1. Neve.

Zilah, Zilaj, Walthenberg és Zillenmarkt vagy Zillermarkt.

A Zilah név, mint már előbb is mondók, török eredetű, fegyvert jelent. Voltakép azt az övet jelenti, a melybe fegyverét dugja az ember: Silah és silaj (ejtsd: szilach, szilaj)» Úgy látszik tehát, hogy avar telep lehetett, mert az avar nép nyelve török volt.*Szikszai Lajos felolv. Szilágy vm. mill. közgy. jegyzőkönyve. 14. l.

Ha figyelembe veszszük, hogy Zilah környékén szláv neveket találunk, önkéntelenül fölmerűl a kérdés, vajjon nem szláv szóval van-e dolgunk? Ily irányú kutatásaim meggyőztek, hogy másutt s pedig az említett irányban kell keresnünk a név eredetét. Dr. Ásbóth Oszkár szintén azt a véleményét közli velem, hogy Zilah aligha lehet szláv.*Dr. Pethő Sándor a Szilágy 1900. évi 15. számában följegyez néhány szót Zilah nevéről. A herczegovinai Focsa községtől délnyugotra, talán már a montenegrói határban, félkör alakú hegy van, melyet Zilajnak neveznek. Zilaj, mint ő hiszi, délszláv nyelven jelent övet, a mi alapon ő azt tartja, hogy Zilah neve a dákoktól maradt ránk. Ázsia keleti szélén szintén van Zilah nevű helység.

Zilah nevével kétszer találkozunk a Váradi Regestrumban. Ziloc villabeli Kösöd lopással vádolta falujabelijét, Farkast, István, zilahi udvarbiró és Guesteréd pristaldus előtt. Farkas kiállotta a tüzes vaspróbát sértetlenül s ez által ártatlannak {450.} bizonyúlt.*Kandra K.: V. R. 308. l. Ziloch villabeli Borzot lopással vádolja Fancsal falubeli Werhart, a Barnabás jobbágya – Pers, szolnoki udvarbiró és Scereka pristaldus előtt. Borz a vas hordozásával igazolta magát.*Kandra Kabos szerint: «Ziloch = Zoloch (Salach, Zalach) = Szalacs város, mely miként oklevelünkből kivehető, egyik részével Közép-Szolnokban feküdt.» Kandra: V. R. 430. és 431. l. 11. sz. j. Itt téved K. K., mert e Zilochban Zilah régi nevét találjuk. A Váradi Regestrumban még e nevek olvashatók: Zoloch de villa Rechel, Marcus de villa Botocun, Tupa curialis comes de Karasna, Golosa de villa Bani. E helységek ma valamennyien Zilah környékén megvannak: Récse, Badacson, Kraszna és Bán nevek alatt. Ép azért a Zoloch név is bátran egynek tekithető a mai Zilahhal. Torma József: A zonuki grófságról. Tört. Tár 1885–88. évi folyamában.

Bél Mátyás 1753-ban Szilainak (a Meszes hegy tövében) említi. Egyébiránt régi oklevelek is gyakran írják Zilajnak. A köznép ma is Zilajnak mondja. De említi Zilaht, mint azt láttuk, már Anonymus is. Itt pihent meg Tuhutum honfoglaló seregével.

Zilah a szabad királyi városi czímet használta egész a legújabb időkig, melyet azonban el nem ismertek.

