5. Folyók, patakok, tavak.

TARTALOM

VIII. FEJEZET. A HONFOGLALÓK A SZILÁGYSÁGBAN.

6. Gyógyvizek, gyógyfürdők.

Gyógyfürdőnk kettő van: a zálnoki s a zoványi.

A zálnoki, a tasnádi járás egyik községeé, a melynek tájékán a megyei várat keressük. Erről a fürdőnkről igen {134.} szánalmas képet nyujt a vármegyei főorvosnak 1888-dik évi jelentése. Azóta lényegesen javúlt a fürdő berendezése, ha még mindig nem áll arányban az (sem itt, sem Zoványon) a víz nevezetes tulajdonságaival.*1889-ben már jelenti a főorvos, hogy az elkorhadt gárgyájú és összeomlott kutakat helyreállították, a paticsbódék helyett most már 16 csinos fürdőszoba és egy 40 öl hosszú kőépületben, egy szépen berendezett nagy kert mellett, 10 lakszoba, étteremmel és a szükséges melléképületek állanak fen. 4 bő forrású kútja van, a szükséges melegítő üstökkel és vízvezető csatornákkal ellátva, s egyáltalában a berendezés annyira czélszerű, hogy már a jelenlegi állapotában is képes 50–60 vendéget – egy ily kisebb gyógyfürdőhöz köthető igényekhez mérten – a legjobb ellátásban és kényelemben részesíteni. 1891-ben még több jót mond: «A ki ezelőtt csak 2–3 évvel is látta e fürdőt az akkori rendkívüli primitív állapotában, a mikor a község közepén egy szakadozott partú, rendetlenül átkigyózó patakárok közelében levő, nyitott és elhanyagolt gárgyájú kútból meritették kézi-edényekkel a fürdéshez szükséges vizet; a ki látta az ezek közelében felállított ronda fa- és paticsból készűlt, az idő viszontagságai ellen védtelenül álló bódékat, melyekben a fürdővendégek e fürdő kénes-vasas vize már régóta ismert kitünő hatásának tudatában és megrongált egészségüknek visszaszerzése reményében fürödni, illetve tartózkodni voltak kénytelenek, és látja most a haladást és az előnyösen változott helyzetet, az teljes elismeréssel fog adózni azon áldozatkészségért és igyekezetért, melyet e fürdőnek jelenlegi tulajdonosai ilyen rövid idő alatt e hatásos gyógyfürdő érdekében tettek. Eltűnt a régi pusztaság, nem látható már a ronda patak árka, mert nagy költséggel készített fedett csatornává lett; a nyitott kutak sem fenyegetnek beomlással; ujonnan kirakattak és a kártékony légköri befolyások ellen védett módon befedettek. Most már a régi szokás szerinti vízmerítés lehetetlenné vált, azt pótolja a fürdőház mellett felállított két szivattyú, az eddig szabad ég alatt felállított nyilt kis üstben történt vízmelegítés most egy fürdőhelyiségben elhelyezett 12 hektoliteres üstben gőzzel történik. A régi deszkás fürdőszobák helyét egy nagy és csinos épület foglalja el, ebben 19, kellő nagyságú száraz, tiszta, világos és padozott vendégszoba s nagy étterem, csinos és kényelmes berendezéssel áll a közönség rendelkezésére; ezek átellenében díszkert és tér által elválasztva van egy másik nagyobb, 14 padozott és berendezett fürdőszobát magában foglaló épület. Két nagyobb szoba a köznép számára kádakkal. A fürdőkádak száma 42, részben festett fából, részben pléhből készítve és czélszerű vízvezetőkészülékkel ellátva. Az épület közelében egy csinos kert, most növésben levő számos faültetvénynyel, ebben egy kugli-helyiség a vendégek szórakoztatására. Van jégverem. Fürdőorvosként a tasnádi járásorvos van alkalmazva, ki hetenkint tesz látogatást a fürdőben. A konyha jó és olcsó; a vendég- és fürdőszobák ára a főszolgabirói hivatal által megállapított díjjegyzék szerint mérsékelt. Szóval e fürdő, a közelmultban való állapotához viszonyítva, kényelmes, csinos berendezésénél fogva annyira meglepő haladást mutat fel, hogy már ezért is, mint üdülő klimatikus helyet, a legmelegebben ajánlhatjuk a szenvedő emberiségnek, annál is inkább gyógyvizének kitünő hatásánál fogva, mely kitünő hatást úgy a múltban, mint a jelenben a csúzos és női heveny- és idült bántalmaknál tapasztalni alkalmam volt».

