| Bréte (Puszta-). | TARTALOM | Bucskatelke. |
Nevének változatai: 1305-ben* Zekerberethe.* 1329-ben* Berethe. 1392-ben* Alsow-Brethe. 1474-ben* Zekerberethe. 1477-ben* Felsew-Brethe. 1482-ben* Zaazberke. 1609-ben* Alsó-Brete, másként Zaz-Brete és Felseo-Brete, másként Dizno-Brete. 1635-ben* Nagy-Brete és Kis, másként Szekér-Brete. 1644-ben* Kis-Berethe, 1794-ben* Magyar-Bréte. 1830-ban* Szász-Bréte. Oláhul: Bretya.
Nevét a német brecht: irtovány szótól és szász lakosaitól vette. Heinze* azt mondja: „brecht: dass erste Umbrechen einer zum Anbau bestimmen Landes”.
Először emlittetik 1305-ben* Zekerberethe néven.
Fekszik nyugatról keletnek és délről északnak folyó patak partján, szűk völgyben, a mely Sajó-Szent-András átellenében ömlik a Sajóba, Deéstől 40 kilométerre, a bethleni járásban. E község egykor a mostani Puszta-Bréte nevű helyen, mely a Sajó balpartján a térben, Sajó-Udvarhely határszélben az országút mellett feküdt s innen húzódott fel a biztosabb menedéket nyújtó mai helyére, a hagyomány szerint ezelőtt 3–400 évvel. Minthogy birtokosai ugyanazok voltak, azért együtt tárgyaljuk és adjuk elő a következőkben.
{281.} Kezdettől fogva a Becse Gregor nemzetségbeli Somkereki család birtoka volt és Somkerék sorsában osztozott. Azután a Somkerekiek azt a szintén Becse Gregor nemzetségbeli Bethlenieknek és Almakerekieknek vetették zálogba.
Első birtokosaiul 1305-ben* a gróf Bethlenek ősei emlittetnek és pedig az az évi osztálylevélben Brétét Apa fia Jakab nyerte. Ezen Apafi Jakab fiát Andrást, a vele egy nemzetségbeli Somkereki Giléth fiai: László, Mihály és Becse, e birtok miatt perbe fogták, de 1329-ben* a Somkerekiek arról az Apafiak javára lemondottak.
1345-ben* azon Apafi Jakabnak fiai: Jakab, János és András neveztetnek meg birtokosaiul.
1364-ben* Bethleni Jakab fia Jakab, András fia Miklós, János fiai: Gergely és Apa s Almakereki Gegus fia János e birtokot a Somkerekieknek és pedig: Gilét fiainak: László, Mihály, Miklós, Gilét és Andrásnak, továbbá azon Gilét fia Mihály fiainak: Gilét és Jánosnak és azon Gilét fia Becse fiának: Istvánnak örökre átengedték.
1392-ben* e birtokot 3 részre osztják maguk között, t. i. 1. Virágosberki Beche fia István, 2. Nemegyei Mihály fia János és 3. Somkereki Gilét fia László; László fia László; Miklós fiai: János, Antal, és András fia Márton között.
1474-ben* Somkereki Erdélyi István itteni részét Kecsethi Gál deáknak veti zálogba. Ennek halála után Erdélyi az általa zálogba vetett itteni részét hatalmasul elfoglalta, Mátyás király 1476-ban* Kecsethi özvegye Ilonának visszaadatni parancsolta.
1477-ben* Mátyás király Somkereki Erdélyi Miklós és Istvánnak megengedi, hogy sáromberki vámjukat Zekerbrethere a Sajó vizén áttehessék. Ugyanezen évben* Somkereki Erdélyi István és fiai: Tamás, János és Márton itteni részeiket Zalai Lászlónak vetik zálogba.
1482-ben* Somkereki Erdélyi István megbízottja Zaázberki Simon emlittetik.
1549-ben* Somkereki Erdélyi István négy jtelkét szolgájának Teremi Tamásnak adományozza.
1503-ban* Nagy László emlittetik, mint az idevaló curiának gondviselője (provisor curiae).
1505-ben* Somkereki Erdélyi János Nagyfalun lévén, itteni részét oszt. testvérei beleegyezésével* élete fogytáig neje Petronellára hagyja.
{282.} 1506-ban* Petronella Somkereki Erdélyi Jánosné, férjének itteni részébe azon egyezség folytán, mely egyfelől ezen Erdélyi János, másfelől testvére, Erdélyi István s fiai: János és Ferencz, valamint néhai Erdélyi Tamás fiai: Gergely, Gáspár és Boldizsár közt köttetett, beigtattatik.
