| Sirmező. | TARTALOM | Somály. |
Solumus 1205, Solymus 1369, Salumus 1387, Velselomus 1423, Kissolymos 1499, Nagy-Solymos 1540, Naghsolmos, Kÿssolmos 1543, Nagy- és Kissolmos, Solÿmos, Kÿs Solÿmos 1545, {336.} Nagsÿolmos, Kyssolmos 1549, Nagsolmos, Kissolmos 1553, Nagÿsolmos, Kÿssolmos 1564, Nagÿsolymos, Kÿssolÿmos 1570.
Középszolnokvármegyei helyek voltak. Ma csak Solymos van.
Solymos nevét hihetőleg onnan vette, hogy lakosai adójukat solymokban rótták le.*
A Váradi Regestrumban három izben van szó Solumus faluról. Valószinüleg mind a három adat erre a Solymosra vonatkozik.
Solumus villabeli Acs lopással vádolja Belus goroszlói négy jobbágyát.* E Solumusban Kandra Kabos is Szilágy-Solymost látja, minek helyessége mellett a vele együtt előforduló Goroszló és Dabjon is bizonyít.* Ugyancsak a Solumus villabeli Tehera asszonyt azzal vádolta Pál, a vadászok ispánja Miklós, szatmári alesperes és János pristaldus előtt, hogy kuruzsló. A vádlott azonban a vas hordozásával beigazolta ártatlanságát.* Két okból nehéz eme villa Solumus hollétét meghatározni, – mondja Kandra Kabos – mert régenten Szatmár területén több Solymos is volt (Fejér: XI. 466) és mert egy sincsen ma. Ilyen lehetett azonban a) Madaras, mely a középkorban nem ad magáról életjelt annak bizonyságáúl, hogy eredetileg nem ez volt a neve. András király négy telket adományozván a királyi solymároknak, kiknek tisztében a kékesi erdőőrzés és szénakaszálás állott, ez Herep (Cherep) mellett levőnek mondatik (Wenzel: XI. 231. 1. 1231. évből). Hirip Madarastól csakugyan nincsen nagy távolságra. b) Egyik Solymos tekintetében Király-Daróczot foghatjuk gyanuba. 1262-ben V. István Solumus földjét Szatmár vármegyében az Eurs-nemzetségbeli Aladár ispánnak adja, azt mondván róla: hogy az néptelen, de azelőtt a királyi solymároké {337.} volt: «terra draucariorum regiorum». Drauch, tótúl Dravecz, magyarosan Darócz, annyi, mint sólyom-madár. (Szirmay: Szatmár esm. II. 145–6. 11.).*
Solumus faluból Gusu, mint pristaldus szerepel, mikor Kocsid fia Márton négy márkáért vádolja Vasvári falubeli Nunát.* Kandra Kabos azt véli, hogy ez a Solymos Puszta-Darócz.*
1369-ben Solymust a Jakcsiak kapják.*
1387-ben Salumus oláh falu az aranyosi várhoz,* 1553-ban Nagsolmos és Kissolmos Kővárhoz, 1564-ben Nagysolmos és Kÿssolmos Hadad várához tartozott, mig 1604-ben a Wesselényi-jószágokhoz sorolják az adóösszeírások már csak Nagy-Solÿmost.*
Már ezek az adatok pontosan megjelölik az irányt, a mely felé a birtoklás története igazodik. Velselomus (Bel-Solymos) prædium, mely Kirvával s Hadaddal fordúl elő, meg Solomus oláh falu 1423-ban, Nagy- és Kis-Solymos (Solymos és Kys-Solÿmos néven is) 1545-ben, Nagÿsolÿmos és Kÿssolÿmos 1570-ben, mindkét Solymos 1582-ben épen azokon a változásokon megy át, mint pl. Bogdánd. A Jakcsiaké a birtok s Dénes, püspök, Jakcsi Mihály meg Boldizsár a főbb szereplők, mindaddig, míg a kincstár publikáltatja a két Solymost is s özv. Jakcsi Boldizsárnénak a Jakabfiak ellentmondanak.* E hosszú időszakból lássuk tüzetesebben az alábbiakat:
Közép-Szolnok vármegye 1475 körül Solymosról Potencziána jobbágyait adóztatta meg, 13 frt 2 drral.* 1543-ban a középszolnoki Nagh- és Kÿssolmoson felmentették az adózás alól Jakcsi Mihálynak 2–2 kapuszámra becsűlt jobbágyait. Feljegyeztek ez alkalommal Naghsolmoson 1 birót, 2 szabadost, 8 szegényt és 4 új házat.* Kÿssolmoson 3 szabadost és {338.} 5 uj házat is.* 1549-ben Nag- és Kysÿolmos birtok nem engedte meg, hogy összeszámlálják, azt állítván, hogy szabadságuk van János királytól; 1550-ben Jakcsi Mihály nagsÿolmosi jobbágyait 3 kapura,* kyssolmosi jobbágyait 1 kapura becsűlték. 1553-ban e két birtok ismét hivatkozott szabadságára, melyet «bizonyos» János királytól nyert.* Ekkor egyébiránt a Kővárhoz tartozó, középszolnoki Nag Solmoson (előfordúl Turbucza és Prodánfalva között) a fenti Jakcsi Mihály jobbágyait 2 kapuszámra* s ugyancsak az ő jobbágyait a szintén Kővárhoz tartozó, középszolnoki Kis Solmoson (előfordúl ugyancsak Turbucza és Prodánfalva között) ezúttal is 1 kapuszámra tették, míg egy másik, ugyancsak 1553-diki összeírásból kihagyták mindkét helységet.* 1564-ben nem engedték meg a hadadi várhoz tartozó Nagÿ- és Kys-Solmoson a Jakcsi-árvák jobbágyainak az összeszámlálását.* 1570-ben a középszolnoki Nagh Solmoson 4, Kÿssolmoson 1 kapuszámnyi adó alá vannak kimutatva a Jakcsi Boldizsár jobbágyai.* 1604-ben a középszolnoki Veselényi-jószághoz tartozó Nagy Solÿmoson 1 rótt ház után 2 forintnyi adót fizettek.*