{135.} A fürdővizet 1889-ben a budapesti országos vegyintézetben vegyelemeztették, melynek eredményét dr. Lengyel Béla, egyetemi vegyésztanár következőkben adja elő:

A) 1. Az egyes alkatrészek mennyiségei 1000 (ezer) súlyrész vízben:

2. Az egyes alkatrészek egyértékű súlymennyiségei százalékokban:

{136.} B) Az alkatrészek a nehezebben oldható sókká átszámítva.

1. A szénsavsókat szabályos carbonatnak számítva

2. A szénsavsókat hydrocarbonatnak számítva

A chémiai elemzés adataiból kitünik, hogy a zálnoki fürdő vize aránylag nagy mennyiségű vascarbonatot tartalmaz, a vascarbonat mellett mennyisége által leginkább kitűnik a calcium sulfat, míg egyéb alkatrészek (chloridok és {137.} carbonatok) alárendelt mennyiségben vannak jelen. A zálnoki fürdő vize e szerint vasat és sulfatot tartalmazó ásványvíznek tekinthető. Vasat és kénsavas sókat tartalmazó chemiai alkatrészénél fogva, vérszegénységből eredő, erősítést igénylő mindennemű kórfolyamoknál, úgymint sápkórnál, havirendellenességnél, idegességnél stb., valamint idült és heveny csúzos és köszvényes bántalmaknál a legkitűnőbb hatású».*Dr. Berger János, várm. főorvos 1889. évi egészségügyi jelentése.

A fürdőidény (1891-dik évi adat) május közepétől szeptember közepéig tart. Évenként közel 2000 vendég látogatja. 1889-ben a folytonos építkezés mellett is volt 400 beteg vendége. 1891-ben 534 vendég lakott ott állandóan; az összes vendégek száma 1115 volt. A fürdőt gyógyúlás végett 914 használta, a kik 2618 fürdőt vettek. Hordóban 234 hektoliter vizet szállítottak el. 1892-ben 1999 egyén használta. Zálnok Tasnádtól 3, a kisderzsidai vasúti állomástól 1 órányira fekszik.

A zoványi gyógyfürdő keletkezése a XVIII. század első felére tehető; már akkor használták némely betegségek gyógyítására. Kén-timsós fürdőnek s női bajokban nagy hatásúnak mondják. A zoványiról azt mondja a vármegyei főorvosnak 1889-dik évi hivatalos jelentése, hogy ennek timsós-vasas fürdőjében a női betegségek ellen oly kitünő gyógyhelyet birunk, minőnél jobbat a gyógyfürdők hazájának méltán nevezhető Magyarország alig tud felmutatni.

Becses ismertetését nyujtja e fürdőnek Török József, debreczeni tanár, 1859-ben A két magyar haza elsőrangú gyógyvizeiről s fürdőintézeteiről írott munkájában.*A könyv czíme: A két magyar haza elsőrangú gyógyvizei és fürdőintézetei, természet-, vegy- s gyógytani sajátságaikban előterjesztve. A magyar tudományos akadémia által koszorúzott pályamunka, irta Török József, orvos és sebésztudor, a debreczeni ref. főiskolában a vegytan és természetrajz ny. r. tanára, a kir. magyar természettudományi társulat, a budapesti kir. orvosegylet, a pesti orvosi kar s a magyar tudományos akadémia r. tagja. Második ujra átdolgozott s tetemesen bővitett kiadás. 1. Balaton-Füred. 2. Bártfa. 3. Budai Császárfürdő. 4. Harkány. 5. Mehádia. 6. Parádi Csevicze. 7. Parádi timsósfürdő. 8. Pöstyén. 9. Szklenó. 10. Szliács. 11. Szobráncz. 12. Trencsén-Teplicz tájképeivel. Debreczenben. Nyomatott a város könyvnyomdájában, 1859.

