| 2. Birtoklásának története. | TARTALOM | 4. Somlyó várának leírása s gazdasági állapota. |
Hadi története eseményekben gazdag. Erdélynek Magyarországtól való elszakadása után minden harczi mozgalomnak fő színtere.
1520 körül a szendrei szancsák Somlyó környékét pusztította és rabolta. (Somlyó ebben az időben még «valamennyire ép volt»). A nagy nyereséggel visszaindulót azonban Báthori István mindössze harmadfélezer emberrel a Temes pusztáján megvárta és tönkrevervén, minden zsákmányától megfosztotta.*
Somlyai Báthori István udvarában is megfordúlt Fráter György, a kit Szapolyai János Lengyelországból, hová Ferdinánd hadai elől menekűlt, a magyarországi főurakhoz küldött, hogy neki pártot szerezzen újból.*
{159.} 1551-ben Beglerbég Mehmet belátván, hogy Izabella királynőt már el nem érheti, előnyomúlt seregével Magyarországba s elfoglalta többek közt Somlyó várát minden fáradság és vérontás nélkül.*
Mikor Báthori Istvánt a lengyel trónra meghívták, az 1576 január 28-diki medgyesi országgyűlés Báthori Kristófot választotta fejedelemmé; de gondoskodniok kellett fegyveres erőről is fejedelmök megvédésére, s a magyarországi vármegyék hadaira nézve azt rendelték, hogy azok Somlyóra gyűljenek.*
1594-ben a tatárok Debreczen felől betörnek az «Erdélyben levő Szilágyságba» s annak legnagyobb részét, le egészen a Báthoriak birtokáig Somlyóig feldúlták, «úgyszintén Zilah várost, a mely csak öt mértföldnyire van Kolozsvártól.» Kornis Gáspár, Huszt várának a kapitánya, értesíti a veszélyről Zsigmond fejedelmet és a senatorokat s hogy annál nagyobb hitelt adjon jelentésének, tatár nyilakat, ijakat s más zsákmányt is küldött, a miket az ellenségtől vett el. Figyelmezteti őket, hogy őrködjenek, nehogy a Szilágyság, vagy a Szamos mente felől betörhessenek a tatárok Erdélybe. A fejedelem el is küldte seregét a tatárok ellen Kovácsóczi János, a kanczellár testvére vezetése alatt s megigérte, hogy ő maga is késedelem nélkül el fog menni. E közben Somlyai Báthori István, a mikor értesűlt, hogy a zsákmányolás végett kiküldött tatár csapatok Somlyó környékén barangolnak, embereiből hirtelen egy kis csapatot szervezve, megtámadta, részint levágta, részint megfutamította s egy részüket foglyul ejtve, bebörtönözte s így az ő vidékéről elűzte azokat.* 1598-ban Székely Mózes szállt táborba nagy székely sereggel Somlyó várához. Itt időzése alatt egy alkalommal, október hónapban hetvenöt székelyt kiküldött, hogy a törökökre leselkedjenek. Ezek útjokban {160.} észrevesznek egyszer száz törököt s ugyanannyi tatárt, a mint Misle faluhoz érkeznek. Megvárják tehát, míg megtöltik zsákjaikat és megrakják állataikat. Akkor lepik meg őket és száznál többet levágnak közülök, huszonötöt elfognak, és vagy száz lovat tőlük elragadnak s zsákmánynyal terhelve térnek vissza Székely Mózeshez, ki az elfogott törökök és tatárok közül elküldött nehányat a kolozsvári táborba Zsigmondnak.* Ez évben, midőn Báthori Zsigmond Sziléziából menekűlt s Lengyelországon át álöltönyben, álnév alatt Erdélybe igyekezett, Somlyóra jött előbb.*
1599 május havában Báthori Endre fejedelem trónraléptekor hadakat küldött Somlyóra s a magyarországi részekbe, ezeket biztosítandó.* Ez év május 31-dikén a nagybányai biró (Stephanus Bozo judex civitatis) jelenti Székely Mihály szatmári kapitánynak a kolozsvári értekezletről, hogy Somlyóra is hadat küldtek és lövőszerszámokat szállítottak.*
Básta 1599 november 17-dikén Tasnádról irt jelentésében Mátyás főherczegnek kijelenti, hogy ő másnap Somlyóra szándékozik menni. Be is érkezett oda, az a római császáré; azt mondá nem teszen ő nagyobb dúlást Somlyón, mint Mihály vajda Erdélyben.*
