| Füzestelke. | TARTALOM | Gáncs. |
{501.} Galgó.
Nevének változatai: 1405-ben* Galgo.
Nevét az ó-szláv „glog” szóból vette, mely galagonya tövises, bokros helyet jelent nyelvünkön.
A Kolozsvár–nagybányai állami s az ebből kiágazó Galgó–horgospataki törvényhatósági út mentén, a blenkemezei patak torkolatában, mely itt szakad a Szamos folyóba, sík téren terül el. A község keleti részén a Doszuj és Dumbráva hegyláncz, északra a Kolonics és Prelucs hegyek emelkednek.
Hagyomány szerint, IV. Béla uralkodása idején, a község „Pe facze” határrészben feküdt, a honnan idővel a „Prelucs” dűlőbe költöztek s innen ismeretlen időben húzódtak le mai helyükre. E hagyománynak némi alapja van. Galgó hadi útba esvén, a pusztításnak ki volt téve s éppen ezért, hogy a zaklatásokat kerüljék, költöztek időnként kevésbbé megközelíthető s jól védhető hegyek magaslataira, de ezen költözés nem nyúlik vissza IV. Béla korára, legfeljebb 1658–60-as és az 1703–1712 közt levő időre tehető. Elköltözésüknek egyik oka az volt, hogy a törökök zsarolásaitól, kik a Szamosig hódoltatták be vármegyénk nyugati részét, magukat biztonságba helyezzék.
A vármegye szigorú rendelete folytán költözhettek a galgóiak is vissza rejtett helyükből, miután a szolgabiráknak szigorúan meg volt parancsolva, hogy mindazok házait s épületeit, kik visszaköltözni nem akarnak, húzassák le. Igy történhetett a múlt század elején ezen község lakosaival is.
{502.} Deéstől 22.8 kilométerre fekszik a Nagy-Szamos jobbpartján, a nagy-ilondai járásban.
Galgó kezdettől fogva Csicsóvár tartozéka volt s aztán is, hogy 1405-ben* a losonczi Bánffyak kezére került. Oláh falunak neveztetik.
1467-ben* a Bánffyak a király ellen pártot ütvén, fellázadtak, Mátyás tőlük Galgót hűtlenség bélyegén elvette s Szerdahelyi Kis János és testvére Mihálynak adományozta.
1553-ban* Csicsóvár tartozéka, vajdája Maxin János, kenéze Fodor Lukács.
1585-ben* birtokosa tövisi Rácz Péter.
1602-ben* néh. galgói és tövisi Rácz Péter fia Ádám e birtokát nemesi udvarházzal magvaszakadása esetére mostoha apjára Bálintitt Jánosra és édes anyjára Logofét Szafirára hagyja.
1607-ben* Bálintitt János és Rácz Ádám azon 1602-ik évi egyezség alapján e birtokba beigtattatnak.
1615-ben* is Rácz Ádám birja, ki 1618-ban* itteni birtoka után egy gyalogpuskást állit ki ez évbeli lustrára.
1650-ben birtokosa galgói Rácz Ádám; kenéze Koncz István.*
1652-ben* fodorházi jobbágyok vallják, hogy Fodorháza egykor Galgó határából szakadt ki.
1657-ben* Rácz György egyik birtokosa.
1658-ban* Rácz Ádám özvegyének itt 15 adózó jobbágya volt. 1663-ban* Rácz István birja.
{503.} 1664-ben* egyik idevaló birtokos nemes Mihályka István, a másik Rácz Péter.
1670-ben* itteni birtokosok Rácz Péter, kinek első neje Szentiványi Judit, második Macskási Klára; Rácz János, István és György.*
1681-ben* Apaffy Mihály fejedelem galgói Rácz Istvánt itteni és tövisi, vadvermi, blenkemezei és falkusai részébe beigtatni rendeli s a beigtatás a következő évben ellentmondás nélkül megtörtént.
1684-ben* birtokosai Rácz János és Borbála Ilosvay Erdélyi György özvegye.
1689-ben* márczius 15-én Kozárvártt kelt szerződés értelmében Rácz Zsuzsa Hidi Sándorné itteni és o.-bogátai részöket zálogba adják Kerekes Péternek, a Rácz Borbála Pogány Gáspárné vejének.