1499-ben a középszolnoki Kissolymos birtokon elkövetett jogtalanságért vizsgálatot tartanak Kusalyi Jakcsi Ferencz javára Dobai György ellen.*
1540-ben Jakcsi Mihálynak középszolnoki Nagy Solymos birtokára tizenkét ökröt, egy boros edényt meg egy szekeret vitetett Mihályfalvi Horvát Vid, a kit megint azért Menyői Fodor Bálint.*
Kusalyi Jakcsi Mihálynak nagy- és kis-solymosi jobbágyain hatalmaskodott előbb özv. Drágfi Gáspárné, most özv. Druget Antalné Anna Cseh várának várnagya Dobóczi Máté, a kit azért 1547-ben Jakcsi meg is idéztet.*
1579 okt. 5-dikén Báthori Kristóf megparancsolja a kolozsmonostori {339.} requisitoroknak, hogy a középszolnoki Solymos birtokra vonatkozó irományokat adják ki Dobszai István számára.*
Még megemlítem, hogy egy 1548-diki oklevélben Zsibó és Horvát közt említett középszolnoki mindkét Somos minden bizonynyal Solymosra vonatkozik. Ekkor Kusalyi Jakcsi Mihály e javainak a megosztása tárgyában e Mihály leánya, Kovászói Matuznai Pálné Erzsébet meginti testvérét, Mihályt. Tehát az adat is teljesen beilleszkedik az itt tárgyalt időszak történetébe.*
Hogy a Jakcsiak után (a tizenhatodik század végén) a Wesselényiek kezére kerűl a birtok, azt már tudjuk. Csak azt említem meg, hogy 1642-ben Vesselényi Istvánnak Kis-Solymoson lakó jobbágya: Nagyszegi Ignácz egyike volt azoknak, kik Szilágyfő-Keresztúron lakó Ramocsaházi István egy jobbágyáért száz magyar forintig kezességet vállaltak.* 1725 nov. 15-dikén liber báró Wesselényi István solymosi jobbágya gr. Gyulai Istvánnak két szilágycsehi jobbágyáért kezeskedik.*
A solymosi gör. katholikusok fatemploma 1836-ban épűlt. Anyakönyvük 1826-ban kezdődik.* Elemi iskolájok egy tantermű.
1733-ban (Solymoson) 42 volt az oláh családok száma.* 1750-ben a gör. kath. lelkek száma 254, a kik részén volt egy templom, egy kántor, s illette a papot két mázsa só.*
1703-ban Nagy-Solymoson tizenkilencz jobbágycsaládot és tizenkét puszta telket, Kis-Solymoson hét jobbágycsaládot és tizenegy puszta telket írtak össze. Szolgálmányaikat már előbb láttuk.*
Solymoson 1715-ben 5 jobbágy és 4 zsellér, összesen 9 háztartás fizetett adót, magyar mind; 1720-ban 20 jobbágy és 10 zsellér, összesen 30 háztartás, 23 magyar és 7 oláh. A népesség {340.} száma 1715-ben 81 lélek, mind magyar; 1720-ban 270 lélek, magyar 207, oláh 63.* 1720-ban négy olyan jobbágy volt, kit földesura visszakövetelt.*
1847-ben a lakosok száma 484; r. kath. 6, gör. kath. 472, evang. reform. 6.* 1890-ben 775 lakosa van; nyelvre nézve magyar 14, német 3, oláh 696, egyéb nyelvű 21; vallásra nézve róm. kath. 11, gör. kat. 743, evang. reform. 6, izr. 15. Házak száma 163.
A művelés alatti területből adózás czéljaira összeírtak szántóföldet 1715-ben 23, 1720-ban 232 köblöst; rétet 1715-ben 25, 1720-ban 115 kaszást.* A tizenhetedik században említve van a solymosi majorságzab.*
1895-ben gazdaságainak száma 191. Területe 3979 katasztrális hold, a melyből erdő 2137, szántóföld 938, legelő 388, rét 333, kert 91, szőlő, parlag 14, terméketlen 78 hold.*
A községnek 1900-ban 4698 K 14 f becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 3499 K 28 f.
Határrészei: Karuly (Károlyi),* Macovişte = Mákogyistyë mákföld?) Váljá Kucsëuluj (Kucsó-patak völgye), Buia ca = Bujáká (élénk, t. i. buja termés), Fundul Goruluj (Gor? telke), Jërtasul Czigánuluj (a czigány irtása), Pogecsajë (Pogăceoæ, nagy bukta ?), Maluri = Málurj (partok), Făget = Fazsët (bükkfás), Jërtásul Páskuluj (Páskuly irtása).
Vizei: a Solymosi- és a Sutáj-patak.
A falu hajdanta, mint a nép mondja, lejebb, Zsibó felé, a patak bal partján feküdt, erdő borította helyen.
| Sirmező. | TARTALOM | Somály. |