Esztény. | TARTALOM | Feketelak. |
Nevének változatai: 1590-ben* Falkosan. 1649-ben* Falkusa. 1831-ben* oláh neve Félkusá.
Nevét a falca: kasza, kaszáló szláv szóból vette. Falkus személynév, valószinüleg annak neve, ki először irtott s telepedett ide.
A Fácza és Dosz hegylánczolata között szűk völgyben fekszik a róla nevezett patak mentén, mely északnyugat felé, Blenkemezőnél a Gombás felől jövő patakkal egyesül.
Hagyomány szerint kezdetben a Gyál nevű hegytetőn feküdt a falu, hol harangjai egy körtvefán állottak, de a víz szűke miatt ezelőtt mintegy 150 évvel jelenlegi helyére költözött.*
Keletkezését a hagyomány úgy adja elő, hogy a Blenkemezőn lakó Rácz család itt tartotta gulyáit s más állatait s az őrző cselédség számára lakóházakat épített s így szaporodott a telep, míg községgé alakult.
A megye székhelyétől 20.6 kilométerre fekszik a nagy-ilondai járásban.
Falkusa 1590-ben* emlittetik először, s mint Szamosujvár tartozéka s mivel, mint ilyen 1553-ban* Szamosujvár összes tartozékainak felsorolásában {432.} még nem jön elő, következésképen Falkusa 1553–1590 közt keletkezett, még pedig, mivel 1590-ben vajdája Blenke László, valószínű, hogy Blenke-Polyán vagy a mai Blenkemező határából hasittatott ki s alapitója azon Blenke család volt.
1591-ben* Báthory Zsigmond a Pólyán határában fekvő egész Falkusát Tövisi Rácz Péternek adományozta oda a törökökkel szemben iránta kifejtett hűsége és vitézségeért.
1597-ben* Blenke János volt alapitója, de a nevezett évben Rácz Péter csináltatta itt a házakat s második alapitója ő volt.
1602-ben* néhai Rácz Péter fia Ádám itteni birtokát magvaszakadása esetére mostoha apjára, Bálintitt Jánosra és édes anyjára Logofét Szafirára hagyja.
1607-ben* Bálintith János itteni jobbágyai közül Méh és Ignácz nevüek emlittetnek.
1620-ban* Rácz Ádám birja.
1649-ben* tanuk vallják, hogy Falkusát Blenke Szávul szállittatta meg s irtatta ki területét.
1658-ban* Rácz Ádám özvegyének itt 3 adózó jobbágya volt.
1676-ban* birtokosai: Rácz István, György és János, kik kezesek voltak Béldi Pálért másfél ezer forintig s birta Béldi Klára, előbb Orbán Elekné, 2-ik férje után Kemény Simonné, midőn Béldi elbujdosott, hogy {433.} a fejedelemnek a pénzt kifizethessék, Deési Kerekes Péternek adták zálogba, melyből két ház jobbágyot Rácz György megtartott; Kerekes Péterről Petki Nagy Pál kezére került s midőn Rácz István 4-ik nejét Tamásfalvi Krisztinát elvette, ennek pénzével kiváltván, hagyta nejére* s első nejétől Bodoni Máriától való leánya Orbán Eleknének, de Tamásfalvi Krisztina Sombori Sándornak és Péternek hagyta, kik el is foglalták, tőlük azonban Orbán Elek kiváltotta s fiára hagyta.
1682-ben* Apaffy Mihály Rácz Istvánt itteni részében megerősíti.
1694-ben* birtokosa Rácz István.
1701-ben* Tamásfalvi Krisztina e birtokát férjére Rácz Istvánra s atyjafiaira Almády András és Miklósra három egyenlő részben hagyja. 1715-ben* pedig azon néh. Almády András leányára: Krisztinára s néh. Almády Miklós árváira: Miklós és Juditra hagyja. Kiktől Rácz István leánya jogán előbb Felvinczi Józsefné, másodízben lengyelfalvi Orbán Elek neje jogán* az itteni egész falut megszerezte* fiúágra 1720 körül, de úgy látszik, hogy megint a Ráczok kezére került.
1750-ben* br. Orbán Elek birja neje jogán.
1786-ban* birtokosa özv. Rácz Antalnénak 17 jobbágya s 2 zsellére van. 1811-ben* Rácz Antal a birtokosa.
1820-ban* birtokosai: galgói Rácz Antalnak van 5 telke, id. Rácz Imrének 4, Rácz Károlynak 3, Rácz Péternek 3, Rácz Istvánnak 1, ifj. Rácz Imrének 1 és Ujfalvi Samunak 1 telke.
1846-ban* galgói Rácz István itteni részét id. Pataki Dánielnek adta zálogba, a kitől annak leánya Laura békésgyulai Placsintár Ödönné váltotta ki 1870-ben s ma utódai birják.
1863-ban* Rácz József, ifj. Rácz István, Ketheli Juliánna özv. Rácz Ádámné, id. Rácz László és Sámuel, Kászonyi Albert és Sándor, ifj. Rácz József és Rácz Antal úrbéri kárpótlásban részesültek.
1866-ban* az itt összeírt 37 füstből egyetlen nemesi füst sem volt.
Jelenlegi nemesjogú birtokosai: farczádi Simó Lajos, Tamási Péter, Rácz családtól vásárolták, és békésgyulai Placsintár Ödön gyermekei: István és Sámil.
Falkusa lakói kezdet óta oláhok. Nemsokára megalakulása után, 1603-ban* a Mihály oláh vajda és Básta dúlásai alatt a falu teljesen {434.} elpusztult, úgy, hogy egyetlen ház s ember sem maradt itt épen s életben. Jelenlegi lakóinak őseit azután telepitette meg a birtokos Rácz család.