1694-ben* birtokosai Rácz István és Erdélyi István; lakosai az erdőben hét helyen laknak.
1696-ban* Rácz Borbála, Csebi Pogány Gáspár birtak részt itt (3 telek) és Oláh-Bogátán.
1702-ben* birtokosai Sármasághi Zsigmond és Kendeffy Miklós özvegye Cs. Pogány Mária; egy telkes nemesek Erdélyi István és Nábrádi Gábor.
1707-ben* galgói Rácz János fia Péter ellene mond mostoha atyja m.-csesztvei Eperjessy Sámuel, Rácz István és György bátyjai, úgy édes anyja Mikó Erzsébetnek egymás közt történhető bármely osztozásnak, nevezetesen az atyja által itt épített „Hostátya”, az itt, Vadverem és Hájog stb. részben levő jobbágyok felosztásának.
1709-ben* csebi Pogány Péter itteni 3 telkét, a nagy- és kis-magurai részt Pap Jánosnak adta zálogba, kitől Kismarjai Albert, ettől 1724-ben borbándi Kornis Péter váltotta ki.
1716-ban* birtokosai: Sármasági, Gyulai, Erdélyi családok és Palatkai Nemes Tivadar.
1724-ben* birtokosai Erdei István és Kornis Péter.
1726-ban* nov. 2-án Kolozsvártt Urai Gáspár itteni és magurai részét Sármasági Juliánna Kornis Péternének adja zálogba s felhatalmazza {504.} Kornisnét, hogy fejérvári Kerekes Péterné Pogány Zsófia által itten 10, Magurán 3 jobbágytelket, melyeket Petki Nagy Zsigmondnak, Pálnak és Páter Jánosnak, a kikről gr. Bethlen Jánosra szállott, kiválthassa. Ebből kapott egy részt 1760-ban Katona Mihály.
1731-ben* birtokosai: Rácz György, János és Ádám, Érsekújvári Mihály, Szeredai Mihály, Kornis Péterné, Gyulai Mihályné.
1750-ben* 43 elpusztult telket az ekkori birtokosok: Galambosi Samu, gr. Kornis Péterné, Solymosi János, br. Orbán Elek, Sarmasági Miklós, Tordai Boldizsár, Tordai Horváth Ádám, Sarmasági Zsigmond, István és László, Rácz György, Gyulai Mihályné Rácz Judit, Szeredai Mihály és Kászonyi Sándor foglaltak el.*
1756-ban* Erdélyi Borbála Galambos Samuné, Béldi Klára báró Orbán Elekné, Butyka Péter, Dániel István, Szeredai Mihály, Nagy Éva Horváth Ádámné, Kászonyi Sándor, Solymosi János, Rácz Judit Gyulai Mihályné birtokosok.
1760 körül* br. Jósika itteni részét cserébe adta Haranglábi Horváth Ádámnak vessződi stb. részeért.
1760 körül* báró Orbán Pál itteni és magurai részét gróf Nemes Ferencznek adta el, a ki 1780-ban eladóvá tette.
1770–73-ban* összeírt birtokosok: M.-vásárhelyi Galambos József anyai, Oláh-kocsárdi Gyulai Sámuel s Rácz Mária Kászoni Sándorné egy udvarház 7 jobbágy apai és anyai, (Marosszéki) Gégesi Suba István (egy udv. 2 zsell.), Solymosi, máskép Benkő János és Szentháromsági Szeredai Ferencz női jogon, Horváth Ádámné Vasas Krisztina, Solymosi, máskép Benkő János.
1780 körül* Szeredai György, János és Ferencz itteni és magurai részeiket több versen Sarmasági Istvánnak zálogosítják el, erről Péchi Lászlóra szállott, a kitől Bereczki János váltotta ki.
1784-ben* Vargyasi Dániel Éva, Viski Pál, Galambos József emlittetnek, mint birtokosok.
