1. Bükk-Tótfalu.

A Béltekiek és a B. Drágfiak birtoka.*Csánki, I. k. 565. l. Egy tizenhatodik századbeli jegyzék szerint Jakcsi-jószág a középszolnoki Tottfalu.*Wl.

A Jakcsiak, Kusalyi Jakcsi György fiai: János, László és Dénes szerepeltek is, még pedig felgyújtották Tótfalu birtokot; ezért ellenük 1410-ben Balk fia, Sandrin, Drág fiai, Imre és Sandrin számára vizsgálatot tartottak.*Lelesz, B. 140. f. 10. nr. 18.

A Somtelek és Szélszeg közt említett Tótfalu birtokot 1451-ben Báthori Szaniszló fiának, Istvánnak ítélték Kusalyi Jakcsi László fiai: András és László ellenében.*U. o. B. 126. f. 5. nr. 25.

1462-ben bizonyos pénzösszeg átvétele mellett Kusalyi Jakcsi György visszabocsátotta Bélteki Drágfi Miklósnak,*Előfordúl Bikácza után Felső-Várcza és Örményes között Györtelek előtt. GKG. A. fasc. XX. sőt az itteni részt Kusalyi Jakcsi János – teljes kielégíttetése után – örökre visszabocsátotta neki.*U. o. Még ebben az évben Kusalyi Jakcsi János fia, György ellenében bizonyos ítélet {680.} alapján Báthori Szaniszlót akarták beiktatni, de Jakcsi emberei, ellenség módjára, megakadályozták.*Előfordúl Korond után Babocza és Szélszeg között. Lelesz, Act. Bercs. fasc. 7. nr. 49. (Prot. II. pag. 207.)

Közép-Szolnoknak 1475 körüli adóösszeírása szerint a Zazar és Bozonhta közt említett Thothfalw (Zólyomi?) Dávid s Tamás jószágai 15 és 19 frt adóval.*E mű I. köt. 179. l. Ennek talán a mai Oláh-Tótfalu felel meg Szatmárban.*Csánki, I. köt. 565. lap.

1543-ban a középszolnoki Thotfalwn*Előfordúl Felső-Várcza és Vadafalva között. Dical. 2 kapuszámnyi adóval rótták meg a Drágfi Gáspár jobbágyait, ellenben fölmentést nyert 2 szabados és 5 szegény. 1549-ben 1 kapu után adóztak Drágfi özvegyének a jobbágyai, míg 3 szegény és 2 új ház felmentést nyert az adózás alól.*U. o. 1570-ben (Thothffalwban)*Előfordúl Felső-Szivágy és Felső-Várcza között. szintén 1 kapu után rótták meg adóval a császár jobbágyait.*Dical.

Mint az ezen vidéken levő többi falut, pl. Bikáczát, 1569-ben, mikor Báthori Györgyöt nótázták, János Zsigmond idősb Gyulafi Lászlónak adományozta Tottfalw-t is.*GKG. A. fasc. I., III. – U. o. a beiktató parancslevélben Tottfalw. – C. fasc. XII.

1595 okt. 12-dikén Báthori Zs. megengedte Rátóti Gyulafi Lászlónak, hogy a középszolnokvármegyei Thotfalu birtokával is szabadon rendelkezzék.*U. o. C. fasc. XIX.

Közép-Szolnok vármegyének 1639 ápr. 19-dikén kelt igazolása szerint özv. Gyulafi Sámuelné Bethlen Anna jószág-igazgatója ünnepélyesen tiltakozott az ellen, hogy Tottfaluban mind a száraz-, mind a vizimalmot lebontatta Liszti Ferenczné.*U. o.

A Náprádon 1733 jan. 21-dikén tartott tanúvallatás szerint a tótfalusi jószág Macskási-részre jutott az osztozáskor. Az osztozkodó felek a Gyulai-, Mikes-, Macskási-, Toroczkai- és Bethlen-családok voltak.*U. o. C. fasc. XIV.

