Tusza.

Thuzateluke 1341, Thuza, Tuza 1481, Ftuza*Tollhiba az oklevélben. 1497, Tussa 1523, Thwssa, Tuzza 1546, Tusa 1547, Thwza 1559, Tzuza 1565, Tusza 1573. Az oláhok is úgy hívják. Személynév lehet.

Krasznavármegyei oláh falu, Valkó várának tartozéka.*Csánki I. r. 585. l. Mint egy 1564-diki oklevél említi, a krasznavármegyei Meszesalja kerületben fekszik.*Bl. fasc. M. nr. 2.

A mikor 1341-ben Thuzateluke oláh falu birtokába Dancs mestert beiktatják, mint állítólag a Valkó várához tartozó birtokba, Jakab a Gergely fia személyesen megjelenve tiltakozott.*Dl. 3422.

Azután már ismeretes a története.*V. ö. Bagolyfalvával. 1481–1768. évek nyomon követik Bagolyfalvát, azokkal a lényegtelen eltérésekkel, hogy Thuza is egyike vala néhai Bánfi Zsófia azon részbirtokainak, a melyeknek megosztása tárgyában 1548-ban Sarmasági András és Valkói Miklósné Csire Petronella pert folytattak Báthori Szaniszlófi András, Kristóf és István ellen,*Lelesz, Act. an. 1548. fasc. 4. nr. 15. s hogy 1590-ben Valkó vár tartozéka, Tuza birtokért Nagyfalusi Serédi István s mások pereltek a Bánfiakkal, míg aztán a birtokot Báthori Zs. erdélyi vajda ítélőlevele alapján a Bánfi-család férfiörököseinek adták.*Bl. fasc. G. nr. 4. 1684-ben pedig arról van szó, {693.} hogy Tusza másképen Avas nevű erdő birtoka a Báthori-család kihalása után a Bánfi-családot illeti. E tárgyban ellentétek voltak e család és Boros László között.*Keresetlevél átiratban Bl. fasc. O. nr. 1684.

Az 1481, 1497, 1508, 1523, 1537, 1546, 1547, 1549, 1550, 1553, 1559, 1565, 1570, 1573, 1575, 1578, 1580, 1585, 1587, 1588, 1648, 1681, 1753, 1768 években, melyekben a Bánfiak, Báthoriak, Rákócziak birtoklása húzódik végig, míg végűl Wolkenstein Trostburgi gróf felesége Aspremonti Anna 1795-diki vallomása szerint Tusza is Krasznához tartozik s azt szintén Cserei Farkas, udvari tanácsosnak adta a kincstár,*Bl. fasc. yy. nr. 2. – Bagolyfalva története ismétlődik.*L. a jelzeteket ott s név változatai ezekben az években: Tuza 1481, 1547, 1564, 1570, 1573, 1580, 1588, Thuza: 1481, 1508, 1523, 1537, 1546, 1547, 1549, 1550, 1553, 1570, 1575, 1578, 1587, 1648, 1681. Tussa: 1523, Thwssa: 1546, Tuzza: 1546, Tusa: 1547, 1575, Thwza: 1559, Tzuza: 1565, Tusza: 1573, 1585, 1648, 1753 (prædium) 1768.

1808-ban összeírták a Boros, gr. Teleki, Lakatos és báró Bánfi birtokos nemes családok tagjait, összesen 4-et. Ezek kezén volt összesen 13 antiqua Jobbágytelek. Legtöbb telke volt gr. Teleki Eszternek (4) és Lakatos Jánosnak (4).*Szv. lt.

A gör. katholikusoknak templomuk (fából)*Sch. 1886. 151. lap. s egytantermű elemi iskolájok van.

1658-ban öt jobbágycsaládot és két puszta telket írtak össze. Jobbágyszolgálmányait már előbb láttuk.*V. ö. II. köt. 214. lap.

A pragmatica sanctio korabeli összeírásokban nincs nyoma, a miből nyilvánvaló, hogy lakatlan volt.

1847-ben a lakosok száma 247; róm. kath. 4, gör. kath. 243.*Nagyv. Nvk. 1847. 102. l. 1890-ben 496 lakosa van; nyelvre nézve magyar 8, oláh 486, egyéb nyelvű 2; vallásra nézve g. kath. 475, gör. kel. 13, izr. 8. Házak száma 93. Lakosai mészégetéssel foglalkoznak.

1895-ben gazdaságainak száma 335, területe 7996 katasztrális hold, a melyből erdő 4709, rét 1821, legelő 1056, szántóföld 327, terméketlen 83 hold.*Mg. St. 498.

{694.} A községnek 1900-ban 6101 K 2 t becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 2008 K 78 f.

Utczái: Ponor- és Csucsai-utcza.

Határrészei: Oşteana = Ostyáná (harcztér), Dobrëj, Sěcătură = Szekatura (kopár) és Dealul Mare = Gyálul Márë (nagy hegy): Erdeje a Ponor. A Ponorból kerűl ki vármegyénk legjobb mészanyaga s tán a legnagyobb mennyiségben. E meszet a lakosság Szatmáron túl is elszállítja. A Ponor erdejében van az Izbuc (lüktetés?) nevű forrás, körülbelül tíz öl magasságú zuhataggal, melye község határán egyesűl Tusza-patakával. Patakjainak neve: Styëji (Styána? pataka) és Váljá luj Dobrëj (Dobrëj pataka); mindkettő a Gyálul Márëban ered.

Udvarhely. L. Szamos-Udvarhely.