1553-ban* néh. Erdélyi István fia Tamás, fia Gergely, fia Miklós és Lénárd és azon Erdélyi István fia Tamás, fia Gergely, fia Bertalan, fia Gergely, magukat néh. osztályos testvérüknek, azon Erdélyi István fia Márton, fia Ferencz fiának: Istvánnak itteni részébe, magvaszakadván, beigtattatják.
1561-ben* II. János király Somkereki Erdélyi Miklóst, Lénárdot és Gergelyt e birtokban megerősíti.
1577-ben* Máté Mihály, Almási Pál és Erdélyi Miklós itteni birtokosok.
1578-ban* birtokosai: néh. Erdélyi István fia Tamás, fia Gergely, fia Bertalan, fia Gergely és azon néh. Erdélyi Gergely fia Miklós, fia Miklós.
1594-ben* Erdélyi István Cserényi Tamásnak szolgálatáért Szász-Brétén négy telket inscribált s ez szintén idevaló Székely Zsigmond vejének özöni Nagy Gergelynek négy itteni telkét vetette zálogba.
1600-ban* birták somkereki Erdélyi Miklós és Cserényi Gáspár, ez utóbbinak jobbágyai annyira elpusztultak, hogy sem szántó, sem kaszálóik nincsenek s az ezekre vetett adót is az Erdélyi jobbágyain vették fel a megyei tisztek, az övét dúlták érte, ezért a fejedelem megrendeli a megyei tiszteknek, hogy rajta többé ne dúljanak, hanem a mit eddig felszedtek, adják vissza.
1609-ben* Erdélyi Gergely fia István e birtokát fejedelmi beleegyezéssel anyai testvérére, Korlátovics Györgyre s nővérére Erdélyi Margitra monostorszegi Kun István feleségére s örököseire hagyja
1630-ban* mivel azon itteni részt, melyet az Erdélyiek régen a Székely családnak adományoztak, Székely Zsigmond és Ferencz magvaszakadtával Erdélyi Istvánra szállott vissza, ki azt ismét hívének, sajóudvarhelyi Koszon, máskép Nagy Gergelynek adományozta.
1635-ben* Rákóczy György helyben hagyja, hogy Erdélyi István halálával annak e birtoka nejére, Mindszenti Krisztinára, ha pedig újból {283.} férjhez menne, fele részben reá, magtalansága esetén Torma György és Kristóf, fele részben pedig váradi Korlátovics Pálra szálljon.
1639-ben* a Cserényi jogon dragut. Horváth János a birtokosa, kinek leánya valószinüleg Horváth Anna Keresztúri Miklósné 1645 tájt s ennek fia Keresztúri István birt s e jogon birt később itt gr. Kemény József.
1645-ben* a Somkereki rész helyett azon itteni részt kapta Korlátovics a fiscustól, mely néhai Somkereki Erdélyi Istváné, előbb a Gergelyé volt.
1648-ban* néhai Székely Zsigmond leánya, előbb özöni Nagy Gergelyné, második férje gyulai Farkas Ferencznek adja örökösön itteni részét zálogba.
1658-ban* gr. Csáky Istvánnak felesége, Mindszenti Krisztina után itt 1 adófizető jobbágya volt.
1673-ban* Korlátovics György, Csáky Istvánné Mindszenti Krisztina halálával e birtoknak általa birt felét magának adományoztatni kérte, az ahoz jogot tartó Torma Istvánnak pedig annak fejében csak egy itteni telket adott zálogba.
1694-ben* birtokosa Korlátovics György.
1695-ben* járai Kovács Zsigmond egyik itteni birtokos.
1699-ben* a fiscus a magvaszakadt Keresztúri Istvánnak itteni részét elfoglalni akarta, de Keresztúri Mária, előbb Széki Sámuelné, majd Baróczi Jánosné annak ellentmondott, de az e miatt indított pert elvesztvén, az a fiscusnak ítéltetett oda.
1712-ben* Kemény Péternek itteni jószágát szász-sombori Széki László, kinek leánya Borbára Bánffy Boldizsárné, ennek leánya Mária Kemény Gergelyné, kinek fia Kemény Farkas s neje Battyáni Teréz, kinek fia gr. Kemény József, birja.
1713-ban* birtokosa Kollatovich Klára gr. Bethlen Györgyné.
1728-ban* Becski Miklós egyik birtokos.
1730-ban* gr. Kemény Sámuelné, fricsi Fekete Sámuel, gr. Kemény Farkas.
1754-ben* fricsi Fekete Sámuel, mezőbándi Szilágyi Zsigmond, gr. Bethlen György.
