| Csókás. | TARTALOM | Csömény. |
Csokmány.
Nevének változatai: 1461-ben* Chokman. 1475 körül* Cokman. 1566-ban* Csokman. 1567-ben* Csokmany. 1609-ben* Cziokmany. 1631-ben* Czokman.
Nevét eredetileg csokoj = bérlő, kenéz* szláv szótól vette. Csokáime = jobbágyot jelent,* oláhul soki, coč = gabona-adót fejez ki, származott a középlatin solagium-ból, mely földadót, socamanus pedig = bérlőt jelent, mely a magyarban szakmány-nak felel meg.
A Szamos jobb partján, a Rákóczi-hegy keleti aljában nyugat és észak felől ezen hegy által körülvéve, fele síkon, fele oldalon, a Deés–zilahi vasútvonal mellett fekszik. Deéstől 26.2 kilométerre, a csákigorbói járásban.
Első említésekor 1461-ben* Kusalyi ifj. Jakcs László fia János birtokában találjuk, ki itteni részét Drágfi Miklósnak veti zálogba.
1543-ban* Drágffy Gáspáré. 1546–52-ben már özvegyéé.
1553–54-ben* Drágffy György birja.
1555-ben* néh. kusalyi Jakcsi Mihály fiai: Boldizsár, Mihály és András e birtoknak eladományozásától, mely Drágffy György halálával reájuk szállandó, Ferdinánd királyt eltiltják.
{465.} 1555 körül* Drágffy e birtokából 10.1 porta után 3 frt 3 denárt fizet adóba.
1556-ban* Izabella királyné a magbanszakadt Drágffy György e birtokát Báthory Györgynek, nejének Báthory Annának és fioknak Istvánnak adományozza.
1565-ben* Báthory György Miksa császár ellen fellázadván s leveretvén, feje váltságául Kővárát s azzal e tartozékot a császárnak engedte át.
1567-ben* II. János király visszafoglalván Kővárt, azt összes tartozékaival, tehát e tartozékot is beregszói Hagymás Kristófnak adományozza.
1603-ban* az aranymezői járáshoz tartozott.
1609-ben* Báthory Gábor ez eddig Kővárhoz tartozott birtokot Kállay Gergelynek adományozza, a ki abba 1611-ben* be is igtattatik.
1614-ben* mezőkomlósi Huszár, másként Kállay Gergely e birtokát testvérére Kállay Gáspárra hagyja.
1630-ban* Kállay Gáspár óvást tesz az ellen, hogy e birtokot, a melyet azelőtt testvére Gergely birt, Brandenburgi Katalin Csáky Istvánnak inscribálta, „nem tudni, milyen összegért?” de ellentmondása hasztalan volt, mert még ugyanez évben* Brandenburgi Katalin e birtokot Csáky Istvánnak elzálogositá, azonban nem birhatta sokáig.
1631-ben* Rákóczy György e birtokot Kamuthi Miklós és neje Cserényi Erzsébetnek adja zálogba.
1632-ben* idevaló egy telkes nemes a Rejnik család.
1646-ban* Rákóczy György e birtokban váradi Monaky Mihályt, ki azt Kamuthi Miklós örököseitől magához váltotta, megerősíti. 1649-ben* is ő birja.
1646-ban* a fiscus tanúvallatást tartat itt, melyből kitűnik, hogy az összes itteni udvarházak, gazdasági épületek mind Kamuthi Miklósné idejében s annak gondviseletlensége miatt pusztultak el, úgyszintén a jobbágyoknak nagy része is a miatt szökött meg onnan, mert rendkivül nagy adózással és dézmával terhelték őket. Mintegy 13-an bujdostak el innen.
1650-ben* mint kétségtelen fiscalis birtok Kővárhoz tartozott.
1651-ben* birtokosa Monaki Mihályné. Nemes a Rajnit család.
{466.} 1651-ben* fricsi Fekete Lőrincz e birtokot néh. Monaky Mihálytól magához váltván, azt a fejedelem neki inscribálja.
1669-ben* itteni nemes a Márk család.
1675-ben* Fekete Péter és Ferencz birják.
