| 7. A Szilágy reformácziója és Szegedi Kis István. | TARTALOM | XVIII. FEJEZET. ISKOLÁK ÜGYE. |
Szólanunk kell még a vármegyéinkben létezett s létező más vallásfelekezetekről is.
Az unitáriusok János Zsigmond alatt, a kit Blandrata György s Dávid Ferencz az unitárius vallásra térítettek, kezdtek alakítni egyházmegyénk területén egyházakat, mint Ákos, {546.} Borzás, Ér-Girolt, Ér-Hatvan, Ér-Mindszent, Kraszna, Kraszna-Horvát, Magyar-Keczel, Nagy- és Kis-Paczal, Perecsen, Ráton, Szilágy-Somlyó, Varsolcz, Sámson, Sarmaság, Szakácsi, T.-Szántó, Szilvás, Tasnád, Kövesd, Korond, M.-Baksa és Zilah helységekben;* de ezek 1646-ban, voltakép Markó Mihály kővári és középszolnoki kerületi esperes áttérésével, megszüntek. Markó Dániel ev. ref. esperes pedig 1620–25 körűl tért át az unitárius vallásról.
A Szilágyban Dávid Ferencz terjesztette e vallást. Hagymási Kristóf, középszolnokvármegyei főispán, pártfogása alatt, ki maga is e vallásnak híve volt.
1569 októberben Váradon tartott Disputation, illetve synoduson, melynek igazgatását Békési Gáspárra bízta a király («Összegyűlének azért erre a synodusra Erdélyből a király sok nagyságos urakkal, Dávid Ferencz a király papja, több őtet követő papokkal. Jelen volt Blandrata György is») a papok közül: Bánfihunyadi Benedek, tasnádi, Szamosujlaki Bálint náprádi, Éradonyi Mihály, paczali papok voltak jelen.*
A Deésen 1638 julius 7-én tartott országgyűlés complanatióját az unitáriusok ügyében aláírták Serédi István, főlovászmester s Kraszna vármegye főispánja, Cseffei László, Szolnok vármegye főispánja s protonotarius, Balázsházi László, Közép-Szolnok vármegye alispánja is.*
Az 1839–40-diki országgyűlésen a Partium visszacsatotása actualissá tette, hogy az unitárius vallásnak bevett vallássá nyilvánítása ügyével is foglalkozzanak; de annak elintézését akkorra halasztják a főrendek, a mikor majd tényleg megtörténik a visszacsatolás, miután akkor válik szükségessé voltakép, hogy a Kraszna, Közép-Szolnok s Zaránd vármegyében élő unitáriusok szabad vallásgyakorlatát az egész országra kiterjeszszék.*
{547.} Ágostai hitv. evangelikusok Hadadon vannak, 1750-ben telepedtek oda részint Badenből, részint Schweizból a Wesselényi-család meghívására, Mária-Terézia alatt Felső-Ausztriából is jött néhány protestáns német család Hadadba.*
