| Fikáczteleke. | TARTALOM | Fonácz. |
Nevének változatai: 1508-ban* Fodorhaza. 1511-ben* Fodorhaza. 1597-ben* Oláh-Fodorhaza. 1618-ban* Fodorháza. 1857-ben* Oláh-Fodorháza.
Nevét ily nevű alapitójától, oláh előnevét pedig lakosaitól kapta. 1831-béli* hivatalos összeírás alkalmával is Fodorházának írják előnév nélkül. Oláhul Fodorá.
Először emlittetik 1508-ban* Fodorhaza néven.
Az egyesült Szamos balpartján kiemelkedő halmon, részben szép térségen a Gyálu Szturzuluj hegy aljában fekszik. Keresztül foly rajta Valea Kászelor nevű patak. Deéstől 28.3 kilométerre a nagy-ilondai járásban.
Első birtokosairól minden adat hiányzik.
1508-ban* Báthory István Szaniszló Miklós fia a Bánffy Zsófi jogán Bánffy Jánost meginteti e községből adandó leánynegyedért, dosért és parafernumért, mely a Bánffyak bonczhidai birtokához tartozott.
1511-ben* egy összeírás szerint egy itteni rész, valószínűen a Losonczi Bánffyaktól zálog jogon, Bethleni Miklós fiainak János és Farkasnak kezén volt.
1515-ben* Bánffy Péter itteni részét, mely reá néhai Bánffy János után szállott, Kendy Gálnak veti zálogba.
1519-ben* Bánffy László fia Miklós itteni részét atyjának adja cserébe.
1522-ben* Bánffy Péter özvegye Petronella férjének itteni Semesnye vidékéhez tartozó részét leányának Annának átadja.
1524-ben* Losonczi Bánffy László s gyermekei Miklós, Bernát, László, Gábor, Magdolna és Anna itteni részüket Kendy Gáltól magukhoz váltani akarják.
1524-be* Bánffy László s gyermekei itteni részüket Podvinyai Lit. Pál, máskép deáknak s nejének Zsófiának néh. Kecsetszilvási Kristóf leányának eladják, ezt azonban még azon évben* visszavonják.
{454.} 1535-ben* János király Kendy Ferenczet, Mihályt és Antalt itteni részükben megerősíti.
1546 körül* Bánffy Gáspárnak itt 21 jtelke volt.
1549 előtt* néhai Bánffy János fia János Báthory Szaniszlófi Miklós fiát Istvánt, a ki anyjának Zsófiának azon néhai Bánffy János leányának részét perrel kereste rajta, itteni részében testvéréül fogadja. Egyik birtokos* Theke István és Fodorházi Kelemen.
1563-ban* Bánffy András és Péter itteni birtokrészüket Kendy Gálnak adják zálogba.
1564-ben* II. János király néh. Kendy Ferencz és Antalnak itteni részeit Békés Gáspárnak adományozta oda, a kit abba beigtatnak.
1571-ben* itteni birtokosok Izsák Mátyás, Kendy Mihály és Sándor; idevaló lakos Fodor Péter vajda és Simon Máté.
1572-ben* Losonczi Bánffy Farkas az István fia, ki fia volt szintén Istvánnak, ellene mond Bánffy János, Mihály és Istvánnak, mint testvéreinek, hogy itteni negyedrészét, melyet ezek Kendy Jánosnak adtak át s azért még ez évben* visszaváltják.
1577-ben* Kendy Sándor itteni részében megerősittetik.
1578-ban* Podvinyai Mihály egyik birtokosa.
1579-ben* mivel Bánffy László és fiai Miklós, Bernát, László és Gábor itteni részüket egykor Podvinyai Pálnak és nejének Kecsetszilvási Kristóf leányának Zsófiának eladták: Kendy Sándor, mint Kendy Mihálynak s azon Kecsetszilvási Kristóf leányának Zsófiának fia, abba beigtattatik. Ekkor birtokos itt még Kendy Farkas, kinek Miklós; Radnóthi Kendy Ferencz, kinek Triff és Hannes; Patochi Emerinczia özv. Tompa Istvánné, kinek Bogdán és Banda nevű jobbágyai emlittetnek.