1680-ban* idevaló nemes a Rinka család.
1680-ban* Apaffy Mihály e birtokot, melyet azelőtt Monaky Mihály, majd Fekete Lőrincz birt s ennek fiától Pétertől Madarász Mátyás váltott magához, ezen Madarásznak és Ajtay Mihálynak adja zálogba.
1687-ben* verebélyi Madarász Mátyás e birtok felét váradi Ajtay Mihályra hagyja.
1689-ben* Ajtay Mihály Csokmányt Bucsi Istvánnak eladta.
1699-ben* Bucsi István árváié.
1702-ben* birtokosai: Bucsi Sámuel, Bánffy Sámuel, Borbély József és Furendáné. Nemesek: a Nemes és Válya családok.
1732-ben* Bucsi Sámuel és Galambosi Sámuel birják.
1749-ben* birtokosa Bucsi Zsuzsanna, előbb Galambos József, majd Keresztély Benedek özvegye és azon Galambosi József fiai Samu és Sándor és Váradi Róza Galambosi József fia László özvegye.
1760-ban* Keresztély László, József és Krisztina: Katona István özvegye.
1770-ben* birtokosa ifj. Katona Zsigmond.
1786-ban* birtokosai: Katona Zsigmondnak van 11 jobbágya, 2 zsellére, Szilágyi Ferencznek 10 jobbágya, 3 zsellére, 3 szegénye, Váradi Ferencznek 17 jobbágya, 2 zsellére, 7 szegénye, Keresztessy Annának 10 jobbágya, 1 szegénye, Galambos Józsefnek 7 jobbágya, 2 zsellére, 2 szegénye, Sebes Ferencznek 2 jobbágya, Krizbai Sámuelnek, Keresztesi Zsuzsanna özv. Winkler Antalnénak van 1-1 jobbágya.
1790-ben* a fiscus e birtokot addigi birtokosaitól 1784-ben per útján visszaváltván, azt gr. Teleki Ádámnak átadta s 1794-ben* a gr. Teleki Lajos gyermekeire jutott.
1809-ben* birtokosai: gr. Teleki Mihálynak van 19, gr. Teleki Domokosnak 25, Barna Györgynek 3, Szilasi Makovej és János, Rednik Stefán, Mara Vaszilika és Onucznak 2-2 jtelke; egy telkesek: 5 Valle, 1 Lázár, 1 Barna, 7 Rudnik, 3 Mare, 3 Pap és 2 Hosszú családbeli.
{467.} 1820-ban* birtokosai: gr. Teleki Domokos s id. gr. Teleki Mihály.
1863-ban* özv. gr. Telekiné gr. Bethlen Eszter és gr. Teleki Elek úrbéri kárpótlást kaptak.
1892-ben birtokosa: gr. Teleki György, 317 kh.
Csokmány jelenlegi birtokosa (1898) br. Jósika Sámuelné br. Jósika Iréne, részben öröklés és Teleki György gróftól s több kisebb birtokostól való vásár útján.
Csokmány lakosai kezdet óta oláhok. A hagyomány szerint a gróf Teleki család, midőn e falut birtokába vette, más jószágairól szintén oláh jobbágyokkal népesité meg. Kevés magyarsága pedig a gr. Telekiek gazdatisztjei s főleg a Dénes család révén maradt fenn. 1830-ban telepedett meg itt az első izraelita.
Szorgalmas lakói közönséges magyar ruhában járnak s fekete gyapjuköpenyeget viselnek. Házaik csinosak, utczasorban s többnyire boronából zsindelyfedéllel építik, úgyszintén gazdasági épületeiket is, melyek azoktól távol az udvarokban vannak elhelyezve.
II. Rákóczy Ferencz idejében hagyomány szerint kurucz sereg táborozott itt, 1849-ben pedig a debreczeni nemzetőrség egy csapatja huzamos ideig tartózkodott a vidék békéjének s biztonságának fenntartása érdekében.
Jelenleg gör. kath. egyházközség, 1790-ben* a gör. keleti vallást követte. Temploma fából épült 1700-ban, melyet legutóbb 1869-ben Szent Paraskeva tiszteletére szenteltek fel.