A gör. kath. s keleti egyházakról eléggé teljes képet nyerünk már 1733-ban.* A szamosudvarhelyi főesperességhez ezek a falvak tartoztak: Sz.-Udvarhely, Inó, Nagyszeg, Oláh-Nádasd, Mutos, Hadad-Györtelek, Kis-Nyires, Közép-Várcza, Bábcza, Bikácza, Felső-Várcza, Bükk-Tótfalu, Egerbegy, Mosó-Bánya, Égerhát, Alsó-Szivágy, Vadafalva, Kecskésfalva, Alsó-Várcza, Illésfalva, Felső-Szivágy, Felső- és Alsó-Berekszó, Gardánfalva, Szélszeg, Tóhát, Sülelmed, Kelencze, Hosszú-Újfalu, Róna, Turbucza, Széplak, Köőd, Náprád, Aranyos, Goroszló, Horvát, Benedekfalva, Vicsa, Böősháza, Szamos-Újlak, Dabjon-Újfalu, Dabjon, Nyírmon, Debren, Solymos, Kucsó, Paptelek, Görcsön, Kirva, Haraklány, Vártelek, Egres-Patak, Gurzófalva, Mojgrád, Zsákfalva, Bréd, Karika, Csiglen, Prodánfalva, Szilágy-Cseh, Monó, Völcsök, Ardó, Zsibó, Kis-Debreczen, Lele, Kis- és Nagy-Doba, Hadad, Korond, Girókuta, Derzsida, Varazsitó, Fürményes, Nyírsid, Czigányi, Zálnok, Szécs, Ököritó, Szilágy-Sziget, Szilágy-Kövesd, Szeő-Demeter, Tasnád-Szilvás, Tasnád-Szántó, Ér-Kőrös, Ér-Szodoró, Ér-Hatvan, Ér-Kávás, Ér-Mindszent, Ér-Girolt, Király-Darócz, Ér-Kisfalu, Uj-Német, Csög, Tasnád-Szarvad, Tasnád-Balázsháza, Oláh-Csaholy, Nagy-Bajom, Usztató, Csány és Pele-Szarvad. Ugyanekkor összeírtak e helységekben 96 papot; ezek között 33 görög katholikust, 63 görög keletit és 23 kétnejűt.* Lakott a főesperesség területén 2187 oláh család; ezek között van Király-Darócz 25 családdal. Nem állapíthatták meg a családok számát Csiglenben és Prodánfalván. A bojáni görög kath. főesperességhez a következő helységek tartoztak: {548.} Boján, Somlyó-Csehi, Kerestelek, Doh, Somály, Kémer, Almás, Márkaszék? (Szikul), Felső-Kaznacs, Cserese, Alsó-Kaznacs, Elyűs, Halmosd, Detrehem, Gyümölcsénes, Jaáz, Váralja, Oláh-Valkó? (Valkó), Magyar-Valkó, Paptelek, Fűzes, Új-Vágás, Felső-Szék, Kraszna-Tótfalu, Felső-Bán, Baltaháza, Csízér, Perje, Bagolyfalu, Bogdánháza, Kraszna-Horvát, Sereden, Oláh-Keczel? (Keczel), Récse, Perecsen, Bádon, Oláh-Baksa? (Bokse), Hosszúmező, Somlyó-Györtelek, Badacson, Hídvég, Lompért, Szilágy-Somlyó, Pecsely, Máron, és Alsó-Bán. E helységekben volt összesen 29 pap, a kik között 21 gör. kath., 8 görög keleti és 7 kétnejű; az oláh családok összege pedig 790, a mely összegben benne van Almás is 48 családdal. A milványi gör. kath. főesperességhez a mai Szilágymegye területéről a következő helységek tartoztak: Meszes-Szentgyörgy, Vármező (Butsumi), Bodja, Fel-Egregy, Szent-Péterfalva, Ördögkút, Poósa, Magyar-Egregy, Felső-Kékesnyárló, Romlott, Somró-Újfalu, Farkasmező, Borzova, Rákos, Kendermező, Almás-Balázsháza, Kettősmező, Galgó, Tihó, Őrmező, Csömörlő, Alsó-Kékesnyárló és Galponya. E falvakban volt összesen 26 pap, kik közűl 22 gör. kath., 4 gör. kel. és 3 kétnejű; az összeírt oláh családok száma pedig 733.