Mezei munkával foglalkozó lakói kevésbbé szorgalmatosak. Csütörtökön maguknak nem, de más idegen községben dolgoznak, hogy a jég a határukat el ne verje. Táplálékukat a törökbúza szolgáltatja különböző alakban, melyet hüvelyes veteményfélekkel és hagymával fogyasztanak, de böjt alkalmával, a mi gyakori és huzamosan tart, kizárólag hagymával és törökbúzakenyérrel élnek.
Ruházatukat gyapjúból és kenderből házilag állitják elő; mellrevaló, fehér czondra, gyapjú harisnya, bocskor, báránybőr kucsma és szalmakalap az öltözetük.
Házaikat s gazdasági épületeiket közönséges erdei boronából épitik s szalmával fedik. Házi bútorzatuk egy-egy lócza.
A gör. keleti felekezethez tartoznak. Temploma kőből épült a falu közepén 1883 körül s Mihály és Gábor főangyalokról van elnevezve. Harangjai 1893-ban készültek Kolozsvárt. Állandó papjuk soha sem volt, a szomszédos községek lelkészei szolgálnak be. 1748-ban* egy elköltözött jobbágy házát br. Orbán Elek földesura az ekklézsiának adományozta papi lakhelyül, de hozzá tartozó fekvőségeit a lakosok közt osztotta fel. 1822-ben* a deési róm. kath. egyházközség filiája, melynek alapját valószinüleg Orbán Elek vetette meg, de később megint visszatértek a gör. keleti vallásra.
Iskolailag Gombás és Muncsellel egyesült s állitottak be tanitót a népoktatási törvény meghozatala után.
Éghajlata zordnak mondható, szélnek ki van téve, jég kevés és ritkán bántja, de a járvány gyakori, a mi házi viszonyaikból eléggé kimagyarázható.
1750-beli* hivatalos összeírás szerint e hegyek közt lévő falu határa egészen hegyes és terméketlen. Baromtenyésztésből élnek, melyeket a másfél mértföldre fekvő Deés s más szomszédos vásáros helyen szoktak elárusítani. Ezért igás barma csak egyeseknek van, kik szántás-vetéssel foglalkoznak ugyan, de a legnagyobb rész csépléssel keresi kenyerét.
Határa két fordulós, négy ökörrel szántható, trágyázni hegyes volta miatt nem lehet s ezért igen sovány, szekérrel sem lehet oda menni. Egy köböl őszi vetésből 4 kalangya s kalangyánként másfél véka szemmel fizet középtermésben; a tavaszi vetés köble 6 kalangyát {435.} s kalangyája 2 véka szemet ereszt. Szőlője nincs, de annál több erdeje, legelője elegendő. Kaszálni különböző helyeken és fordulónként szoktak s így vetik a törökbúzát is, mert külön fordulója nincs. Adó alatt levő határa 64 köböl férőű, elvetettek 32 1/2 köböl őszi búzát, 20 1/2 köböl tavaszi búzát, zabot, lett 3 köböl tengerije, van 31 szekérnyi szénarétje, 6 jármas ökre, 38 tehene, 9 tulok, 44 juh, kecske, 8 disznó és 31 kosár méh. Iparosa 2 szekrénykészitő és egy kerekes.
1822-ben* határa 3-ad osztálybeli. Van 82 köböl vetésre való szántója, 113 szekér szénára való rétje, 9 ökör, ló, 12 tehén, 14 borjú, 15 disznó.
Határa hegyes s jelenleg is rosz; erdélyi fajta szarvasmarhát, raczka juhot és kevés, elfajzott mangalicza disznót tartanak. A rosz talaj s hideg égalj miatt a beszterczei szilván kivül másféle gyümölcse alig van.
A falun keresztül folyó patak vize egyedül való itatója.
Határhelye 1721-ben* Jepuras. 1898-ban dűlői: Zsezsunyilor, borzhegy; Pojenyile, Pojenyicze, tisztás; Catrape cu Ples, gödrös, hegyes hely; Zepora Uli, árkos, patakos hely és Doszu Plajuluj, a Plajhegy északi része.
1703 körül* lakik benne 6 jobbágy s egy cséplő zsellér 7 telken, örökséges puszta ház 8; adó alatt van összesen 4 ökör, 5 tehén, egy ló és 6 juh.
1713-ban* van itt 2 jobbágy, 2 zsellér 4 telken, 40 köböl vetésre való szántó, 25 szekérre való rét, lett egy köböl törökbúzája, 3 tehén, 2 ökör és borjú, 4 sertés; adóssága 70 frt.
1750-ben* lakik benne 17 jobbágy 13 házastelken s egy ily özvegy egy házastelken, egy telkes és egy e nélkül való zsellér egy-egy házban. 1748-ban egy jobbágya Orbán Eleknek elköltözött s háza pusztán áll.
1831-ben* lakossága 117 gör. kath.
1857-ben 186 gör. keleti oláh lakossal, házak száma 34.
1891-ben lakossága 293, ebből 16 gör. kath., 277 gör. keleti.
Adóba fizettek 1703 körül* 12 frtot, 2 és 1/4 köböl búzát s ugyanennyi zabot s másfél szekér szénát s egy húsra való barmot. 1750-ben* adója 109 frt 50 kr. 1749-ben* 117 frt 37 kr. 1775-ben* 97 frt 23 kr. 1822-ben 70 frt 23 kr. 1898-ban 473 frt 58 kr.
Esztény. | TARTALOM | Feketelak. |