Harangjait 1848-ban elvették s helyette 1852-ben szereztek újakat, mint feliratain olvasható. Anyakönyveit 1820 óta vezetik.
Hagyomány szerint a község határának délnyugati részében gör. kel. kaluger zárda volt, a helyet ma is Monostirenek nevezik. A kősziklába vájt pinczéje ma is látható. Lelkészei: Kesely, (Dragomir melléknevét 1862-ben vette föl,)* János esperes, Illés János s a jelenlegi Tritt Titus. Iskoláját az ötvenes években létesítette s jelenleg Kismezővel közösen tartanak tanitót.
{468.} Éghajlata gabonának, gyümölcsnek kedvező.
1720-beli* összeírás szerint határait a víz gyakran el szokta önteni s ez által nagy károkat szenved, épületnek való fája nincs, szántója 6–8 ökörrel is nehezen mivelhető; rétje jó szénát terem, legelője, úgyszintén tűzifája is van elegendő.
Jelenleg határának földje termékeny. Terményei: búza, rozs, törökbúza, zab, len, kender és mindenféle kerti vetemény s mesterséges takarmány.
Állatai: az erdélyi szarvasmarha, ló, bival, juh, kecske és jó fajtájú sertés. Házi szárnyas állatai: tyúk, liba, récze több fajtájú és pulyka.
Gyümölcsfái: nemesitett körtve, alma, szilva, baraczk, dió és szeder.
Épületköve jó; nevezetesek fehér alabástrom bányái, melyeknek termékeit 1815. év óta különös jósága és vakító fehérségénél fogva meszelésre használják.
Tavai: Fintina letkaniczi és Intre őse. Forrásai: Valea Szkruntalerol, In Jertás, Pe Verastyina, In Penyingare, In Gropa Dénes, Szu Koszta, Pe Borkő, La manastire, Fintina Porkuluj, Pe zsurlá, In luptyistye, La izvor, Szu Gyál, Dupe Gyál, Pojana Fáguluj, Pe pogyerej, Fintinyele, Fintina luj Purcsel, Oszójele, Tyinosele, La csoroj, Fintina luj Gábor és a község közepén a Fintina Szatuluj bő és igen jó forrásán kivül Pe verastyina forrás vizét kesernyés ízéért orvosszer gyanánt iszszák.
Van 1815. év óta két országos vására, ó naptár szerint január 8-án és Szent-Demeter napja után való szerdán tartva, de gyéren látogatják. Vásár tarthatás jogáért 1763-ban* folyamodott.
1890-ben Aranymezővel együtt tűzoltó-egyesületet alakítottak, főparancsnoka ott, az alparancsnok, rendesen a jegyző, Csokmányban lakik.
Jobbágycsaládok: 1566-ban* vajdája az Aranymezőn lakó Lázár, birája Bojs, esküdtje Gurko volt. Jobbágyai: Baj, Turlas, Hereny, Popis, Herenith, Kabala, Borza, Gark, Dula, Krajnik, Csulkó, Pelle, Ronka, Rinka, Vassá, Czeszta. Szabados: Bója.
Jobbágyszolgálmányok: 1566-ban* adó: Szent-György és Szent-Mihálynapján két ízben 7 frt 50 denár. Ajándék: 14 quart. vaj, 14 sajt, 1 tehén, minden nyáj után 1 juh, karácsonykor 14 szekér fa. Birság: minden vérontásért 1 frt, verésért 60 denár, az idézésre meg nem jelenésért 1 frt, nőszöktetésért 2 frt, erőszaktételért 12 frt, a feleség elhagyásáért 7 frt.
A szabados oda tartozik menni, a hová küldik, leginkább levelet vinni, szükség esetén háborúba menni. A szabados és biró köteles a {469.} várnak egy karvalyt, vagy 25 denár karvalypénzt adni, karácsonykor pedig egy őzet, vagy annak fejében 32 denárt.