{138.} Mindezeknek az előnyöknek daczára elhanyagolták a fürdőt s csak az utóbbi pár év alatt láttak rendbehozásához. A víz vezetéséhez óncsöveket alkalmaztak s a szobákat is javították, új butorzattal látták el. 1891-ben még csak 10 lakószobája s fürdőszobáiban 24 fakád van. Évenkint 600 vendég látogatja. 1889-ben 650 vendég vette igénybe; 1891-ben 667 vendég 1724 fürdőt használt s gyógyítás czéljából 547 egyén tartózkodott benne. Gyógyítás czéljára 2508 liter vizet szállítottak el. 1892-ben 709 egyén használta 1856 esetben. A nyári nagy szárazságnak daczára nem volt vízhiány; ebben az évben 2660 liter gyógyvizet szállítottak el. A víz – a vármegyei főorvos idézett jelentése szerint – még nincs újabban gyógyelemezve.

Gyógyvizeink közül a zoványi s zálnoki mellett mindjárt a zsibóit kell megemlítenem.

{139.} Ugyancsak Török ismerteti «A zsibói konyhasós kénes gyógyvizeket».*A községtől nyugotra, félórányi távolságra, a Fürészpatak ócska partján 50 lépés hosszúságú s 10 lépés szélességű térségen számos konyhasós kénes forrás fakad, melyek közül, a vízbőséget tekintve, kettőt főforrásnak vehetünk. E nevezetes gyógyvizek viszonyairól – úgymond – az újabb időkben fájdalom, semmit sem juttattak a köztudomásra. A zsibói konyhasós kénes víz természettani sajátságairól azt mondja, hogy a gyógyvíz tiszta, színtelen, tökéletesen átlátszó, erősen könkéneg szagú, melyet már a forrásoktól meglehetős távolságra észre lehet venni. Íze élénk sós és undorító, mindazáltal a barmok nagyon kedvelik. E víz sötétszínű, bőséges csapadékot rak le. Hévmérséklete + 11,5° R. Aránysúlya pedig 1,0125. Ezt a gyógyvizet is az erdélyi hydrologok, Bélteki és Pataki vetették mennyileges vegybontás alá s mindkettő működésének eredménye meglehetősen összevág. Pataki egy polgári fontban következő alkatrészekre talált: Kénsavas szikélegből 78,44, szikhalvagból 82,80, szénsavas keserélegből 2,90, szénsavas mészélegből 1,00, könkénegben feloldozott vasból 0,10, összesen 165,20 szemert. Szénsavból 3,20, könkénegből 22,40 köbhüvelyket. E vegyelemzés alapján a zsibói vizet a konyhasós kénes gyógyvizek közé sorolja, mely alkatrészekhez azonban még fő tényezőként járúl a glauber-só. Török a legnagyobb dicsérettel halmozza el s azt mondja: «Ha ezen avult vegyelemezést egy új, tökéletesebb vegybontás is igazolandja, akkor a zsibói gyógyvíz rendkivüli átható, oldozó, izgató gyógyerejéről nem kétkedhetünk, s idült csúzos és köszvényes bántalmakban, görvélyben, hasüregi zsigerek daganataiban, az idült kötegek különféle nemeiben csalhatatlanul szép sikert tanusitandanak».

Vármegyénk földjéből még számos helyen buzog fel gyógyító erejű forrás. Így például: a Kegye Komorós határrészében levő Büdös-tó ásványtartalmú vizét a zálnoki fürdőéhez hasonlónak mondják. Felegregy határán köszvény ellen van hasznos gyógyforrás, a melyet Hodor Károly is említ.*Hodor K.: Doboka, 1837. I. 529. l. Kőváry említi a Kántorfördőt a kisderzsidai határon.*Tudománytár, 1840. VIII. k. 23. l. Köszvényben, csúzban szenvedők használják a Bagolyfalu, Böősháza, Felső-Szivágy, Ipp, Jaáz, Korond, Lele, Monó, Nagy-Mon határain levő forrásokat. Deésházán, Halmosdon szintén gyógyító erejű vizeket mondanak, Varsolcz határán pedig keserűvíz bugyog föl. 1798-ban a gubernium figyelme is ráirányúl ezekre, mikor Közép-Szolnok vármegyétől a környékben található természeti ritkaságokról, főkép a hasznos, de még kevésbbé ismert savanyú vizekről jelentést kiván.

5. Folyók, patakok, tavak.

TARTALOM

VIII. FEJEZET. A HONFOGLALÓK A SZILÁGYSÁGBAN.