Most vármegyénk területén ekként helyezkednek el a gör. kath. s kel. egyházak:
A szamosújvári gör. kath. püspökséghez tartoznak: 1. a náprádi kerület Kelencze, Kis-Goroszló, Kis-Debreczen, Köőd, Náprád, Róna, Turbucza, Szamos-Nagygoroszló, Hosszú-Ujfalu s hat, más vármegyebeli községgel; 2. az ippi kerület (Almás, Szóvárhegy), Alsó- és Felső-Kaznacs, Zovány, Doh, Domoszló, Kárásztelek, Hídvég, Mojád, Kerestelek, Bürgezd, Maladé, Somlyó-Újlak, Márkaszék, Cserese, Porcz, Ipp, Lecsmér, Somály és Kémer községekkel; 3. a krasznai kerület Alsó- és Felső-Bán, Bagolyfalu, Boronamező, Paliczka, Ballaháza, Kraszna-Tótfalu, Bogdánháza, Csízér, Boján, Kraszna, Horvát, Petenye, Máron, Pecsely, Perje, Sereden, Hosszúaszó, {549.} Ráton helységekkel és Szilágy-Somlyó várossal; 4. a magyarvalkói kerület Detrehem, Elyűs, Nagy-Falu, Felső-Szék, Tusza, Fűzes, Új-Vágás, Gyümölcsénes, Magyarpatak, Halmosd, Hármaspatak, Jaáz, Váralja, Magyar-Valkó, Borzás, Bagos, Oláh-Valkó, Paptelek és Somlyó-Csehi községekkel; 5. a perecseni kerület Badacson, Bádon, Ilosva, Magyar-Goroszló, Magyar-Keczel, Panit, Oláh-Baksa, Balla, Oláh-Keczel, Perecsen, Récse, Varsolcz, Somlyó-Györtelek, Lompért és Szécs községekkel; 6. a várczai kerület Alsó-, Felsőés Közép-Várcza, Hadad-Győrtelek, Hadad, Kirva, Vásármező, Erked, Kusaly, Diósad, Menyő, Magyar-Baksa, Mutos, Völcsök, Szilágy-Cseh, Szelistye-Pataka,* Szilágy-Szeg, Nyírmon és Lele helységekkel; 7. a brédi kerület Bréd, Csiglen, Prodánfalva, Zsibó, Czigányi, Egrespatak, Gurzófalva, Fürményes, Nyirsid, Szilágyfő-Keresztúr, Görcsön, Nagy- és Kis-Doba, Haraklány, Karika, Mojgrád, Paptelek, Vártelek községekkel és Zilah várossal; 8. az érmelléki kerület Ákos, Kraszna-Mihályfalva, Csög, Szakácsi, Ér-Kávás, Ér-Kisfalu, Kraszna-Czégény, Ér-Mindszent, Ér-Girolt, Ér-Szentkirály, Új-Német helységekkel; 9. az illésfalvi kerület Alsó-Berekszó, Alsó-Szivágy, Bükk-Tótfalu, Kecskésfalva, Egerbegy, Felső-Berekszó, Felső-Szivágy, Gardánfalva, Illésfalva, Monó, Tóhát, Mosóbánya, Örményes, Égerhát, Szamos-Újlak, Vicsa, Szélszeg és Vadafalva községekkel; 10. a nagyszegi kerület Benedekfalva, Ardó, Böősháza, Oláh-Horvát, Dabjon, Dabjon-Újfalu, Inó, Kucsó, Nagy-Monújfalu, Debren, Nagy-Mon, Vérvölgy, Szilágy-Szentkirály, Nagy-Szeg, Deésháza, Oláh-Nádasd, Solymos, Sülelmed, Czikó, Szamos-Széplak és Szamos-Udvarhely községekkel; 11. a sámsoni kerület Bábcza, Bikácza, Apácza,* Felső-Szopor, Girókuta, Kis-Derzsida, Mojád, Korond, Szeér, Bogdánd, Magyar-Nádasd, Baromlak,* Szegény-Ág,* Szilágy-Kövesd, Nagy-Derzsida, Ököritó, Hosszúmező, Somfalu, Kis-Nyires, Szilágy-Sziget, {550.} Mocsolya, Sámson és Sarmaság helységekkel; 12. a szarvadi kerület Balázsháza, Magyar-Csaholy, Ér-Hatvan, Ér-Szodoró, Ér-Kőrös, Tövised,* Nagy-Bajom, Usztató, Oláh-Csaholy, Orbó, Peér, Pele-Szarvad, Ete,* Szeődemeter, Oláh-Keszi, Pele, Magyar-Keszi, Tasnád-Szántó, Tasnád-Szarvad, Tasnád, Tasnád-Szilvás, Csány, Tasnád-Malomszeg, Új-Kis-Paczal,* Nagy-Paczal, Kis-Paczal, Csekenye és Zálnok községekkel. A 2–12 kerületek alkotják a szilágy-somlyói gör. kath. vicariatust. A gyulafehérvár-fogarasi gör. kath. érsekséghez tartoznak a következő esperességek: 1. a magyalmási esperesség Fel-Egregy, Szent-Péterfalva, Kásapatak, Vármező, Bodja, Csömörlő, Puszta-Rajtolcz, Nagy-Rajtolcz, Meszes-Szentgyörgy és több, más megyebeli községgel; 2. a magyarderzsei esperesség Borzova, Somró-Ujfalu, Romlott, Kettősmező, Almás-Balázsháza, Kendermező, Rákos, Alsó-Kékesnyárló, Vaskapu, Galgó, Farkasmező, Tihó, Őrmező szilágymegyei és más megyebeli községekkel.