1786-ban* birtokosai: V. báró Dániel Évának van 2 jobbágya, Katona Imrének 2, báró Inczédi Mihálynak és neje Keresztes Annának 1, Kászoni Sándornak 1, Sarmasági Istvánnak 1, Gál Mózesnek 1, Szeredai Györgynek 1, Galambos Józsefnek 10, Viski Pálnak 5 jobbágya, {505.} 1 szegénye, özv. Rácz Antalnénak 6 jobbágya, özv. Horváth Ádámnénak 1. Egy telkes nemesek: Rácz Sándor, Szeredai Ferencz, Butyka Péter, Pap Ferencz.
1792-ben* Péchy László.
1794-ben* egyik birtokosa Kornis Éva Sarmasági Júlia leánya.
1794-ben* jun. 20-án V. Dániel Károly a Dániel Évától osztály útján kapott részt elzálogosította Rácz Antalnak.
1795-ben* id. Torma Mihály és Ilona Csernátoni Domokos Károlyné a Budai István örököseit megintetik az itteni és oláh-bogátai felerészek kiadásaért, mint Nápolyi Mária utódai a Nápolyi Éva utódait, kik (Vinkler, Fráter, Was Antal és Tatrossi Lajos) azokat osztatlanul eladták.
1811-ben* Rácz Antal egyik birtokosa.
1819-ben* a Keresztei László utódai: Keresztei (Keresztesi) Juli és Krisztina, Suba, Solymosi, br. Orbán családok a birtokosok.*
1820-ban* birtokosai: Katona Lászlónak van 5 telke, Rácz Antalnak 3, Ujfalvi Samunak (Dániel rész) 3, Galambosi Samunénak (Keresztéi Imre jogon) 2, Kászoni Ferencznek 2, Pécsi Imrének 2, id. Rácz Imrének 2, Viski Péternek 2, báró Bánffy Eleknek (Kendeffiné) 1, Butyka Dénesnek 1, Frendel Józsefnek 1, Galambosi Sándornak 1, {506.} Hatfaludi Ferencznek 1, Galambosi Lászlónak 1,* Szeredai Józsefnek 1, Telegdi Istvánnak 1, Viski Bétának 1, Viski Józsefnek 1.
1827 körül* galgói és magurai részét Sarmasági István Sarmasági Krisztina Pécsi Lászlónénak adta, kinek halála után fia Istvánra szállt és gyermekeire, ehhez jogot tartott 1837-ben Váradi Pál, Bajnóczi József, mint Váradi Anna fia, Váradi Zsuzsánna Mártonffy Ferenczné, Váradi Mari Galambos Józsefné, beléültették Semesnyei Daday Istvánt s meghagyták, ha az özvegy Péchiné vagy tisztje oda menne, a harangokat veresse félre s fogassa el. Ugyanezen évben Petrichevich Horváth Póli Pécsújfalusi Péchy Istvánné hat élő gyermeke nevében Dadayt itteni két ősi telkének elfoglalásától tiltja. Ebből per lett, mely 1841-ben is folyt.
1838 körül* itt hét főbirtok van: 1. Vargyasi Dániel részt birják az Ujfalviak; 2. Galambos részt birja Gál Sándor és Samu, Szeredai József és László utódai; 3. Katona részt Katona László birja; 4. Gyulai részt Viskiék és Kászoniék birják; 5. Sarmasági részt Butyka, Horváth, Krizbai; 6. Rácz részt Júlia, Imre, Antal és Rozália utódai; 7. Báró Orbán részt a 6. sz. alatt lévők birják.
1846-ban* Galgói Rácz István itteni részét Pataki Daninak vetette zálogba, a kitől leánya Laura Békésgyulai Placsintár Ödönné 1870-ben kiváltotta s úrbéri kárpótlásban részesült.
1857-ben* birtokosai: Ketheli József, Babos János és György, Jakabházi Mihály, Fremdel Józsefné, Galambos Károly és József, Kászoni Sándor, Elek és Albert, Rácz László, István, Antal, Samu, Sándor, Dani és Károly, Viski Pál, Katona Lászlóné, Rákossy Ferencz, Nyekita József és László, Incze Ferencz, Vajda Péter ifj. és id., Suba Mihály és János. Zálog és vásár jogán: Kászoni Géza, Voith Gergelyné, Rácz Ferencz, Simó Lajos, Lásoczki nagybányai ispán.