{681.} Macskási Katának a tótfalusi határban Vadafalva felől való fordúlón fekvő rétjéből elfoglalt egy bizonyos részt Toroczkai Klára jobbágya. Ez ügyben O.-Horváton 1754 május 14-dikén tanúvallatást tartottak.*GKG. A. fasc. X.

A «hadi segedelemhez való» hozzájárulásra 1797-ben összeírták e községből a következőket, főbb birtokosok: gróf Toroczkai Pál és Teréz; kisebb birtokosok: gr. Bethlen Sámuel és László, gr. Gyulai József, br. Bornemissza József és br. Radák Ádám; pap: Buta Dorofté; kántor: Pap Vonucz.*Szv. lt.

1733-ban Bükk-Tótfaluban (Strentz) 10 volt az oláh családok száma; egyesűlt papját Gergelynek hívták.*Tr. 1750-ben (Strencz-en) a gör. kath. lelkek száma 125, a kik részén volt egy templom, egy működő pap, egy kántor s illette a papot két mázsa só. A pap Gyulafi Istvánnak taksát fizetett.*Tr. 1901. évi IX. szám, 285. lap.

A gör. katholikusok fatemploma 1710-ben az új kőtemplom 1886 tájt épűlt. Anyakönyvük 1858-ban kezdődik.*Sch. 1886. 171. l. Elemi iskolát is (egy tanteremmel) ők tartanak fenn.

A tizenhetedik századból Csehi javak urbariuma czímmel fentmaradt jegyzék szerint Tohottfalván*Előfordúl Felső-Várczánál, Vadafalvával stb.-vel. 18 jobbágy volt.*GKG. A. fasc. XV., XVI. Egy 1676 máj. 22-diki. kelettel Szilágy-Cseh urbariuma czímmel a csehi várhoz tartozó jobbágyok számáról fentmaradt összeírás Tótfalú részbirtokból hét jobbágyot, négy bujdosó jobbágyot és az utóbbiak négy puszta házát említi.*U. o.

Gyulai Ferencz szilágycsehi birtokának 1689 jun. 5-dikéről fentmaradt lajstromában Tótfaluból két jobbágyról és nyolcz puszta telekről van szó.*U. o. nr. 17., 18. Marosnémeti gróf Gyulai Istvánnak szilágysági jószágában lakó jobbágyairól és zselléreiről 1729 januárjából való jegyzék szerint Tótfaluban*Előfordúl Felső-Várcza és Vadafalva között. egy zsellér és egy puszta telek van. Ezek taksások.*GKG. C. fasc. XVI.

1715-ben 8 jobbágyháztartás fizetett adót; 1 magyar és {682.} 7 oláh; 1720-ban 12 jobbágy- és 1 zsellér-, összesen 13 háztartás, 4 magyar és 9 oláh. A népesség száma ebből következtetve 117 lélek lehetett a pragmatica sanctio korában és pedig 36 magyar és 81 oláh. A lakosok vezetékneve magyar ugyan, de nyelvre nagyobb részük oláh.*Magy. Stat. Közl. XII. k. 66. és 67. l.

1847-ben a lakosok száma 158; valamennyi gör. kath.*Nagyv. Nvk. 1847. 111. lap. 1890-ben 572 lakosa van; nyelvre nézve német 7, oláh 565; vallásra nézve gör. kath. 565, izr. 7. Házak száma 106. A művelés alatti területből adózás czéljaira összeírtak szántóföldet 1715-ben 30, 1720-ban 145 köblöst; rétet 1715-ben 17, 1720-ban 62 kaszást.*Magy. Stat. Közl. XII. k. 66. és 67. l.

1895-ben gazdaságainak száma 135, területe 1862 katasztrális hold, a melyből szántóföld 995, erdő 584, rét 102, legelő 97, kert 39, szőlő (parlag) 13, beültetve 2, terméketlen 30 hold.*Mg. St. 502.

A községnek 1900-ban 3872 K 84 f becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 1527 K 92 f.