1579-ben* Kendy Sándor, Szent-mihálytelki Tompa Mihály, annak Biró, ennek Hanos jobbágyai.
1579-ben* Kendy Sándor, mint Podvinyai Mihály rokona, ennek özvegye Frátai Erzsébettel úgy egyeztek ki, hogy itt ad három házas jobbágytelket „ezten napig” azaz addig, mig Isten Erzsébet asszonynak szerencsét parancsol s ekkor jegyruháját Kendy megadni s az özvegy a jobbágytelkeket visszaadni tartozik.
1585-ben* Bánffy Kristóf és Farkas, Borbála leánytestvérüknek előbb {455.} Dátosi Lit. máskép Mihály deákné, most Rettegi Literati Ambrusnénak e birtokból a leánynegyedet kiadják.
1586-ban* Zentelki Losonczi Bánffy Kristóf és Farkast új adomány czímén Báthory Kristóf lengyel király és Báthory Zsigmond itteni birtokába beigtatni rendeli, mely ellentmondás nélkül megtörtént.
1590-ben* Kendy Ferencz itteni, a Kendy-kastélyhoz tartozó részében megerősittetik, de az igtatásnál Kendy Gábor ellentmondott. Többi birtokosai Kendy Gábor és Sándor.
1590-ben* birtokosai Kendy Sándor, Bánffy Farkas.
1594-ben* Báthory Zsigmond néhai Kendy Gábornak itteni részét hűtlensége miatt Ravazdy Györgynek adományozza. Többi birtokosok Bánffy István és Ferencz.
1597-ben* Lónai Kendy Sándor özvegye Suky Kata.
1597-ben* Kendy Sándorné és Ravazdy György. (Nagy, Biró, Simon és Estan jobbágycsaládok.)
1604-ben* néhai Bánffy Gábor fia István itteni részét Tordai Kolozsvári János deák fiscusnak elzálogosítja.
1606-ban* Bánffy Mihály a maga s testvére néhai Bánffy István itteni részét Torma Miklósnak veti zálogba.
1607-ben * Kendy István itteni részét Mindszenty Benedeknek átengedi.
1608-ban* Girothi Torma Miklós a Bánffyaktól zálogba birt itteni részét végrendeletileg neje Kun Borbálának és fia Miklósnak hagyja.
1610-ben* Fodorházi Trombitás Ambrus a fejedelem udvari szolgája itteni részét Sósmezei György vajdának veti zálogba.
1618-ban* Harinnay Miklósné birja, ki itteni birtoka után ez évbeli lustrára egy gyalogpuskást állit ki.
1619-ben* Suky István leánya Katalin 1. Kendy Sándornak, 2. Harinnai Farkas Miklósnak özvegye itteni részét Torma Kristófra, kinek anyja Margit azon Suky István másik leánya volt, hagyja.
1621-ben* birtokosai Harinnai Miklósné, Maxin László, János deák, Szombathelyi Márton, Cserényi Farkas és Bánffy Mihály.
1622-ben* Bátosi máskép Trombitás Ambrus itteni Sósmezei Vajda János deáknál zálogban lévő részére, attól újabb kölcsönt vett fel.
{456.} 1624-ben* Trombitás Ambrus fia János itteni már zálogban lévő birtokára, melyet apja és anyja Fodorházi Ambrus deákné alias Fodorházi Mihály deákné után bir, két izben vesz fel zálogösszeget Soósmezei Vajda János deák s anyja György vajdáné Blenke Agotha Péter, Tamás és László vajdától.
1628-ban* Petrucz György idevaló birtokos nemes.
1630-ban* Brandenburgi Katalin a hűtlenségbe esett Szombathelyi Mártonnak itteni részét Faragó Andrásnak adományozta,
1630-ban* nemes Fodorházi György deák és Torma Kristóf itteni birtokosok.
1631-ben* Trombitás, másként Badó Ambrus fia János e birtokra való minden jogát rokonára Orbay Mihályra átruházza.