1863-ban* Kethely József egyik itteni jobbágytelke után kap kárpótlást. Rácz József, Katona Erzsébet, Simon Sámuel és Fridrich, Viski Péter, Kászonyi Albert és Sándor, Butyka Teréz és ifj. Rácz József úrbéri kárpótlásban részesültek.
1866-ban* nemesi jogú birtokosok: Kászoni Sándor, Albert, Elek (Alsó-Balázsfalváról), Ketheli József, Horváth László, id. és ifj. Babos János, Károly, id. és ifj. Galambos Károly, József, Ferencz, id., ifj. és legifj. Szabó Mihály, Suba Juon, Atyim, János, Sándor, Filip, Tódor, Vaszilika, Gligor, id. és ifj. Nekita László, József, Károly, Sándor, Viski {507.} Sándor, Samu, József, id. és ifj. Rácz József és Sándor, Jánosi István, Incze Dániel, Gecze Gyorgye, Tamás Vaszilika, Dézsi Ferencz.
Birtokosai 1892-ben: a Galgói Rácz családba történt benősülés folytán: Katnári Galambos János; 50 h. Rettegi Viski József; 20 h. Farczádi Incze Sándor; 120 h. Haranglábi Horváth János; 150 h.
1898-ban Simó Lajos, Urányi Imre, Kászonyi István, Horváth János és Incze Sándor, kik birtokaikat vagy ők, vagy elődjük nagyobb részt a Rácz családtól vették és örökölték.
Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban* jobbágyai Szt-Márton napján fele részben 50, fele részben 25 denárt fizetnek adóban, Szt-Györgykor pedig juhaikból 50-edet adnak. Kenézeik évente ágypokróczot, őzet, karvalyt, tehenet s egy-egy berbécset fizetnek.*
1552-ben* a rendesen felül méltatlanul adniok kellett Bank Pál emberei számára: 2 ökröt, 1 tehenet 5 frt 75 denár, 7 bárányt 1 frt, 15 csirkét 30 den., 4 sajtot 24 den., 4 pint vajat 1 frt értékben; Rettegre vittek 8 köb. zabot 2 frt 66 den., fél köb. gabonát 25 den. értékben.
Jelenlegi lakosai magyarok és nagy részben oláhok. Szorgalmas földmivelők. Egy része napszámból él, mészégetéssel foglalkozik. Főtáplálékuk a málé, tej, turófélék, hüvelyes vetemények. Öltözetüket házilag készítik, nyáron vászoning és lábravaló, szalmakalap; télen mellrevaló, szokmány, fehér darócz harisnya s bocskor.
Házaikat s gazdasági épületeiket fából építik zsendely-, deszkafedélzettel, pedig építésre való kövük bőven van.
E községet, Deés, Kővárvidéke felé a főútvonalba esvén, többször érte pusztulás Básta és Mihály vajda korában. Az 1603. évi* összeírás szerint az előző évi háborúk alkalmával úgy elpusztult, hogy egy lélek lakója, egyetlen lakóház sem maradt meg benne.
Innen írja magát a Tövisről ide származott Rácz család, melynek egy ága a múlt században katholikussá lett, állitólag egy mentéért, a mely miatt ezen ágat „Mentés” Ráczoknak gúnyolták.
E család első ismert őse Péter s fia Ádám,* kinek 10 gyermeke volt, kik közül megemlítjük:
Galgói Rácz Ádám II. Rákóczy Györgynek hű embere.