Másnap, november 18-dikán írja Somlyóról, hogy a vajda őt magától távol akarja tartani, – a mi gyanús. A vajda bizonyára azt akarja, hogy ő a végekből vonúljon ki, a mit azonban tenni nem fog. Somlyóig azért jött előre, hogy ott várja be a vajda által 20-dikára hirdetett országgyűlés végét, mert az ő jelenléte Somlyó alatt bátorítani fogja a császáriakat, a vajdát pedig némiképen féken tartja.* Somlyó meg is adta magát s az ide menekűlt Báthori István letette a {161.} hűségi esküt Rudolfnak.* 1600 január 19-dikén Bécsből értesülünk: a haditanács véleménye, hogy ő Felsége Somlyó stb. várakat Mihály vajdának át nem engedheti.* Ez évben Somlyó vára Básta birtokában volt. Kardcsapás nélkül április 6-dika előtt megadta magát.* Junius 8-ikán Nyári Pál panaszkodik Mátyás főherczegnek, hogy a váradi őrség csekély, alig több 100 magyar lovasnál és 10 gyalogosnál, mert a többiek Somlyó, Belényes stb. védelmére rendelvék.* Somlyót a németek őrséggel rakták meg.*
A mikor Básta Erdélyt el akarta foglalni Báthori Zsigmondtól, Pethe Lászlót Szilágy-Somlyóhoz küldé, annak elfoglalására. Bátori Zsigmond a várban ostrom alá vétetvén, végül is csak Huszt és Szamosujvár átadásával menthette meg életét és mehetett el Lengyelországba.*
1601-ben Zsigmond előnyomúlván Somlyó várához, ott tábort ütött, a mikor Básta Debreczenből kiindúlván, Majténynál szállott táborba.*
1603-ban Nagy Albert vezért háromszáz katonájával Somlyó váránál körülvették, de ő biztonságban elvezette azokat.*
Thurzó György 1613 október 11-dikén tudatja Bars vármegye alispánjával, hogy Báthori Gábor erdélyi fejdelem vereséget szenvedett a törököktől, hada eloszlott s maga csak kevesedmagával Somlyóba menekült. 1616 julius 22–23-dikán Perneszi Gábor ecsedi kapitány azt írja Forgách Zsigmondnak az erdélyi vajdáról (Bethlen Gáborról), hogy sok szép hadával Kolozsváron van gyűlésen, a honnan Somlyóra várják, melyet már meg is szállott Kraszna- és Szabolcs vármegyékkel s elvenni készűl Báthori Istvánnétól.*
1658 julius 15-dikén Váradról ir Rákóczi György anyjának {162.} az erdélyi rendek követségéről s a török mozgalmakról. A végén így ír: «Irtuk vala nagyságodnak az szegény asszonyt eltemettetjük csütörtökön, feleségem nem akarja, hogy akkor legyen. Mi eleget mondók, az mostani állapot haladékot nem szenved, hirtelen jühet az ellenség; temetésén sem lehet, vagy füstöt vethet Somlyó is. Mihaszna is tartjuk?» stb.*
1660-ban Vezér Szejdi Achmet pasa május 14-dikén Somlyót felégeté, lovakat feles számmal vonszoltak magukkal,* azután a Meszesen keresztül Erdélybe vonult Rákóczi fejedelem keresésére.*
Az ettől kezdődő harmincz éves török korszakot, melyben szintén Somlyó játszsza a főszerepet, munkám más helyén találja az olvasó; itt még csak ezeket az apró hadi dolgokat említem, melyekben Somlyónak szerep jutott.
Az 1672 november 18-diki országgyűlés Somlyó megvizsgálására bizottmányt nevezett ki.*
1673 junius elején Losonczi Bánfi Dénes az államtanácstól megszavazott pénzösszeget elvitte Somlyóra s ott a saját adományával megnövelve kiosztotta a menekülők között és feleskette őket Apafi hűségére.*
1674-ben Bánfi Dénes elmenekülvén, Kolozsváron a praesidiumot öszehívatja és «a somlyói katonáknak is megparancsolja, hogy bejöjjenek».*
1677-ben Wesselényi Pál és Teleki Mihály szatmári csatái után a főbb emberek Szilágy-Somlyóra haditanácsra gyűlnek és Telekit fővezérré választván, elhatározzák, hogy tavaszszal újra felveszik a harczot.*
1678 márczius 7-dikére Tököli Somkútra gyűlést hirdetett, {163.} melyen Kende Gábor, Fái István és «több Somlyón lakó bujdosó magyarok» is résztvettek.* Ez év április 29-dikén írja Tököli* Félegyházáról, hogy «az utak rosszak, az én seregem is már Somlyón innen vagyon»; ezen a napon kapott levelet Zákánytól Perecsenből. 1680 október 1-én Somlyón találkozott Tököli az erdélyi küldöttekkel, s négy napig tanácskoztak.* 1681-ben (augusztus) Wesselényi mintegy 1200 emberrel a somlyai táborhoz csatlakozott; Tököli nem, annak a parancsnak ellenére, melyet Apafi a somlyói táborból augusztus 20-dikán kiadott.* Ez év augusztus 21-dike után Apafi Somlyón nevezte ki Telekit fővezérnek.* Az erdélyi consiliariusok és deputatosok az ország ügyeiről tanácskozva 1685-ben Szebenben, a somlyai és kolozsvári várőrség számára 5000 forintot utalnak ki, mivel ezeknek a hópénze igen megfogyatkozott.*
1686 október 6-dikán a lotharingiai herczeg elé küldött erdélyi követek vele Somlyón találkoztak, mikor Buda visszavétele után a megszálló hadak osztrák részről Erdély oltalmára jöttek s a végrehajtást a herczegre bízták.
