| XI. FFJEZET. HADI TÖRTÉNET. | TARTALOM | 2. A Szilágyság, mint a harczok szintere. |
1. A Szilágyság, mint a hadak útja s szállóhelye. A Porta Mezesina.
A Szilágyságot a múlt idők hadak útjának lehet nevezni. Az ősidőkben Edélybe a hegyeken át csakis két nyílt úton lehetett menni. Kapúknak nevezték ezeket, az egyik a Vaskapú, másik a Meszes kapúja.*
A meszesi szorosnál volt az Anonymus említette híres «Porta Mezesina».*
A meszesi szoros ama szűk völgy, mely Vártelektől Karikáig húzódik. Mint Szilágyi Ferencz írja: ezt a szoros útat nagy valószínűséggel két helyen, ú. m. a Magyarország felőli északi bejáratnál, Pogujor nevű sziklás bércz alatt s a kijáratnál, Karika északi végénél, valóságos kapú s erődítmények zárták el. A szoros áthalad az egykori dák városon, a római uralkodás alatt Porolissum gyarmaton Mojgrádnál.*
Kőváry László az északi Kárpátok szorosai közt a {225.} Meszest s Karika útját emeli ki, mint a melyek elseje történeti tekintetben észak legnevezetesebb szorosa. Róla van legrégibb adatunk s rajta járt Erdély Budapestre, másika pedig, mely Zsibónál visz Szilágyba, a Szamos nyilásán, arról nevezetes, hogy Erdély nyugoti felén Magyarhonba ezen az egyetlen vonalon lehet hegy nélkül kijutni. «A Szamos balpartján megy a Meszes hegy végénél.»*
Erről a katonai átjáróról ma is beszél a nép. Karika a katonaság zaklatásai miatt egyidőre el is költözködött mai helyéről s a Valea petri (kő völgye) határrészen vert a múlt században tanyát. Azt tudják a katonai átjáróról, hogy az Zilah-Bréd-Karika-Magyar-Egregy útvonalán vezetett Kolozsvár felé.
A magyar vezérek parancsára épített kőkapú a mai Vártelek és Bréd közötti szorosban állott. A mennyiben a völgy e helyen szorúl leginkább össze, a kapunak itt kellett lennie és pedig egyik felől a mojgrádi Maguricsa nevű hegy {226.} tetején levő őrtorony, másfelől a meszesi apátság épületétől, (mely a nyirsidi határ Pogujor nevű részében a hegy csúcsán állott, a mint később bővebben lesz róla szó), a völgybe, tevezető kőfalak közt a középen. E kőfalak félköralakban övezték a meszesi szorost s a monostort, nehány kilométer hoszszúságban. A jelen század második, harmadik tizedében a zilahi járás szolgabírája a zilah-brédi postaútat köveztette ki a kőfalmaradványokból, melyek itt-ott még ma is látszanak.*
Szirmay is szól róla, hogy Erdélyt a Szilágyságtól (1809-ben) a «Mezesij»-kapú választja el.*
Ez a szoros volt I. Mátyás uralkodásáig az Erdélyből Magyarországba vezető egyedűli országút, a kereskedelemnek s a hadaknak nagy nevezetességű átjárója.
A Meszesnek erdős, regényes oldalaihoz a történelmi emlékek gazdag sorozata fűződik. A váltakozó korok nagy nevezetességű eseményei hullámzottak rajta végig.
Itt vezette át Tuhutum seregét az Almás vizéhez Gelu ellen. A bessenyők (kúnok) ellen, kik a borgói szoroson át Erdélybe törtek s a Szilágyságot is végig pusztították, Salamon, Géza és László hadaikat összegyűjtvén, a Meszesen át siettek Erdélybe. (1068.)*
{227.} Kadán vagy Kajdán, a mongolok fejedelme az 1236-diki beütésekor, Belső-Szolnok vármegyén és a Szilágyon pusztítva keresztűl vonúlt Lengyelország felé.*
1241-ben Radnánál betörtek a tatárok* s ott iszonyú pusztítást végezvén, a Meszesen át jöttek Erdélyből Magyarországba.
A XIII. században a tatárok ellen várakat emeltek, melyek rablólovagok fészkeivé váltak. «A Szamos mentében, az úton, mely Magyarországba visz, s hihetőleg másutt is, rablóvárak emelkedtek.*
{228.} 1291 januárban III. Endre váradi gyűlése után a Meszesen át ment Erdélybe.*
1317-ben Dózsa a debreczeni csata után Zilahon ment át Erdélybe, mikor aztán a lázadóknak a debreczeni csatából menekült töredékén július hóban fényes győzelmet aratott, valószinűleg a lázadók székhelye, Déva közelében.
1342-ben Nagy Lajos király itt vezette seregét az erdélyi szászok megfékezésére.
