7. Regék Somlyóról.

SÓLYOMKŐ.

A somlyói Magura egyik hegynyilásában, az úgynevezett Csorgó patak eredetéhez közel, fent a Szarvashegy nyugoti gerinczén, egy kiváló magas sziklát találunk. E sziklát Sólyomkőnek nevezik, melyhez a szájhagyomány szerint a következő történetke füződik.

Negyedik Béla uralkodása alatt, a tatárjárás idejében, Sz.-Somlyónak már volt egy kis vára. Ide vonta meg magát az ellenséges hadak ettől a vidék kicsinye, nagyja, reá bízni életét és vagyonát a csekély várőrségre. Az őrség parancsnoka egy Sólyom nevezetű őrmester volt, ki mint kitünő íjász is kimagaslott az őrség többi tagjai sorából.

A tatárok e kis várat sem kimélték meg, s a ki őrséghez mérten roppant erővel támadták meg azt. Sólyom és társai hősiesen védték a várat s az ellenséges hadakban nagy pusztítást vittek véghez; főleg Sólyom nyilvesszei sok tatár harczost küldtek a más világra. Jól is ismerték őt a tatárok, s legfőbb vágyuk volt e jó íjászt kézre keríteni.

A hosszan tartó ostrom alatt végre nagyon leapadt a várőrség száma; s midőn látták, hogy a várat megvédeni nem tudják, Sólyom és társai kirohantak a várból s keresztül törvén magokat az ellenség sorain, a Csorgó patakon föl, a hegyek közé menekűltek. Midőn az üldözőket jó mélyen becsalták a hegyszorosba, Sólyom egy magas kőszikla mögé {233.} rejtőzött el, honnan jól irányzott nyilvesszőivel egyenként szedte le az előtörő tatárokat, kik a patak szűk medrén követni tudták a menekülőket. Így mentette meg Sólyom úgy a maga, mint társai életét a tatárok üldözésétől. A sziklát, mely mögött Sólyom a támadó állást elfoglalta, a nép róla Sólyomkövének = Sólyomkőnek nevezte el s így nevezi ma is.

REGE A SÁRKÁNYLYUKRÓL.

Szilágy-Somlyó várossal átellenben a Púposhegy északi lejtőjén egy kiálló szikla alatt, pinczealakú lyuk látható, melyet a nép sárkánylyuknak nevez s melyről a következőket regéli.

Réges-régen, a mikor a Kraszna-folyó még oly nagy volt, hogy vize a keskeny völgyet egészben elborította, a már említett szikla alatti lyukban egy hétfejű sárkány lakott. E szörny, mivel embert, állatot egyaránt pusztított, valóságos réme volt e vidéknek elannyira, hogy itt állandóan semminemű élőlény megtelepedni nem mert s ekként a vidék csaknem lakatlan volt. Halálfia lett bárki is, ki e szörnynyel szembeszállott, s őt megtámadni merte. Akadt ugyan több hős, ki hírnevet akarván szerezni magának, öldöklő fegyverével útját állotta a sárkánynak, megvívta vele a halálharczot, de mit sem ért el egyebet, minthogy a sárkánynak valamelyik fejét levágta, vagy másként megsebesítette. A sok küzdelemben a sárkány is elvesztett hat fejet, s farkának nagy részét, mind e mellett egy fejét és csonka testét is uralta a környék.

Egy Bátor nevű hős férfi élt azon időben a Magura hegyre épült sziklavárában. Egy tündérnőbe lett szerelmes e férfi, ámde a tündérnő csak oly föltétel alatt igérte kezét a hősnek, ha a rettegett sárkányt megöli. A hős, ki életét sem sajnálta volna odaadni a tündérnő birásáért, a sárkányt megtámadta s a küzdelemben a sárkány állkapczából egy jókora darabot, három foggal együtt levágott; megölni azonban azt a szörnyet ez alkalommal nem sikerült. Látva a hős, hogy csupán csak fegyverével a szörnyet kiirtani, megölni nem {234.} tudja, cselhez folyamodott. Ismerve ugyanis a sárkány torkosságát, egy nehány vadállatnak bőrét kitömte, a mihez csalétkek mellett, nagymennyiségű oltatlan meszet is használt. Az így kitömött állatokat a sárkánylyuk közelében helyezte el, s a sárkány azokat jó étvágygyal csakhamar föl is falta, a beállott szomjúság lecsillapításául pedig a Kraszna vizéből jókorát ivott. A víz és az oltatlan mész csakhamar működni kezdett s a sárkány belső részeiben iszonyú fájdalom keletkezett. Midőn a tűrhetetlen fájdalmak következtében a sárkány a hátán fetrengett, Bátor, ki e pillanatot várta, kellő közelből nyilával szíven lőtte a szörnyet. Magasra lövellt a vér a szívből, de annyi ereje mégis volt a sárkánynak, hogy lakába mászszék, honnan azonban többé ki nem jött soha.

SZILÁGY-SOMLYÓ.*Szilágy-Somlyó. A Vasárnapi Ujság 1886. évi 50. számából.

E bátor férfi, ki a sárkányt megölte, a Báthori-család őse volt. E sárkány megölése által e vidék a folytonos rettegés alól fölszabadúlt, s egyedüli, tehát magaura (innen Magura) e vidéknek Bátor lett.*Bogdán István szíves közlése után.