Május 22-dikén írja Schaerffenberg az erdélyi fejedelemnek, hogy az ő katonái két csapat somlyói katonát Gyalu felé igyekvő útjukban bántalmaztak, holott azokat ő semmi egyébért nem küldötte, csakis a gabonaügy megvizsgálása végett, s most az összes somlyaiakat mindenükkel együtt szabadon bocsátja, hogy jóindulatát bebizonyítsa.* Apafi Mihály fejedelemnek ugyanekkor Szebenben kelt levele szerint a császári hadak Csáki vezetése alatt Gyalura ütöttek, megütköztek s Gyalu mellett a somlyai német és magyar 100 embernyi várőrséget – a kiket Apafi rendelt volt be a fejedelmi udvarba – útközben elfogták, a táborba vitték s fel akarták esketni a király hűségére a hir szerint.*
Augusztus 21-dikén írják a havasalföldi vajdának, hogy {164.} a német hadak az ország nevezetes részeinek az elpusztítása után kivonúltak. «Somlyón túl négy mélyföldnyire voltak táborban», a mikor a hír hozója eljött tőlük.*
November 26-dikán, a mint Nemes János és Bálintith Zsigmond követi utasításukból kitünik, Carafa a császár nevében kérte más várakkal Somlyó várnak átengedését is, mert a királynak a partiumban időző katonái – állítólag – nem lehetnek biztonságban az ellenségtől. E várakba a király őrsereget szándékozik rendelni ideiglenesen, a míg a kvártély ideje eltelik; de Erdély ebbe nem egyezhetik bele.* Egy ugyanakkor kelt levél szerint, hogy a császári hadakat reá bírhassák az Erdélyből való kivonulásra, gabonát ajánlanak fel Schaerffenberg generálisnak s kérik, tűzze ki az időt, hogy mikor szállítsák a gabonát, a melyet Nagy-Bányára szeretnének szállítani, vagy ha jobban tetszik Somlyóra, hogy oda két bizonyos nap elszállítva, ott vegyék át a császáriak.*
Deczember 12-dikén Carafa az erdélyi fejedelem követeinek megigéri a császár nevében, hogy a német hadakat Máramaros vármegyéből kivezeti s nem helyeznek német őrsereget Somlyó várába se; legfennebb Somlyóra abban az esetben, ha a törökök megtámadnák.*
A somlyai várőrség (praesidariusok) fizetésére Olasz Ferencz somlyai kapitány 400 frtot adott volt kölcsön.
1686 április 10-dikén Haranglábi Zsigmond utasítást kap az erdélyi rendektől, hogy a kölcsönt adja meg.*
Már szóltam arról, hogy 1687-ben «a hódoltsági helységekről is utólszor szedetett adót a kormány a váradi basa helyett, kinek még érte küldeni sem volt bátorsága. Ez okból neki július 4-dikén megírta az országos bizottság, hogy küldjön érte, mert Somlyón sok eshetőségnek van kitéve, különben gondoskodni fog átszállíttatásáról Kolozsvárra». Ez {165.} évben véglegesen megszállták Erdélyt a német hadak. Károly a lotharingiai herczeg szeptember elején Erdélynek vette útját, mit se tartva a töröktől. Az országos bizottság százezer forintot s nagy mennyiségű élelmet igért a herczegnek, csakhogy Erdélyt megszállás nélkül hagyja. A herczeg Székelyhidán válasz nélkül hagyta az ajánlatot. «Somlyónál új követség ment elébe: Bánfi György, Alvinczi Péter és Pernyeszi Zsigmond, kik október 7-dikén indultak elë s megújíták az ajánlatot, siker nélkül. «A herczeg elébb nyomúlt, útjában mindenütt megszállva a várakat, melynek ellenállni képtelenek voltak: október 13-dikán Somlyót, október 18-dikán Kolozsvárt, melynek kiváltságait a herczeg irásban is megerősíté, s melynek parancsnokává Veteranit nevezte ki, október 20-dikán Szamosujvárt. Ezzel az ország kapui kezében voltak, s a herczeg feltartóztatására gondolni sem lehetett.» Az október 27-diki balázsfalvi kiegyezés szerint a foglaló hadsereg élelmet, bort, lovai számára abrakot ingyen nyer, átveszi a többek közt Somlyó várát, a fejedelem a Részeken kívül magáért Erdélyért 700,000 frtot fizet s a hadakat ingyen szállással látja el.* Ekkor tehát a lotharingiai herczeg elfoglalta Somlyót, miután az erdélyiek a harsányi diadal után kívánt kirovás fölött nagyon sokáig alkudoztak.* A várat őrséggel megrakja s innen küldi Schaerffenberg tábornokot Apafihoz őt engedelmességre birandó, hogy a seregeknek téli szállást adjon.*