1529 május havában Török Bálint a Meszesen jött át 300 lovassal Erdélybe a Ferdinánd-pártiak segítségére.*
1532 tájt, midőn János király Ferdinánddal kibékűlt, a török császár ezért nagyon megharagudván, hadat indítani készűlt Magyarországra. A Kolozsváron megszállt János király segítségére Laski Jeromos vezérlete alatt siető 3000 német s 2000 spanyolból álló sereget útközben a Szilágyságban szállásolták el.*
1551-ben, a mikor Balassa Menyhárt Izabella érdekében az országútakat megszállta volt, hogy Ferdinánd fegyveres népe be ne jöhessen Erdélybe, Egregy felé vezették be a Meszes mellékútain Castaldót Losonczy István, Bátory András és Nádasdy Tamás.*
1568-ban a tatárok a Meszesen átkelvén, a Szilágyságot végigpusztították; «ottan a Meszesnek indúlának, melynek hegyeit, völgyeit, kőszikláit úgy felbújják, fütyészék, járák, vadászák, hogy az imitt-amott elrejtezett szegénységben alig maradhatna csak mi is miattok és hogy csak a Meszesen való általhágásaig is nagy sok rabokkal, prédával, barommal, nagyon megterhelődött, rakodott vala.»*
1575. májusban Békés Gáspár, hogy Báthori István ellen törjön, Kassáról Erdély elfoglalására haddal megindúlván, júniusban a Meszesen átlépte Erdély határát.*
{229.} Almáson lakott Báthori Gábor fejedelem kedvese Dengelegi Luppa. Midőn a fejedelem a Bethlen Gábor segítségére bejött török had ellen készűlt, néhány hívével ide Almásra jött, s innen ment a Szilágyságon át Váradra.* (1613). Ezt a körűlményt a rendek szemére is vetették Báthorinak ama búcsúlevélben, melyben a fejedelemségről való letételét okt. 21-én tudtára adták. Elmondja e levél, hogy Báthori Gábor azt igérte volt hiveinek, hogy csak Sebesvárig kisérjék s ott majd felszabadítja őket esküjök alól, hogy kiki gondoskodhassék magáról. A helyett pedig seregét «más bolygó útakra» tévesztvén, elvált tőlük, Almás és Somlyó felé ment s «így maga hagyott el oly veszedelmes állapotunkban bennünket». Báthori Gábor Bars vármegyéhez, halála előtt három nappal, intézett levelében említi, hogy az Apafi Miklóssal mellé rendelt hadakat a Szilágyságban találta, azok azonban nem elegendők.
1630-ban Toldalagi Mihály Rákóczi György rendeletéből haddal Várad felé indúlván a nádor ellen a Szilágyon s Somlyón mentek keresztűl;* október derekán Rákóczi György nyugtalanítva, hogy a lemondott Bethlen Istvánt Kolozsváron újra fejedelemmé választották, Erdélybe indúlva, hadával a Meszes alá érkezett. Hogy aztán Topán Rákóczi György és Bethlen István egymással kiegyeztek, Rákóczi a Meszes alól visszavezette hadait Váradra.*
1631 január 25-dikén Rákóczi a hadakat a szilágysági úton küldi Váradra, maga pedig a kőrösvölgyi úton indúlt ugyanoda.*
1638 jan. 13-dikán Haller Gábor írja naplójában: «Jöttünk által igen nehezen a Meszesen.»*
{230.} 1640 november 11-dikén Rákóczi György Medgyesről ír követének, Görcsöni Serédi Istvánnak, a portához, s értesíti benne, hogy a Szilágyságon nagy sárban és esőben vonúlt keresztűl. Ippig mind verte az eső.*
1644-ben Rákóczi György fejedelem tábora átkél a Meszesen.
