ban* Kalacs Kalocsát Pogány Istvánnak adta át azzal a kikötéssel, hogy ha Pogány az ahoz tartozó többi birtokokat is vissza fogja szerezhetni, akkor azt Kalacsnak visszaereszti.
{191.} 1345-ben* Kalacsnak bátyját Jánost igtatják be Kalocsába, de annak ugyanazok, a kiktől Kalacs visszaszerezte, t. i. Loránd fia István és András fia Imre ellentmondtak.
Kalacs birta tovább is, de fiutóda nem lévén, Lajos király 1370-ben* leányát Erzsébetet e birtokra fiúsitja.
Erzsébet István deákhoz, a kolosmonostori konvent jegyzőjéhez ment férjhez s a király 1370-ben* megengedte, hogy itteni birtoka felét férjének adhassa, kit nemességre is emelt. Erzsébet férjét Szengyeli István deákot 1379-ben még beigtatja Kalocsa Szentmártoni részébe s ebbe Szentmártoni Jób a Gergely fia is beleegyezett.*
1501-ben* Geréb László erdélyi püspök perbe fogja Rődi Cseh Jánost, Pétert és Gergelyt, hogy itteni birtokukból tizedet adni elmulasztottak.
1509-ben* Bebek János e birtokát Somi Józsának vetette zálogba.
1525-ben* Somi Gáspár e birtokát adóssága fejében Tornallyai Jakab erd. kamaragrófnak köti le.
1535-ben* Bebek Imre e birtok negyedrészét Balassa Imrének s nejének Somi Annának eladta.
1554-ben* Somi Anna özv. Balassa Imréné e birtok negyedrészét, mely a kolozsmegyei Almásvárához tartozik, férjének Patócsy Boldizsárnak hagyományozza.
1557-ben* Pelsőczi Bebek Ferencz itteni részét nejének Somi Ilonának adományozza.
1560-ban* II. János király e birtok felét néhai Bebek Ferencztől elkobozván, azt Báthory Kristófnak adományozta. A birtok másik fele Balassa Zsófiáé.
1564-ben* II. János király néh. Somi Annától a gyermekeire Balassa András és Katalinra Matuznay Péternére szállott itteni részt hűtlenségük miatt elkobozván, Némethi Ferencz tokaji várnagynak s nejének Balassa Zsófiának s testvérének Balassa Margit hajadonnak adományozza oda.
1572-ben* Miksa császár Balassa Andrást, Somi Borbálát, Balassa Zsófiát és Margitot ennek birtokában megerősiti.
{192.} 1577-ben* egy része a fejedelemre szállott, másik részében pedig Csáky László, Balassa Zsófia férje* birt; első férje Némethi Ferencz.
1585-ben* Balassa Zsófia Csáky László özvegye magát első férjétől Némethi Ferencztől való fiának néhai Zsigmondnak itteni részébe beigtatja, de ugyanekkor Némethi Ilona özv. Csáky Dénesné és fia Csáky Mihály annak ellentmondanak.
1586-ban* néh. Csáky László Fia István viszont Némethi Ilonát tiltja ki.
1590-ben* néh. Balassa Margitnak első férjétől néh. Bornemisza Benedektől való gyermekei: Zsigmond, Anna és Zsófia Saffarith Györgyné, másfelől pedig második férje Kendy Gábor s attól való fiai Kendy István és Gábor itteni részüket maguk közt felosztották és őket 1591-ben* Báthory Zsigmond abban meg is erősitette.
A Kendyek közti 1590. évi* osztály szerint Kendy Istvánnak 2, ifj. Kendy Gábornak pedig 1 itteni jobbágyház jutott.
1592-ben* Báthory Zsigmond Gyulay Ferenczné itteni részében megerősitette, a ki abba Wesselényi Gáspár, mint itteni birtokos jelenlétében beigtattatik.
1593-ban* Bornemisza Benedek leánya Zsófia özv. Saffarith Györgyné itteni részét Kendy Gábornak veti zálogba.
1594-ben* Wesselényi Gáspár és Gyulai Ferencz birják.