1631 június 8-án Gyula-Fehérvárott kelt* levél szerint Fodorházi Bándó Gábor és Opra nemességet nyert.
1631-ben* nemes az idevaló Bánk család.*
1633-ban* Lukafalvi Orbán Mihály s neje Horváth, másként Badó Judit, valamint Horváth István itteni részüket Csicsó-kereszturi Torma Kristófnak eladják. Másik itteni birtokos nemes* Petrucz György.
1639-ben* Ravazdy András s fiai György és András itteni részüket Mindszenty Gábornak s Krisztinának Erdélyi Istvánnénak eladják.
1643-ban* Toldalagi Klára először Torma Kristófné és fia Kristóf, másodszor Gyerőffy Jánosné mostoha fia jogán birtokos.
1648-ban* Szentiványi Faragó András özvegye Bodoni Erzsébet és Csicsó-kereszturi Torma Kristóf árvái birják.
1652-ben* itteni jobbágyok vallják, hogy Fodorháza egykor a galgói határból szakadt ki.
1658-ban* Bánffy Györgynek itt 1, Bánffy Zsigmond özvegyének 1, Torma Jánosnak 21, Mindszenty Gábor özvegyének 8, Szilágyi Miklósnak 1, Petrucz Györgynek 1 adófizető jobbágya volt.
1671-ben* Torma Kristóf és neje Toldalagi Klára gyermekei: György, Kata Haller Pálné, Borbála S.-szent-györgyi Toroczkai János özvegye atyjuk itteni részét három egyenlő részre osztják.
1684-ben* Apaffy Mihály Nagyilondai Soltucz, másként Préda {457.} Jánost s fiát Gábort az itteni „Péter vajda-féle rész”-ben, a mely reá Karullyai Nyiszte Györgyné Vajda Uritától magvaszakadtán szállott, megerősíti, de a beigtatásnak 1685-ben Kovási Nyiszte György és neje Vajda Urita, máskép Prodán Anna ellene mondván, később ettől elállottak. Többi itteni birtokosok Hidvégi Nemes János és Bethlen Gergely.
1694-ben* birtokosai Bethlen Gergely, Apor István.
1696-ban* Fodorháza török hódoltsági falu.
1698-ban* Bethlen Gergely leányának Judithnak Lázár Györgynének itt 7 jobbágya volt.
1702-ben* egy telkes nemesek: Nyiszta György és Nemes Balázs.
1712-ben* birtokosai: Torma István és Sámuel, Lázár György, Apor István, Bánffy Farkas.
1723-ban* Apor Lázár egyik birtokosa.
1759-ben* br. Korda György nagyobb birtokosa.
1770–73-ban* itteni birtokos a nagy-ilondai Préda, másként Soltucz Ilyés és László, Kisbuni Vajda Konstantin apai jogon és Kászoni Sándornénak van itt 7 telke.
1786-ban* birtokosai: gr. Korda Györgynek van 12 jobbágya, br. Bánffy Farkasnak 2, br. Bánffy Györgynek 6, özv. br. Bánffy Mihálynénak 5, br. Diószeghi Zsigmondnak 5, Kászoni Sándornak 3, Wirard Ferencz özvegyének 4, Thuri Mihálynak 2, Apor Lázárnak 2, Murányi Péternek 1, Csernátoni Jánosnak 1, Tőkés Lászlónak 1, Préda Jánosnak 1 jobbágya, 2 zsellére, 1 szegénye.
1803-ban* Préda Miklósné Sztán Mária és Préda Jánosné Pelei Ágnes birtokosok.
1811-ben* Rácz Antal egyik birtokos.
1812-ben* Eperjessi Józsefné Kászoni Teréz, Eperjessi Károlyné Szentmiklósi Teréz, Hatfaludi Sára Fodor Istvánné birják.
1817 és 20-ban* Cserényi Zsuzsa, Sándor és Ágnes itteni örökségükön megosztoznak.