1644 január 23-án* Rákóczy fejedelem február 5-ére Galgói Rácz Ádámot Gyaluba rendeli utasítások meghallgatására. A moldovai hadak eleibe küldi ez év február 10-én, postalovakat rendeltet számára, 12-én* megbízza, hogy a míg Barcsay visszajő, addig ő vezesse a hadakat; február 22-én utasítja, hogy a hadakat Udvarhelyszékről Marosszékre vigye a szászság és vármegye között. Márczius 5-én* utasítja, hogy a moldovai vajda hadát Deésről Zsibó és Hadad felé úgy vigye, hogy Serédi és Báthori Andrásné anyjának birtokát kerülje,* ő volt ezen hadak „inspector”-a;* hasztalan, azok minden vigyázása mellett raboltak, {509.} gyujtogattak.* 1648 november 22-én* a temesvári basához küldi s ellátja utasítással, nov. 24-én a basa számára, viendő ajándékokkal.*
1662-ben május 31-én* Apaffy Mihály fejedelem Kolozsvár alatt a táborban keltezett levelében hívja fel Rácz Istvánt, a gyalogpuskások századosát, hogy vigyázzon a Kővárból követségül lejövő váczi püspökre, hogy bántódása ne legyen s buzdítja a Bethlenvárát megszállva tartó ellenség ellen való fellépésre és segítséget ígér e czélra. Ugyanez év okt. 28-ára tábori gyűlésre hívja,* decz. 6-án őt, mint gyalogpuskások kapitányát felhívja, hogy a Kemény János-párti Bánffy Dénest fékezze meg.*
A következő év febr. 6-án* Apaffy fejedelem Rácz Istvánt, mint a gyalogpuskások kapitányát felhívja, hogy a beszterczei szászoknak ne engedje meg, hogy a szamosujvári német őrség számára élést szállitsanak.
Nemcsak a fejedelem, hanem neje Bornemisza Anna is levelez vele, a kihez 1663 február 24-én* válaszúl írja s a többek közt megdicséri, hogy Oláh-Láposra és Libatonra a fejedelemné parancsolatát megküldötte. Elismeri ezen levelében, hogy vannak Rácznak is gonosz akarói azért, hogy a fejedelemhez hűséggel viseltetik. A fejedelemnek is voltak, kik veszedelmére igyekeztek, „kiket isten megalázott és immár birodalmunk alá hajtott, jóakaróinkká tött” s azokat, kik ellene (t. i. Rácz ellen) áskálódnak, isten nem bocsátja elő s neki ártalmára nem lehetnek, mert mü sem adunk helt minden szóknak.” Kéri, hogy valamint eddig, úgy ezután is legyen hű, mert háládatlan nem lesz iránta s a fejedelem jutalmazására is számithat, hogy a nevezett két falura „a sógor úr lovait bocsátani nem engedték, nem annyira az ő kegyelme mivoltát, mint nénénk Asszony nyavalyás állapotát néztük és minthogy odaki pénzeket nem kaphattak, se szénát, se abrakot, melyei tractálhattak volna, de már sógor úr is (tán Bánffy Dénes) hozzánk hajolni kezdett: kegyelmed azért a kurtánoknak és minden alatt valóknak meghadja erősen, hogy se lovuk, se szolgájuknak bántások ne legyen tőlük.”
1664 márcziusban* Apaffy fejedelemnek főpohárnoka és Rácz Péter fejedelmi főjágermester. 1664 nov. 1-re* a segesvári országgyűlésre hívja.
1848 deczember 22-én Bem tábornok elővéde itten ütközött meg Urbán hadseregével s innen nyomultak Kápolna felé, a hol az osztrákokat megverték.
{510.} A Rácz család* ev. ref. ága 1769-ben itt és Blenkemezőn több ref. birtokos családdal együtt anyaegyházközséget alapított. Az isteni tiszteletre egyes nemesek házaiban gyűltek össze, a hol felállitották kisded harangjukat. Egymást buzdítva, ajándékozott telekre papi lakot építettek, de ez 1845-ben elsorvadt s árverésen adták el fáját. Levitája 1850-ben meghalván, Szelecskéhez s utóbb Kaczkóhoz csatoltatott s ennek körlelkésze szolgál be jelenleg is.
Az egyház számára földeket s házhelyet 1769-ben Galambos József, Gyulai Sámuel ajándékoztak, melyet ugyanekkor Galgói Rácz György két és Solymosi János egy darab szántóval gazdagítottak.
1866-ban összes szántója 3 hold 44 öl* s van 56 frt pénze.
1888-ban blenkemezei birtokos Farczádi Simó Lajos országgyűlési képviselő, egyh. főgondnok kegyes adományából, kőalapra zsendelyfedéllel díszes iskola épült, melynek egyik nagyobb terme a felekezet imaháza. Ugyancsak a nagy alapító Simó Lajos, Berde Sándor körlelkész és Horváth János buzgólkodásuk folytán az imaház számára harmoniumot szereztek s két kis harang hívja imára híveit.