1760–69-ben* birtokosai Szilágyi Zsigmond, Kemény György és {284.} Jánosné, Fekete Ferencz, Lőrincz, Lajos, gr. Bethlen György. 1768-ban Bánffy Sándor Kemény György után. 1764-ben Bethlen Gergely.
1763-ban* Szász- és Székes-Bréte S.-Udvarhelyhez tartozott.
1770–73-ban* összeírt birtokosok: fricsi Fekete Lajos apai adom. jogon, Bánffy Mária Kemény Györgyné, br. Bánffy György. ,
1790 tájt* Rácz Kata Nemes Györgyné egyik birtokos.
1810-ben* birtokosai: gr. Bethlen Sámuelnek van 8 jtelke, gr. Kemény Sámuelnek 6 jtelke, br. Bánffy Józsefnének 1 jtelke, Nemes Józsefnek 1 jtelke.
1820-ban* birtokosai: gróf Kemény Sámuelné iktári gróf Bethlen Katalinnak van 24 telke. Fekete Samunak 1 telke, gr. Kemény Farkasnak 1 telke, Nemes Józsefné Hatfaludi Annának 1 telke.
1827-ben* Becski Lajos itteni részét Nemes Józsefnek adja cserébe.
1839-ben* birtokosai: Kemény Sámuelné utódok, Kemény György és Nemes József.
1843-ban* birtokosai: gr. Kemény Sámuelnek van 22 telke, Bardócz Eleknek 1 telke, br. Kemény Farkasnak 1 telke, Beteg Dánielnek 1 telke.
1848-ban* birtokosai: br. Kemény György, Beteg Gábor.
1863-ban* gr. Kemény Sámuel, özv. Beteghné Nemes Kata, Bardócz Elek, Bájó Zsuzsanna úrbéri kárpótlásban részesültek.
1866-ban* az itt összeírt 61 füstből egyetlen nemesi füst sem volt.
Jelenlegi birtokosai (1898): gr. Klebersberg Zdenko, 423 k. hold, örökölte özv. br. Löwenthalnétól, de br. Mattencloit János vette meg tőle; gr. Bethlen András, 101 kh., öröklés atyja gr. Bethlen Sándor után.
A községet, mint neve is mutatja, az ide beköltöző szászok alapították. 1600 körül a hagyomány szerint ide húzódtak fel, mint biztosabb menedéket nyújtó helyre, Somkerék tájékáról Puszta-Bréte lakosai. A község legnagyobb része Riemann s német neve ellenére magyar.*
{285.} Az oláhok 1657 után kezdenek Moldovából lassanként ide is szivárogni.
A ref. egyház 1644-ben* Sajó-Udvarhely filiája. Fatemplomában egy kis harang, van czinpohara, három úrasztalára való kendervászon abrosza. Az egyház vagyona 2 drb szántó.
1682-ben Apanagyfaluhoz, később S.-Szt-Andráshoz, majd Sajó-Udvarhelyhez csatoltatott leányegyházközség képpen.*
1754-beli* hivatalos összeírás szerint a falu derekán egy fatemplom s mellette egy zsellérház, melynek jövedelmét az esperes és a sajóudvarhelyi pap veszi. Temetője régen a falu felső részében, az erdő alatt volt, ennek jövedelmét a templom és pap részére adják. Van két darab 12 véka vetésre való földje s egy szekér szénát termő rétje, a zsellér használja, pénze 7 frt 50 kr.
Az egyházközség tulajdonképeni megalapítója és papság szervezője 1780 körül* fricsi Fekete Lajos; ki itteni dézmáját ajánlotta, többi birtokos társait is megnyerve egy önálló pap fizetésére. Templomát 1830-ban* iktári gr. Bethlen Kata özv. br. Kemény Samuné építtette fel, ki megparancsolta idevaló udvari tisztje Szabó Zsigmondnak, hogy az ekklézsia nagyságához mérten templomot, haranglábat építtessen s azt teljesen mindennel szerelje fel. Fel is építtette veszszőkerteléssel, kivül-belül megvakolva, úrasztalával, szószékkel s ablakokkal és székekkel ellátta. A papnak is új házat csináltattak.
1888-ban fizetés csekély volta miatt papot nem kaphatván,* Sárvárhoz csatoltatott.