Az 1861 április 21-dikén tartott ülés tanácskozott e czím kérdésében, a mire Pelei Lajos középszolnokvármegyei első alispánnak április 21-dikén 136. sz. alatt kelt azon levele adott alkalmat, mely a magyar kir. helytartótanácsnak ez ügyben való 12.754. sz. alatti leiratát közli. A leiratban a felség február 24-én 2402. sz. alatt kelt udvari rendelvénye Zilah város képviseleti közgyűlésének azon folyamodványára, melylyel kérte, hogy mint sz. k. város szerveztessék, az országgyűlésre meghivassék, kijelenti, hogy miután Zilah városa mindig első biróságú hatósággal ellátott rendezett tanácscsal bírt, ennek rendezése is, azon módon, mint ez az országban lévő ilynemű városokra nézve alkalmaztatott, akkor, midőn a legfelsőbb helyről kirendelndő k. biztosság Zilahon megjelenik s Közép-Szolnok vármegyét Magyarhonhoz csatolja, megtörténik. Közép-Szolnok vármegye főispánja a várost szervezheti. {451.} Kijelenti továbbá, a város feliratában foglalt azon állítás, hogy Zilah város a vármegyétől merőben független sz. k. város vala, valóságos tényekkel áll ellenkezésben, mert közadóját Közép-Szolnok vármegye pénztárosa szedte be. 1848-ig a k. fiskusi javakhoz számíttatott, későbben nem ruháztatott fel sz. k. városi kiválósággal, egyedül 1718 óta volt, mint taksális hely, az erdélyi országgyűlésen képviselve és az 1848. V. t.-czikkben, mint Kraszna vármegyének, melyhez azonban soha sem tartozott, egyik választó kerületi főhelye, megemlítve. A leiratot a városi képviseleti testület kedvetlenül fogadta, mert azt törvénytelennek találta. A leirat szelleme, az 1848-diki törvényt elismerni nem akaró oly irányt tanusít, mely az 1847-diki törvénytelen állapotra akarna visszatérni; sőt annál is törvénytelenebb gyakorlatot vett czélba azáltal, hogy Zilah várost, akkor, a midőn Közép-Szolnok vármegye elismerése szerint is, mint önálló hatóság, egyenes levelezésben állott a felséges udvarral, most két-három hatóságtól teszik függővé. A mi a szervezést illeti, miután a város e rendelet vétele előtt az 1848-dik XXIII. t.-czikknél fogva, mint sz. k. város, tanácsát és képviseleti testületét megválasztotta, s rendezte, nem főispán, hanem választási elnök vezetése alatt az előbbi elnöksége gyakorlatban sem volt, s erről a nem annyira átkapcsoló, mint csak átadó (tránsponáló) k. bizottmány értesíttetett is, honnan a cs. k. tisztviselők a városi hatóság elé levelek átadására utasíttattak, a leiratot idő utáninak s merőben elkésettnek nyilvánítják. A leirat azon ága, mely a város sz. k. városi kiváltságát az 1848–1849-dik évi gyakorlat elenére azzal akarja kétségbe vonni, hogy a közadót a középszolnokvármegyei pénztárnok szedte, s csakis az 1848. V. t.-czikkben van, mint Kraszna vármegye egyik választó kerületi főhelye, melyhez nem tartozik, megemlítve, jegyzőkönyvileg megjegyzik, hogy az 1848 előtti azon állapot, hogy házadóikat ők, pénztárnokuk által, szedték be, s csakis a tartományi pénztárba leendő könnyebb beszállítás végett adták át a megyei {452.} pénztárnoknak, önálló független hatóságukat nem gyengítheti; az se, hogy az 1848. V. t.-czikkben rosszúl volt fölemlítve, mert az 1848. VI. t.-czikkbe Zilah város, mint 5-dik hatóság be volt iktatva, de a melyet, úgy látszik, a kormány elismerni nem akarván, hallgatással mellőzött. Ugyanazért a városi tanács és közgyűlés ragaszkodva a kormányhoz tett feliratához, az 1848-diki törvényekhez, s az annak alapján sz. k. városi rangra emelt s újból gyakorlatba vett kiváltságához, a leiratot félretétetni határozta, óvását fejezvén ki a netalán ennek eredményében történhető tettleges jogsérelemért, mely ellen megszoríttatásuk alkalmával intézkedni s megtámadtatásukat országgyűlésileg orvosolni el nem mulasztják.*Zv. Lt. Közgy. Jkönyv. 1861. 87. szám.

«A királyi helytartótanács 1862. évi 40.070. sz. kelt leiratával arról értesíti a város közönségét, hogy a mennyiben Zilah város az erd. udv. Kanczellária által közlött okiratok szerint Nagy Lajos magyar királytól 1370-ben megnyert és azóta több magyar király s erdélyi fejedelem által részint megerősített, részint bővített kiváltságos levelek alapján nemcsak vérhatalommal bírt, hanem polgárainak s lakosainak mindenféle polgári keresete fölött is biráskodott, ezenkívül belügyeit a vármegyétől függetlenül kezelvén, egyenest az erd. kormányszéktől vette a rendeleteket, a jun. hó 10-diki 8.795. sz. a kelt udvari rendelet e várost ezekben a jogokban fentartja, de azzal a megjegyzéssel, hogy a város tanácsa, illetőleg törvényszéke előtt lefolyó perek följebbvitel utján a törvénykezési szabályok értelmében a királyi itélőtáblához intéztessenek, a közigazgatási tárgyakban pedig megengedtetett, hogy a m. kir. helytartótanácscsal közvetlenül levelezhessen. Az 1861. évi nov. 5. kibocsátott legfelsőbb rendszabályok nyomán a vármegye kormányzójának hatóságát elismerni tartozik, megjegyeztetvén, hogy az udvari rendelet felől egyúttal a m. kir. curia s az ország összes törvényhatóságai is {453.} tudósítattak. Erre azt is elhatározták: «Az városnak ezen régi privilegiuma alapján nyert sz. kir. városi czímét városunk polgármestere, Polgári Lajos kedves atyánkfia e részben tett fáradhatatlan küzdelmei és szorgalmas közreműködései által nyerte meg, annálfogva nemcsak jkönyvileg köszönet szavaztatik a polgármester kedves atyánkfiának, hanem egy küldöttség külön a város nevében köszönje meg.»*Városi lt. 1862-diki közgy. Jkönyv. 109. sz.

Mindez nem volt elég arra, hogy a város megtarthassa szabad királyi czímét s azt újabban mellőzi.