1595-ben* Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett néh. Kendy Gábornak itteni részét, t. i. 4 oláh jobbágyot,* Bocskay Istvánnak adományozta. 1600-ban* Mihály vajda a hűtlenségbe esett Bocskay Istvánnak itteni részét Csáky Istvánnak adományozta.
1605-ben* Algyógyi Kún István és Gotthárd nénjük Putnoki Boldizsárné Gyulai Annával itteni birtokrész felett egyezséget kötnek.
1607-ben* Rákóczy Zsigmond Haller Gábornak Bocskay Ilonától való fiait Györgyöt és Zsigmondot, úgy néh. Bánffy Kristófnak Bocskay Judittól való fiát Lászlót, Bocskay Istvánt végrendelete alapján annak itteni részében megerősiti, de az igtatásnak Gyulaffy László özvegye Széchy Katalin ellentmondott.
1625-ben* Bethlen Gábor Wesselényi Boldizsárt itteni részében megerősiti, a ki abba az ottani többi birtokosok, Kún Gotthárd és Putnoky János jelenlétében beigtattatik. {193.} 1627-ben* a fejedelem Haller Györgyöt, Zsigmondot és Bánffy Lászlót itteni részeikben megerősiti.
1632-ben* Rákóczy György Gorbói Oláh Boldizsárt itteni részében új adomány czimén megerősiti.
1632-ben* birtokosai Kún Gotthárd és Wesselényi Boldizsár özvegye.
1635-ben* Oláh Boldizsárnak 1634-ben kelt végrendelete szerint birja özvegye Nagy Lőrincz Anna és fiok Oláh István.
1635-ben* a fejedelem Borbély Annát Kún Gotthárdnét s fiokat Gergelyt itteni részükben megerősiti, de Kún István és Miklós az igtatásnak ellentmondtak.
1638-ban* a felségsértés czimén hűtlenségbe esett Kún Gotthárd (neje Simai Anna) itteni részét a fiscus elfoglalja s 1639-ben* beigtatják a gyermekeinek: Kún László, Gergely, Katalin, Borbála, Ilona és Erzsébetnek jutott részeken kivül.
1639-ben* Kún Gergely itteni jószágairól, melyet Báthory Zsigmondtól kapott, ellene mond Kún Gotthárd javai elvételének, mert ezt neje, illetőleg anyja Borbély Annával együttesen egyenlő költséggel kapta s azért jogát nem hagyja, mint látszik eredménye volt, mert anyai részüket meghagyták.
1647-ben* Wesselényi Katalin Kornis Ferenczné a fiskust, a fiágban kihalt Wesselényi Boldizsár itteni részének elfoglalásától tiltja és úgy látszik eredménye lett, mert a fejedelem 1649-ben* az itteni részt Kornis Ferencznek és neje Wesselényi Katának adományozta.
1649-ben* II. Rákóczy György néh. Wesselényi Boldizsár itteni részében leányát Katalint és férjét Kornis Ferenczet s gyermekeiket Gáspárt, Ferenczet, Borbálát, Katalint, Annát, Krisztinát és Zsuzsánnát megerősiti. 1651-ben* Ébeni István itteni részét nejére Kún Ilonára, ez pedig 1666-ban öcscsére Kún Istvánra hagyja.
1659-ben* hogy Kornis Ferenczet a tatár rabságból kiszabadithassák, itteni birtokát Réczekereszturi Daczó Györgyné Kún Sárának vetik zálogba. 1659-ben* Sepsi-Szentgyörgyi Daczó László két itteni jobbágyát Daczó Györgynek adja zálogba.
1661-ben* Réczekereszturi Szabó Gergely Dobokamegye alispánja, mivel őt neje Vajda Judit előbb Csernatoni Istvánné, ettől maradt gyermekei: István és Margit s úgy ő maga javainak elzálogositásával {194.} 250 tallér és 300 frtért a tatár rabságból kiváltotta, itt és másutt levő jobbágytelkét nejének hagyja.
1654-ben* az itteni Oláh Boldizsár-féle részt annak leánya: Sárközy Dávidné után fiok Sárközy György birja.