1691-ben Galga szultán tatárjaival Somlyón át Erdélybe nyomúlt, de Badeni Lajostól visszaűzetett és nem egyesűlhetett Tökölivel.*
1703 június 8-dikáról II. Rákóczi Ferencz, mint Somlyó stb. várak ura kiáltványt bocsát ki, melylyel felgyújtá a forradalmi lángot.* II. Rákóczi Ferencz fia, József is használja {166.} egyebek közt czímében: Dominus perpetuus de Sárospatak, Regée, Ecsed, Somlyó, Ónod stb.*
1703-ban Rákóczi fegyverei előrenyomultak Magyarországon s most ő a különben is forrongó Erdély csatlakozására gondolt, melyet Glöckelsperg tábornok tartott megszállva, a kit Somlyón kívánt megtámadni, hova Szőcs nevű «vén régi nagyon híres» ezredesét küldötte. Glöckelsperg azonban még idejekorán kivonúlt Somlyóból, s üldöztetve bár, Szőcstől, szerencsésen mégis Szatmárba ért. A somlyai «omladék várban» mindössze 30 lovast hagyott volt hátra ló nélkül. A várban a német hadnagynak 25 muskotélyosa volt. A magyar kapitány, Boér Ferencz, – mondja Cserei Mihály – a ki bár sok vitéz tanúlt vitéz katonával rendelkezett, kikkel soká ellenállhatott volna, gyáván Erdélybe szökött, a hol Rabutin törvényt ült felette és tisztétől s becsületétől megfosztotta. A somlyai hadak Rákóczihoz pártoltak s Kaszás Pált választották kapitányukká. A német hadnagy, bár egyedül maradt Somlyón, semmiképen nem akarta a várat feladni, míg végre a kuruczok ostrommal vették be azt. A hadnagy katonáival együtt ott veszett s a várat a Rákóczi hajdui szállották meg.*
1703-ban Rabutin, a mint már volt róla szó, értesűlvén arról, hogy Somlyót a kuruczok elfoglalták, négy-ötszáz főnyi német és rácz dandárt küldött ellenük. Ezek augusztus 21-dikén meglepték Somlyót, a kuruczokat szétverték s a lakosság egy részét lemészárolták.* 1705-ben Herbeville tábornok Somlyónál a Rákóczi lovasaira találván a Meszeshegy alatt tovább haladt.* Somlyó 1709-dik év őszén még a kuruczoké volt.* 1710-dik év januárban Rabutin Somlyóig nyomúlt, hol 2000 kurucz vala Gyulai István és Balog Péter parancsnoksága alatt. {167.} Tíz óra tájban érkezett Somlyón, hol a kuruczok egész éjszaka lóháton és csatarendben várták. Reggel felé már azt gondolván, hogy nem üt rájuk a német, széjjel oszoltak és evéshez fogtak. Ekkor tört rájuk Rabutin. Vagy 150-et közülök levágott, 80-at elfogott, két zászlót, dobokat és sok zsákmányt elfoglalt. Azután a kastélyt is bevették a németek, s őrséggel rakták meg. A kuruczok pedig szerte széledtek.*
A Rákóczi-forradalom elbukása után Somlyó az erdélyi guerilla rablóbandák, valamint a tatárok beütései ellen fontos határerősség volt.
Az 1711-diki szatmári béke megkötése után Somlyót is átvette Pálfi János császári fővezér.* A vár katonai élelmiszerek raktára lett.
1714-ben Somlyón gróf Wilczek cs. kir. tábornok állomásozott.*
Az 1714-dik évi november hó közepén XII. Károly svéd király Somlyón utazott át postakocsin, Zilahról jövén Bécs felé, de meg nem szállt.*
1759-ben Szilágy-Somlyón is «assentatoria comissiót állított fel az állandó katonaság organisatiója tárgyában kiadott regulament».*
1848 végén Bem Somlyóról indult ki a hadjáratra Zsibó, innen Deés, majd Kolozsvár felé, melyet bevett.
Hogy a felső vár mikor pusztúlt el, nincs rá adat.
Az alsó vár romja ma a város tulajdona.
| 2. Birtoklásának története. | TARTALOM | 4. Somlyó várának leírása s gazdasági állapota. |