1820-ban* birtokosai: gr. Bethlen Samunénak van 15 telke, br. Bánffy Lászlónak 7, Novak Mártonnak 5, br. Diószegi Mihálynénak 3, Kászoni Ferencznek 2, Apor Lázárnénak 1, Gödör Lajosnak (más helyt László) 1, galgói Rácz Antalnak 1, Somlyai Jánosnak 1, Weér Klárának {458.} 1, Eperjessi Károlynak kúriája, Vajda Elek, Vajda János és Jakabnak s Eperjessi Máriának egy-egy jobbágya.
1843-ban* van 4 magyar és 2 oláh ajkú nemes lakosa.
1863-ban* báró Diószegi Antal, báró Bánffy Albert, Rácz József, Sornlyai János, Iktári gróf Bethlen Kata gróf Bánffyné, Vajda János, Kászonyi Sándor és Albert úrbéri kárpótlásban részesültek.
1866-ban* nemesi jogú birtokosai: Béldy Dénes, Vajda Sándor és István, Rakolcze (Rákóczfalvi Rákóczy család eloláhosodott utóda), Vajda Vaszilika és Péchy Imre.*
1870-ben Péchy Imre neje Czakó Zsuzsánna jogán egyik birtokosa.*
1898-ban birtokosai id. és ifj. Vajda János, László, Hering János, Hosszú Gábor és Urányi Imre.
Jobbágycsaládnevek 1546 körül* Kálmán, Terdit, Márkus, Bogát, Vajda, Sorbán, Tivadar, Miklós, Bohata, Porva, Ples, Stef, Csorna, Gyurka, Sina.
1578-ban* Bérő, Lukácsi.
Lakói kezdettől fogva oláhok, de laktak itt főleg 1696 körül* a török hódítás idejéig nagyobb számmal magyarok is, kik ez időben innen elköltöztek s a múlt század második felében megint megszaporodtak.
Hagyomány szerint Pa Valea Kaszelor nevü hegyen egykor templom volt s helye most is látszik, körülötte épületek voltak; elpusztulása korát a tatár pusztítással kötik össze. Valószinüleg, hogy ez a török uralom idején pusztult el s lakói mostani helyükre húzódtak. In Kelemenyeszku s in Facza cse Brudeaszke határrészben talált vastag cseréptöredékek s „perecz forma bronzkarikák”* arra engednek következtetni, hogy Fodorháza már az őskorban lakott hely volt.
Jelenlegi lakosai földmiveléssel s baromtenyésztéssel foglalkoznak. Táplálékuk a törökbúzakenyér, tejnemű s hüvelyes vélemények, húst ritkán s főleg a tehetősebbek esznek nagyobb ünnepek alkalmával. Öltözetük harisnyaposztó nadrág, szokmány, a tehetősebbek télen juh, báránybőr bundát s mellrevalót hordanak, nyáron vászonruha s szalmakalap a viseletük.
Házaikat gazdasági épületeiktől külön építik fából, szalma- s kis részben zsindelyfedél alá.
{459.} 1658-beli* hivatalos összeírás alkalmával Oláh-Fodorházán két oláh pap lakott, a gör. keleti hitvallást követték. Az unióra 1765-ben* lépett, midőn a főkormányszék rendeletére a templomot a gör. keletiektől elvették s az egyesülteknek adták.
A gör. kath. egyháznak fából épült temploma 1817-ben szenteltetett föl a Szt-Miklós tiszteletére először, 1822-ben pedig Mihály és Gábor archangyalokról neveztetett el.
Harangjain: „N. O. S. B. 1784.” felirat olvasható; a harmadikat 1887-ben szerezték Hozán László pap adományából.
Papjai: Hozán György, László s a jelenlegi Hosszú Gábor.
Felekezeti iskolája az ötvenes évek elején keletkezett. Jelenleg Közfalu és Dobrocsinával egyesült tanitóilag.* Tanitója Kosztea János.