Tizedet fizettek: makkon hízott sertésből, legelőre járó disznókból, ha 100 és ha 10 is volt, egyet, kinek kevesebbje volt, minden darabért 2 magyar pénzt s így fizettek méhből is, a pénz a tisztet illette, valamint a szabados által „karvalypénz” adó czimén fizetett 75 denárt is ő vette. A pap egy ágypokróczot vagy 1 frt 23 denárt. Minden akol nyáj vagy stronga után egy juhot, s kinek 10-nél kevesebbje volt, semmit. A kisebb község egy 3 éves ünőt, a nagyobb egy tejelésre alkalmas nagy tehenet. Minden család egy negyedmérték vajat, ha tehene, s egy sajtot, ha juha volt.
Az 1603-ik évi* urbarium szerint: adó: Szent-Mihály napi 9 frt 50 denár; Szent-György napi u. a.
Ajándékok: 19 drb sajt a 12 denár; 19 budai justa vaj a 12 denár; 1 harmadfű tehén; 1/2 nagybányai mérő borsó, köles, lenmag.
Tized: minden disznócsorda után 1 disznó, vagy megváltva darabját 4 denárral, a malaczot 2 denárral.
Minden juhnyáj után 1 juh és 1 bárány, a kinek kevesebbje van, 1 báránybőr vagy helyette 25 denár.
Méhektől szintén tizedet adnak, vagy minden méhkas után 2 denárt.
Disznóadó gyanánt kosárpénzül 4 denárt adnak.
Robot: a vár számára évente 14 hold, vagy faczia földet szántanak búza, s ugyanannyit zab alá, a termésből pedig 14 nagybányai mérő búzát adnak. Minden kaszáló után 1 boglya szénát.
A birák és szabadosok karvaly- vagy őzpénz fejében 60 denárt fizetnek fejenként.
Határhelyek: 1749-ben* La koszté, Zevoj, Kincsei, Peringare, Láz, Dimbu Luki, Balta Leszi, Balta Kosai.
1770-ben* Babicza, Penyingare, Bolovány, Resztocse, Kurmeture, Valye Fejér, Bulderoje, Hutsur, Szaratura, Tyinosele, Trovás, Monostor, Plop, Oncs, Gyelincze, Valye korbuluj, Ogorin, Brenyistye, Krucse, Speczele, Gyálu peje, Bresi, Dimbu Domborus, Grape Lupsenyi, Voj, Resnyiczel, Mara, La Szakadék, Festyisele, Varostyine, Czernore.
1792-ben* La Part, Bebicza, La Szvaras, Pod, Valelifej, Budalat, La Zeton, La Gorond, Vranyicze, La Bortyon, Pe Gyingare, Pe Nyingericze, Luptyistyc, Ptyetrar, Kordu Blagi, La Fazset, Berbicze, Vád.
{470.} 1864-ben* Zevojelu, Fintina luj Gábor, Ficzigo, Luptyistye (vadak, farkasok tanyája), Penyingare, nevét onnan kapta, hogy itt, mint legmagasabb hegyen látható legelébb és legutoljára is a hó; Branyistya, Budalaele.
1566-ban* 19 jobbágy, 1 szegény, 2 szabad nemes, összesen 22 lélekből álló lakosa van, kik 21 házban laknak, puszta ház 3 van benne.
Az 1603-ik évi* összeírás szerint az előző évben a falu úgy elpusztult, hogy csak 3 jobbágy lakosa maradt 3 házban, puszta ház 29 van benne.
1700-ban* fiaikkal együtt 11 jobbágy, 12 szegény lakosa van, kik 9 házban laknak,
1720-ban* fiaikkal együtt 85 jobbágy, 37 zsellér, 18 szabad nemes lakossal, van benne 34 lakóház.
1770-ben* fiaikkal együtt 137 jobbágy, 11 zsellér, 8 nemes lakossal, van benne 55 ház.
1792-ben* fiaikkal együtt 137 jobbágy, 53 zsellér, 7 szabad nemes lakosa van, házainak összes száma 74.
1831-ben* 728 lakossal.
1891-ben 859 lakossal, melyből 810 gör. kath. oláh, 20 ev. ref. és 29 izraelita. Házak száma 175. Határa 5338 k. hold.
1898. évi adója 2164 frt 79 kr.
| Csókás. | TARTALOM | Csömény. |