1668-ban* tanuk vallják, hogy Kornis Ferencznek itteni részét Gyulatelki Daczó György és neje Kún Sárának azért zálogositották el, hogy őt tatárországi rabságából kiválthassák, de egyik jobbágya tordavármegyei Podcságára szökött.
1673-ban* Sárközy György itteni részét Alvinczi Istvánnak zálogositja el.
1680-ban* Sárközy Erzsébet Mikeszászi Deésfalvi Farkasné itteni részét Alvinczi Istvánnak elzálogositja, de Alvinczi halálával ennek fia András és unokája Sárközy Erzsébet megosztoznak s az itteni rész Erzsébetnek jutott.
1688-ban* Daczó Zsigmond itteni 3 jtelkét Daczó Ferencznek veti zálogba.
1693-ban* néhai Gyulai Anna utódai: Daczó Ferencz, Kabos Sándor, Daczó Györgyné, Keczeli Istvánné, Daczó Ilona, Maksai Balázsné Daczó Kata, Széplaki Petrityevit Horvát Miklósné Sárosi Zsuzsa itteni örökségükön, melyet 1674-ben osztatlanul maradtak, megosztozván, Daczóék 4, Ebeni Miklósné utódainak 3 jobbágytelek jutott, Ebeni Anna, Sárosi Zsuzsa és Ebeni Judit pedig több házhelyet örököltek.
1694-ben* birtokosai Bánffy Mihály, Wass György és Dániel, Daczó Ferencz, Horváth Miklós és özv. Daczó Györgyné.
1696-ban* Kornis Istvánnak itteni része 4 jobbágy, 5 pusztaházhely. A falunak negyedrésze Kornis rész.
1715-ben* birtokosai Wass Dániel, Haller György, Ördög Ferencz, Petki Nagy Gáborné.
1722-ben* Sárközy György gyermekei: Samu, (ennek fia ifj. Samu), Krisztina Csikos Pálné és Sára Salánki Mózesné s fiaik József és Gábor.
1727-ben* febr. 1-én gr. Bethlen János és neje Alvinczi Erzsébet gyermekei itteni részükön megosztoznak.*
1739-ben* Daczó Ferencz egyik birtokosa, a következő évben Daczó Ágnes, Török Menyhértné, Daczó Julia Miklós Sámuelné birnak.
1744-ben* az itteni Oláh, utóbb Sárközy rész birtokosai, az e család {195.} női ágán lévők: Csikos Pál, Salánki Gábor s néh. Salánki József özvegye Makray Zsuzsánna s gyermekeik Gábor, József és Sára.
1759-ben* Suky László, Somkereki rész és Magner Mária Vajda Zsigmondné.
1760-ban* Felső-Suki Suki László Harczói Gálfalvi Borbálától való gyermekei László, Klára Toroczkai Péterné és Teréz nagyatyjuk Gálfalvi János által Nyárádtői Maksai Józseftől és testvéreitől (Dávid, Mihály, Gábor és Borbála Domokos Imréné) 1724 körül zálogba birt marosszéki lőrinczfalvi, nyárádtői, Küküllőmegyében kincsi, laczkodi, dánjadi részbeli javaknak egyötöd részeért cserébe adja menyök Petrityevit Horváth Krisztina Szentpáli Istvánné magtalan halálozása folytán gyermekeire maradt egy itteni jobbágytelkét, Ketheli Ketheli László és Nyárádtői Maksa Mihályé közt, Dobra Anna Boér Józsefnének, a néh. Zalathnai Dobra Péter és Maksai Erzsébettől való leányának.
1770-ben* összeírt armalista birtokosok: Nagyketheli Ketheli László anyai,* Szakállasfalvi Nemes János s Tódor vétel jogán.
1772-ben* birtokos Képiró, Jabroczky és Máriafiné.
1775-ben* Bánkfalvi Andrási Péter s neje Miklós Juli részére a Daczó jogon birt részek iránt vizsgálatot tartanak.