1660-ban Sejdi vezér seregével a Szilágy felé ment: Rákóczinak Potsa várát bevette és fölégette;* május 14-dikén Kraszna, Közép-Szolnok vármegyéket is «felülni és táborába jelen lenni» rendeli, fenyegetőzvén, hogy máskülönben földeiket elpusztíttatja, őket fegyverre hányatja, feleségeiket és gyermekeiket pedig elraboltatja. Azután elpusztítván Somlyót és környékét a Rákóczi fejedelem keresésére a Meszesen át Erdélybe indúlt vala.»*
Montecucculi, ki Kemény Jánossal «Kraszna mellett» egyesűlt volt, Ali török basa ellen 1661 szept. 14-dikén ismét kivonúlt hadaival Erdélyből. Ez idő tájt serege élelmezése végett jórészt a Szilágyságban tartózkodott. Apafi Mihály, erdélyi fejedelem 1685-ben Teleki Mihályt a királyi udvarba küldi, hogy alkudozzék Erdély ügyében. Ez év decz. 7-dikén ir utána a fejedelem levelet, a melyből kitűnik, hogy Teleki a követséggel Kőváron ment keresztül s ott megszállott. Ugyane levélből kitünik, hogy Carafa generális az elszállásolás ügyében leveleket küldött Máramarosra, Kővár vidékére és a Szilágyságba, mert a császári hadaknak nem lett volna szabad «az erdélyi belsőbb határban jönni», mégis Csáki László Hunyadon szállott meg az embereivel.* Krajnik István, a szilágycsehi vár udvarbírája, írja 1686 május 9-dikén Teleki Mihálynak, hogy Schaerffenberg, tábornok 7-dikén Czikón alól a sülelmedi mezőn szállott meg egy napig, ott várta a máramarosi német hadat. 9-dikén a Zsibó és Udvarhely között levő {231.} mezőre száll. A némethad mintegy 5–6 ezer s a hátralevőket négyezernek mondják. A magyar hadak most gyülekeznek s az egész Szilágyságban szerte szét vannak, «az a hire, hogy Tihónál mustrálnák meg őket s ott fizetnének is nékik. Elviselhetetlen élést kivánván rajtunk, kételeníttettem Schaerffenberg generálhoz ő nagyságához mennem és sokat fáradozván Pap László urammal salvaguardiákat hoztunk ezen szomorú helynek megmarasztására, hatszáz kenyeret, hat zsák lisztet, tizenkét vágó marhát, egyéb sok accidentiákat is adván.» A sereg Hidalmás felé a Borsa völgyében a bonczidai és zsuki mezőre akar szállani, a generálisnak állítólag semmi ellenséges czélja sincs Erdélylyel s a fejedelemmel szemben, Csáki László is azt állítja, hogy még oltalmazni akarja a fejedelem javait.* A török porta útasításának megfelelőleg Erdély igyekezik a császárral a békét helyreállítani, de a bécsi udvar az erdélyi követeket szép szóval fentartja s bár részhadait ki is vitte Máramarosból, a Kővár és Lápos vidékéről, mégis 1686 május 10 körül úgy állanak az ügyek, hogy a német hadak Szatmárnál csatlakoznak s már újolag bejöttek a Szilágyságba mintegy 24 ezer magyar-német haddal s Erdélybe szándékoznak berontani.*
1687 április 20-dikán Kálnoki Sámuel, az erdélyi fejedelem követe írja panaszosan az erdélyi rendeknek Oláh-Láposról, a hol a császár hadaival alkudozik, hogy «Közép-Szolnok és Kraszna vármegyék expensáit meg sem hallgatják, úgy a debreczeni dolgot is, Veterani uramnak csak Máramaros és ez a föld lenne quártélya.»*
Ez évben Lothringeni Károly herczeg, a császári seregek fővezére, Erdély határaihoz jött s Szilágy-Somlyótól október 1-én a szatmári várparancsnokot Radnótra küldé a fejedelemhez, hogy jöveteléről tudósítsa és hogy seregének szállást, {232.} élelmet rendeljenek, mert Erdélyt a török járom alól készűl felszabadítani. Október 16-dikán aztán már 40 ezer emberével Kolozsváron volt.*
Közép-Szolnok megye gyűlése 1696 augusztus 19-dikén a megyei tisztviselőket megbízza, hogy a bujdosó kucsai embereket megfogassák és a rájuk eső adósságokat behajtsák. A kucsaiak adóját ugyanis, 72 frtot járulékaival, 84 rhenus frtot, Guthi Farkas fizette ki nehány esztendővel ezelőtt, mikor «a németek kvártélya alkalmával» a szegénység nem volt képes adóját fizetni. Most a fizetés elől a kucsóiak elszökdöstek.
1697 november 8-dikán egy megyei tisztviselő írja Guthi Farkasnak, hogy két ezred rajtuk jött, «a mely annyi pusztítást teszen, hogy le nem tudnám irnia, a mely két regiment több harmadfél esztendőnél», zabot adtak nekik ötszáznegyvenhat köblöt, prófuntot hétezeret, vágómarhát körülbelül százat eddig, hanem kérem kegyelmedet, mentűl hamarabb orvosolhatja kimenetelüket, mert kényszeríttetünk pusztán hadni az vármegyét, jobb része már el is ment az vármegyének, sem kvártélyost nem tarthat, sem porcziót nem adhat, az sok alá- s feljáró német miatt az vármegyét meg nem konnumerálhattuk, sem porcziót nem vethetük (így) fel.»*
1700-ban Somlyó és Hadad elfoglalásával a Tiszáig szabad útja nyilt a németnek, miután még Debreczen is meghódolt.*
| XI. FFJEZET. HADI TÖRTÉNET. | TARTALOM | 2. A Szilágyság, mint a harczok szintere. |