Az 1790-es években róm. kath. leányegyházközség alakult meg benne. 1820-ban a deési róm. kath. egyházközségnek* volt itt filiája. Eperjessy József és neje Kászoni Teréz 1793-ban öntette feliratos harang hívta imára híveit, mely harang 1830-as években M.-Lápos róm. kath. egyházközség birtokába került, a hol ma is meg van.*
Éghajlata egészséges, szélnek nincs kitéve, jég határát nem szokta bántani, járványszerüleg pedig semmi betegség itt fel nem lépett.
1750-beli* összeírás szerint határának fele térben fekszik és nagyon termékeny, de a Szamos gyakran el szokta önteni. Más része pedig terméketlen s mezei gazdálkodásra nem alkalmas. Hogy magukat fenntarthassák, Deés-Aknáról Szilágy-Somlyó- és Nagy-Bányára sót szoktak szállitani. Deés, Szamosujvár és Alparét falu vásárait keresik fel.
Határa két fordulós, 6–8 ökörrel szántható, a trágyázást nagy mértékben megköveteli, de a hegyes részt trágyázni nem lehet s a téren fekvőt pedig nem szokták. Az őszi vetés köble 6, a tavaszi 8 kalangyát ad, kalangyánként 2 véka szemmel fizet. Erdőben bővelkedik, legelője elegendő, kaszálni pedig fordulónként szoktak.
Adó alatt lévő szántója 297 köböl férőű, elvetettek 196 köb. őszi, 101 köb. tavaszi gabonát, 12 köböl törökbúzát, kölest, lencsét, borsót, rétje 135 szekérnyi. Malmok évi jövedelme 28 frt 20 kr. Adó alatt van 131 jármas ökör, ló, 97 tehén, 16 tulok, csikó, 139 juh, kecske, 73 disznó, 18 méhköpű, főzőüstök jövedelme 7 frt 30 kr.
{460.} 1822-ben* határa I-ső osztályú. Adó alá tartozik: 363 köbölnyi szántó, 220 szekér szénára való rét, 45 ökör, ló, 41 tehén, 4 borjú, 11 juh, 32 kecske, 25 disznó és 2 méhköpű.
Jelenleg határának nagy része termékeny, főbb terményei: búza, rozs, zab, törökbúza. Állatai: magyar fajta szarvasmarha, juh, kecske, sertés és bival. Gyümölcsei: pónyik, batul, sóvári alma és beszterczei szilva.
Iparral nem foglalkoznak. Három malma közül a Szamoson kettő egy-egy kerekü és kövü, egy pedig egykerekü és kétkövü, id. Vajda János és Hering János tulajdona.
Határhelyek: 1750-ben* Rozore, Bárk, Válye Kaszilor; Lazurile; Szirbi; Szakadás; Valye Blideroji; Baffnya; Cseteczel (vár, várhely); Pamantu din Resztocs; Rink; Valye Obresu; Resztokucza.
1864-ben* Seszu din szusz; Szakadás; Resztoka; Fundu Pojeni; Gyalu groptyilor; Lázu csel Bleseszk; Gyalu Szturzuluj; Preunaturj; Seszu din zsosz, dűlők.
Lakossága: 1713-ban* van 4 jobbágy, 12 zsellér és 2 nemes családfő lakosa, házainak száma 18.
1750-ben* van 22 családfő jobbágy 18 házastelken, 33 családfő telkes zsellér 25 házastelken, 17 kóborló s 1 ily özvegy, együtt 43 házban, a kóborlóknak semmiök sincs.
1831-ben* 376 lakossal.
1857-ben* lakossága 672, ebből 16 róm. kath., 615 gör. kath., 11 ev. ref. és 30 zsidó. Házak száma 121.
1886-ban lakossága 709. ebből róm. kath. 5, gör. kath. 678, zsidó 26.
1891-ben 643 lélekből 9 róm. kath., 619 gör. kath., 8 ev. ref. és 7 izraelita.
Adója 1748-ban* 285 frt 18 kr. 1749-ben 275 frt 49 kr. 1755-ben* 237 frt 30 kr. 1775-ben 351 frt 20 kr. 1822-ben 346 frt 8 kr. 1898-ban 1696 frt 91 kr.
| Fikáczteleke. | TARTALOM | Fonácz. |