1801-ben* birtokosai: gr. Nemes Györgynek van 17, Horváth Dánielnek 1, Keczeli Sándornak 4, gr. Kornis Antalnak 7, gr. Kemény Farkasnak 6, Vajna Istvánnak 2, Hodor Simonnak 2, Keczeli József özvegyének 4, Máriaffy Lajosnak 5, Thalinger Frigyesnek 6, Rettegi Istvánnak 4, Papp Miklósnak 4, a Kita családnak 2, a Rad családnak 1, Horváth Ferencznek 1, a Kaprár családnak 2 telke.
1809-ben* birtokosai: gr. Nemes György örököseinek van 7 telke, P. Horváth Dánielnek 12, özv. gr. Kornis Antalnénak 5, ifj. gr. Bánffy Györgynek 3, Theilinger Rácz Zsófiának 4, Máriafi Lajosnak 3, özv. Maxai Lászlónénak 3/12, gr. Kún Károlynak 5, özv. Kétheli Józsefnének 5, Csakói Papp Miklósnak 5, Majténi Istvánnak 4, Vajna Istvánnak 3, Hodor Jánosnak 2, Tite Gábornak 2, Horváth Ferencznek 3/12, Pekri Lászlónak 2, Pekri Sándornak 6/12, Szekeres Sándornak 2, Tite Dányának 2.*
{196.} 1817-ben* gr. Kemény Annának idevaló jobbágyai Gyekébe tettek szolgálatot.
1820-ban* birtokosai: Horváth Zsigmond, B. Szentkereszti István, Farkas János, gr. Karacsai Sándor, Bagosi Fodor Samu (Salánki rész), Majthényi István, gr. Bánffy György, Csákai Mihály, Máriaffy Antal, Eperjesi Antal, Illyés Sándor és 10 más birtokos.
1837-ben* birtokosai: gr. Karacsay, P. Horváth, Papné Sikó, Tite, Keczeli, Hosszu, Czakóné, Máriaffy, Fodor Károly, Kakucsi, Farkas, Eperjessy, Hodor, Zsombory, Balog nemesek és Majthényi, Csákai, Pap, Pekry, Szentkereszti, Kemény bárónék, Bánffy grófné s több ideig a gr. Toldy család is birta.
1863-ban* br. Huszár Károly, Leményi Pap Ferencz, Máriaffy Anna, Sikó Miklós, Csákói Borbála és Mihály, Baranyai Klára Keczeli Lászlóné, Hodor Károly és leánya Mária, Farkasné, Durus József, P. Horváth Zsuzsánna, br. Szentkereszti Karolin, Fodor Károly, Vajda János és Hosszu Gábor úrbéri kárpótlásban részesültek.
1866-ban* az itt összeírt 115 füst közül 31 nemesi füst volt.
Nemesi jogú birtokosai: Sikó Miklós (Kolozsvárról), Fodor József (Alőrről), Vajda János (Alparétről), Biró Antal, Kétheli Imre (Ardóról) és 3 Mosucz, 1 Sztányistya, 2 Péter, 2 Török, 4 Tite, 1 Gerhes, 1 Daszkál, 1 Rákolcza,* 5 Hosszu, 3 Revnik, 1 Rád, 1 Florián s 1 Papp családbeli.
1892-ben birtokosai: Szentmarjay Dezsőné, 197 h., öröklés. Atyim Szimon és társai, 294 h., vétel Fodor József fia Farkastól. Hosszu Gábor, 125 h., vétel többektől, birja 1898-ban is. Tite István, 102 h., öröklés (1898).
1898-ban Miháli János, Somogyi István vásárlás, Zamberer József vásárolta Nemes Jánostól.
A község szláv neve arra enged következtetni, hogy e falut hajdan a szlávok alapitották.
Jelenlegi lakosai románok, földmivelők, baromtenyésztők. Eledelük a málé s paszuly; ruházatuk czondra s kendervászon, melyeket házilag állitanak elő.
Házaikat s gazdasági épületeiket boronából épitik minden rendszer nélkül és szalmával fedik.
{197.} 1848 őszén* innen csaknem minden ép férfi csábitás folytán lándzsával felfegyverkezvén, Urbán táborába ment Szász-Régenbe, hol Sárpatak és Szt-Iván közt a székelyekkel tartott ütközetben 2 idevaló oláh vitéz esett el vagy fulladt a Marosba.