Iskolája csak az újabb időben volt, a beszolgáló papok, leviták a tanitással nem foglalkoztak. 1851-ben kezdették a gyermekeket tanitani.*
Úrasztalára 1768-ban fricsi Fekete Lajos és neje Horváth Ágnes több értékes darabot czimerükkel ellátva, 1727-ben Riemann Anna díszes abroszt, 1841-ben apanagyfalusi Székely János szőrszőnyeget, továbbá Riemann Györgyné Orbán Anna, 1859-ben Felföldi Erzsébet, 1861-ben Riemann Péterné Szász Erzsébet ajándékoztak.
Birtoka 1830-ban* 4 belsőség; 1868-ban* fekvősége 22 h. 190 négyszög öl, lelkek száma 180, ebből férfi 86.
A dézmát ikt. Bethlen Kata adta, 1863-ban* váltották meg, mely évenként 60 frt.
{286.} Harangjai 1763-ból valók.
Lelkészei: Seres András 1781–. Kónya József 1795–1826-ig (Sajó-Udvarhelyivel.) Técsi Károly 1828–. Izsák Farkas 1831–. Nagyváradi Szőcs Sámuel 1834–. Balog Pál 1843–72. Jakabházi Dani 1873–80. (?) Menyhárt József jelenleg.
A község déli részén gyümölcsös és szőlők között a tetőn kripták vannak, a hová a Feketék, Kemények és Bethlenek temetkeztek egykor, állitás szerint sírjaikat feldúlták s többféle ékszereket raboltak el.
Gör. kath. egyháza a sajó-udvarhelyi filiája. Fából épített temploma szent Gábor és Mihály archangyal tiszteletére van szentelve. Harangjai 1757-ből valók.
Iskoláját 1868 után létesítette. De úgy ez, mint a ref. felekezet névleges iskoláját 1875-ben felállitott állami iskolával megszüntette.
Szorgalmas lakói házaikat, gazdasági épületeiket boronából szalmafedél, újabban zsedély alá építik. Gyümölcse jó terem, a szőlője elpusztult. Földje sárga agyagos, a búza jól, de a törökbúza gyengén terem benne.
1750-ben* határának harmadrésze termékeny, kétharmada terméketlen, jövedelmét barma és terményei képezik, melyeket Beszterczén árusítják. Két fordulós határa 6–8 ökörrel szántható, évenként trágyázást kiván, de különböző okok miatt nem szokták trágyázni. Egy köböl őszi és tavaszi vetés 6 kalangyát, kalangyája egy-egy véka szemet ad. Szénafüvének harmadrészét évenként, a többit fordulónként kaszálják. Must vedrét 17 krajczáron árusítják. Erdeje elegendő tűzrevaló fát ad, legelője igen kevés, azért a szomszédos községekben szoktak bérelni.
1822-ben* két fordulóra osztott határa adózás tekintetében 4. osztályú. 1750-ben* adó alatt van 312 köbölnyi szántó, 67 szekér szénára való rétje, 12 vedernyi szőlője, 20 ökre, lova, 16 tehene, 6 borjú, csikó, 23 juh, 13 sertés, 8 méhköpü.
Határhelyek: 1644-ben* Verőfény és Tövises szántók.
1754-ben* Ref. temető, Bálint oldal, Verőfény, Dellőpataka.
1812-ben* Alsó fordulóban: Nádas; Felső fordulóban: Dellő.
1864-ben* Horgos, hegyes, oldalos, szántóföldek; Prelunka, hegyes, oldalos szántóföld; Szakadás, oldalos, hegyes föld szőlőkkel; Dumbrava, határrész erdővel; Csiples, erdő darab. 1865-ben* Arany csorgó, patak.
{287.} 1898-ban Szilvás dülő,* Csikuj dülő,* Sárkányos, Szilek alatt, Szőlők, Szakadás, Nádas, Horgos, Nagy pólyán, Körtvefáknál.*
1713-ban* 8 jobbágy, 9 zsellér lakosa 16 házban lakik, el van pusztulva 2 ház.
1750-ben* lakossága 13 jobbágy, 7 telkes, 9 e nélkül való zsellér, 11 kóborló, s egy ily özvegy családfő, kik 20 telken 29 házban laknak.
1831-ben* 205 magyar és oláh lakossal.
Lakossága 1886-ban: helv. h. evang. 280, gör. kath. 94, zsidó 16, együtt 390.
1891-ben lakosok száma 344, ebből róm. kath. 3, 81 gör. kath. 228 ev. ref, 14 unitárius és 18 izraelita. Házak száma 68, határa 1286 k. hold.
Adója: 1755-ben 116 frt 53 kr., 1775-ben 219 frt 4 kr., 1822-ben 151 frt 33 kr., 1898-ban 892 frt 50 kr.
| Bréte (Puszta-). | TARTALOM | Bucskatelke. |