A nagyváradi gör. kath. püspökséghez tartoznak Alsó-Szopor és Kegye községek.
A nagyszebeni gör. keleti érsekséghez tartozik a magyaregregyi kerület Almás-Balázsháza, Bodja, Perje, Szent-Péterfalva, Galponya, Zsákfalva, Bréd, Romlott, Poósa, Vaskapu, Rákos, Felső-Kékesnyárló, Csömörlő, Ördögkút, Magyar-Egregy, Alsó-Kékesnyárló és 12, más megyebeli községgel.
Okirataink keveset mondanak ezeknek az egyházaknak kormányzatáról s egyéb dolgairól. De, úgy látszik, a kormányszék gondoskodó keze hozzájok is elért.
A múlt század közepén «a felséges asszony parancsából» kiküldetett Közép-Szolnok vármegye által bizonyos férfiakat a görög szertartású egyházak megvizsgálására, templom és parochia-helyeknek, a hol nem volnának, valamint a papok jövedelmének megállapítására és rendezésére. A kiküldötteknek {551.} sok idejükbe, munkájukba és fáradságukba kerűlt a dolog, miért illő honoráriumot is kivánnak, mit is a vármegye egyáltalában nem tagad meg tőlük, sőt megadatni rendel, az ő fáradságuk és a munka érdeméhez képest, mihelyt azt ő kegyelmök bemutatják; lévén ez a dolog az ő felsége kegyelmes parancsolatja szerint való.*
Majd elrendeli a vármegye, hogy a guberniumnak az oláh papok kepéjéről szóló s Kolozsváron 1748 szeptember 28-dikáról kelt rendeletét hirdessék ki s hajtsák végre.*
A vármezei gör. egyesült alesperességet 1823-ban állították föl s ettől az időtől fogva alesperese, mint 1837-ben Hodor írja, Marinkás Simon. Ez alesperesség négy falujában van: 1. Vármezőn 1177; 2. Fel-Egregyen 553; 3. Alsó-Kékesnyárlón 1684; 4. Csömörlő-Nyárlón 123, vagyis 2021 lélek.*
1847-ben Sterka Sulucz Sándor, szilágysági gör. kath. püspöki helytartó Sz.-Somlyón intézkedik, hogy a czikói parochia administratiójában a sülelmedi lelkész meghagyassék.*
Drág alapítá Balk testvérével a körtvélyesi görög keleti apátságot s a körtvélyesi apátság joghatósága a Drágfiak akaratából Erdőd és Szilágy vidékére is kiterjedt, tehát a XIV-dik század végén és a XV. században ez apát volt a szilágyi gör. keletiek püspöke.
Az izraeliták vallásügyi viszonyairól alig maradt fenn némi adat. Különben vármegyéinkben még az újabb időben is szerfölött csekély számmal laktak. 1837-ben Galgón lakik «a f. kerületi zsidók polgári feje, kit ők a tisztség rendeleténél fogva választottak maguknak» – írja Hodor, de hihetőleg ez az adat sem a mi Galgónkra tartozik s csak kis részben érdekli a Meszes vidékét. Rendszerint csak mellékesen érintve szerepel a Részek zsidó lakossága, mint pl. «Magyarország s a hozzákapcsolt részek izraelita lakosai nevében eljáró {552.} küldöttség» azt kéri az 1839–40-diki országgyűléstől, hogy «a törvényhozás szívére vevén polgári viszonyaik megjavításának szükséges voltát, adja meg nekik a honfiúság jogait».*
Nagyobb egyházaik Szilágy-Somlyón, Szilágy-Csehben és Tasnádon vannak.
1862-ben a szilágysomlyói rabbi kéri Kraszna vármegyét, hogy az izraelitáknak rabbinatusokra való felosztása iránt intézkedjék az anyakönyvek czélszerű vezetése végett.*
| 7. A Szilágy reformácziója és Szegedi Kis István. | TARTALOM | XVIII. FEJEZET. ISKOLÁK ÜGYE. |