Papjai: Csiszér Lajos, Tóthfalusi István, Jámbor Dániel, Lénárd Samu, Csernatoni Sámuel 1828, Balog Imre levita 1838, Vitályos György, Szabó János és Dobos András, kik a paposkodás mellett tanitottak is.
Urasztali készleteket ajándékoztak többen. Egyik poharán Sz. A. s egy keszkenőn F. J. valószinüleg az adakozók nevének kezdőbetűi olvashatók.*
1887-ben* e kaczkói körlelkészséghez tartozó leányegyházközség 61 lélekből állt.
A tanitás a már említett állami iskolában 1888–89. évben vette kezdetét. Mindennemű felszereléssel az iskolaépittető Simó Lajos fia Béla tanfelügyelő látta el, ezért „Simó-iskolá”-nak nevezik. Tanitója jelenleg Togyerán Pompei, ki a kántori teendőkért tiszteletdíjban részesül.
Állami óvója 1895. év 24180. VI/6. v. k. miniszt. sz. a. engedélyeztetett; a következő évben nyílt meg Simó Lajos buzgólkodása folytán. Óvó: Pepich Vilma.*
A gör. keleti felekezet fatemplomát a „Prelucs” dűlőben építette, a hol akkor a község egy része is volt s úgy hozták le s építették {511.} fel a jelenlegi helyére. Mihály őrangyalról van elnevezve. Egyik harangját 1814 körül Galambosi Sámuel öntette. Papja jelenleg Goron László.
Iskoláját 1870-ben létesítette s a blenkemezeiekkel közösen fizetik 1890 óta a tanitót.
Gör. kath. leányegyház a nagy-borszói s a róm. kath. pedig a deési egyházközséghez tartozik.
Éghajlata egészséges, szél itt gyakori, de határát a jég soha nem bántja, járvány emberemlékezet óta elő nem fordult.
1750-beli* összeírás szerint határának síkon fekvő része termékeny, de a Szamos gyakran el szokta önteni, s e miatt negyedrészét nem használhatják.
Lakosai földmivelés és baromtenyésztésből élnek, azok termékeit Deésen, emezeket különböző helyeken árusítják. Foglalkoznak sószállitással, melyet Deésaknáról Sz.-Somlyóra fuvaroznak, melytől 7 mértföldre fekszik.
Határa két fordulós, a síkon levő rész 4, a hegyi 6 ökörrel szántható. A trágyázást évenként megköveteli, de a síkon levőt nem trágyázzák, mert a Szamos viszi el, a hegyes részt, mert nem lehet oda szekérrel járni, de ha lehetne is, a záporok lemossák. Egy köböl őszi búza a téren közép termés alkalmával 6 kalangyát, kalangyája egy véka szemet ereszt. A hegyi rész 4 kalangyát, szemül másfél vékájával fizet. A tavaszi vetés köble 4 kalangyát, szemül 2 vékát ereszt. Szőlője nincs, de annál több az erdeje; legelője kevés, évenként használható szénarétje csak 3 szekérre való van, kaszálni fordulónként s a kertekben szoktak. Törökbúzának fordulót nem szakítottak ki, hanem különböző helyekre s kertekbe vetnek.
Adó alatt van 205 1/2 köböl vetésre való szántója, elvetettek 100 köb. őszi, 50 3/4 köb. tavaszi gabonát, 6 köb. törökbúzát, szénarétje 90 szekérre való.
Adó alatt 56 igás ökör, ló, 86 tehén, 14 borjú, 34 juh, kecske, 41 disznó, 74 méhköpü.
1822-ben* határa másodosztályú. Adó alatt van 131 köb. szántó, 85 szekérre való rét, 13 ökör, ló, 31 tehén, 24 borjú, csikó, 3 disznó.
Jelenleg közepes termésű határán a gabona minden nemét termelik; állatai: erdélyi fajta szarvasmarha és kevés juh; gyümölcsei: nemesitett alma, körtve és szilva; vizei: a Szamos, mely a község határán foly keresztül, a blenkemezei és a Spelnyespataka.
{512.} Postahivatal felállitását a kormányszék 1787-ben* rendelte el, 1820-ban már meg volt.