Görög. kath. egyházközség, temploma kőből épült. Hodor szerint 1837-ben temploma nagyon régi, félig kő, félig fa. A hagyomány szerint egy agg leány épittette volna. 1846-ban újitották meg, védő szentje Szűz-Mária. Két harangja van cyrill felirattal, az egyik 1807-ből való.
Papjai voltak: Pap Toma, On, Miháli Eremia s jelenleg Mihály János. Felekezeti iskoláját 1840-es évek után létesitette. 1897 óta az állam 100 frttal segélyezi a tanitót.*
Ev. ref. egyháza a pánczélcsehi diasporája (szétszórt egyházközsége).
Éghajlata mérsékelt, miután magas hegyek környezik, széltől védett helyen fekszik s mindazonáltal egészséges, jégverés gyakori.
1721-beli* összeírás szerint van 36 ökör, 2 tehén, 7 borju, 4 ló, 53 juh, 1 kecske és 46 sertés. 85 köböl vetésre való földje, terméketlen 36 köbölre való. Őszi vetés 15, tavaszi 7 köböl, termett 119 kalangya búzát, 92 kalangya zabot és árpát, 17 kalangya kendert és 1 köböl borsót, lencsét, málét. Rétje 55 szekérre való. Adóssága 6 frt. Határa két részre van osztva, sárgás, fövényes, trágyában szűkölködő, a trágyázott helyet 4 és 6 ökörrel kétszer szokták szántani, a határ nagy része délnek fekszik; búzája tiszta, termelnek erdei szénát, a hadi úton olykor dolgoznak, erdeje bőven, van egy malma. Kolozsvártól mintegy 3 mértföldnyire fekszik, sót szállithat.
1837-ben* e népes falunak szép szálas erdeje bőven van, de ezek a földesuraké, mivelés alatt levő földje s legelője közepes és apró, a trágyázást megkivánja; vásárra Kolozsvárra járnak.
Jelnleg határa agyagos, eléggé termő. Főbb terményei: búza, rozs, zab s főkép tengeri. Állatai: fehér szőrü erdélyi fajta szarvasmarha, bivaly és juh. Gyümölcsei: alma, főleg sóvári, szilva (beszterczei, kövér húsos, fejér) és dió.
Forrása bőven, vize jó; csak patakköve van. Malma kétkerekű és kövű, felülcsapó, Zanberer József tulajdona.
Határhelyek: 1759-ben* La Kokos, la peron, szlatyini (a sós forrásoknál). 1898-ban dülők: Ambreus, (Ambrus, egykor falu, község {198.} helye), Ruptur, Zepode, Valya din Szusz de Szát, Fundu Luncsi Magura, Treszinyis bankod, Doszu din Szusz de Szát, Rumunyásza, Meleus, Doszu Cserkuluj, Lazuluj Vaszij, Tyiklen, Preszaka, Gyernyis, Doszu Mori,* Koszta perilor, Lazu Torkuluj, Kopacsel.
Lakossága: 1700-ban* van 3 jobbágy, 13 zsellér és 7 kóborló lakója, kik az utóbbiak kivételével 16 házastelken laknak, el van pusztulva 9 házastelek.
1721-ben* van 3 jobbágy, 13 zsellér és 7 kóborló lakója, kik az utóbiak kivételével 16 házastelken laknak, el van pusztulva 9 házastelek.
1750-ben* van 6 egy telkes nemes lakosa, 3 telken 3 házban, 26 jobbágy családfő 19 házastelken, 23 zsellér 21 házastelken és 11 kóborló lakosa, kiknek nincs semmijök.
1831-ben* lakossága 180.
1837-ben* népessége 578 lélek, melyből 25 nemes, házak száma 105.
1854-ben* 704 lélek lakik itt. 1857-ben* 758 lakosból 2 róm. kath., 745 gör. kath., 4 ev. ref. és 7 unitárius.
1891-ben 888 lakosból 1 róm. kath., 851 gör. kath., 38 izraelita.
Adója 1721-ben* 196 frt, 1898-ban 1894 frt 35 kr.
| Kálna. | TARTALOM | Kaplyon. |