1852-ben* kerületi albiztosság székhelye. A szolgabiró 1865-ben* innen Nagy-Hondára tette át lakását. Csendőrsége 1894 óta. Van 1896 óta meglehetősen látogatott két országos és pénteki heti vására. Deés–zilahi vasút egyik nagyobb megálló helye, távíró hivatallal, mellette mészégető kemenczékkel s tűzifa-raktárral.
A Szamoson három egy-egy kövü hajósmalom, kettő Urányi Imre s egy Kászonyi István tulajdona.
1882-ben Torma Károly a Szamosvölgyén kutatva, e község határán, hol a sósmezei, borszói és galgói határrészek találkoznak, egy magas hegytetőn, honnan Deésre is jól lehet látni, állitólag római vagy barbárkori várnak alapfalait találta meg.
Határhelyek: 1621-ben* Dumbravicza, erdő.
1625-ben* Kápolna felől: La Kalje kapelnelor, Obersie Vladeszejej, határhelyek. Nagy Kicsera, hegy; Kis Kicsera, hegy.
1652-ben* Galgai Resztoka, föld.
1864-ben* Fácza, hagyomány szerint egykor falu, Virvu zsiji, Lazul Purkerecz, Lunka, Podur, Pogár, Pojána Diákuluj, Urszoja, Tyirák, Csorgó, Stubej; Doszurile, Gorony, cseres és tölgy erdők; Gura Goronyilor, völgy; Spelnyes, Tér, Picsoru Ploszkáruluj, Szinturi, dűlők.
1553-ban* 6 kapu jobbágy és 10 szegény lakosa van.
Az 1603-ik évi.* összeírás szerint e falu teljesen elpusztult, egy lakója sem maradt.
1703 körül* van 25 jobbágy lakosa, kik közül kettő cséplésből él s 25 telken laknak, el van pusztulva még 25 ház. Adó alatt van: 31 ökör, 25 tehén, 3 ló, 22 juh.
1713-ban* van 12 jobbágy, 19 régi, 3 új zsellér, 30 kóborló lakosa 30 házastelken. Összes adó alatt levő szántója 180 köb. vetésre való. Adó alatt van 28 ökör, 80 szekér széna, 4 köb. zab, 1/2 köb. köles, egy köb. borsó, 6 köb. törökbúzája termett, 6 tulok, 80 tehén borjustól, 60 sertés, 8 méhkas, 10 juh és kecske s van 38 frt adóssága.
1750-ben* van egy szabados lakosa egy házastelken, 48 jobbágy 22 1/4 telken 25 házban s egy ily özvegy, öt telkes zsellér s egy ily özvegy 6 házban, öt telek nélkül való zsellér 3 házban s 3 ily özvegy, összesen 32 1/4 telken 35 házban és 25 külső birtokos, kik különböző {513.} helyeken laknak. El van pusztulva 43 telek melyekből kihaltak, részint más helyre költöztek. Iparosa egy molnár.
1778-ban* 63 örökség van benne.
1831-ben* 340 lakossal.
1838-ban* van 16 immunis vagy nem adózó nemes lakosa, írástudó közülök 12, magyar 13, oláh 3, 50 gör. kel. családfő jobbágy és zsellér.
1843-ban* 25 magyar s egy oláh ajkú nemes lakosa van.
1857-ben a házak száma 127, a lelkeké 549, ebből 28 róm. kath., 7 örmény-kath., 58 gör. kath., 361 gör. keleti, 69 evang. helv., 26 zsidó.
1886-ban 503 lakosból 6 róm. kath., 7 gör. kath., 428 gör. kel., 32 helvét hitü és 30 zsidó.
1891-ben 769 lakosból 30 róm. kath., 125 gör. kath., 450 gör. keleti, 84 ev. ref., 5 lutheránus, 3 unitárius és 72 izraelita.
Adója 1703-ban* 42 frt, 8 1/2 köb. búza s ugyanennyi zab, 3 szekér széna s egy vágómarha. 1748-ban* 197 frt 24 kr. 1749-ben* 164 frt. 1775-ben* 244 frt 56 kr. 1822-ben* 175 frt 17 kr. 1898-ban 2978 frt 31 krajczár.
| Füzestelke. | TARTALOM | Gáncs. |