A Napló 1932-ben született, és csak most, 1969-ben jelenik meg nyomtatásban*. A csaknem negyvenéves késés magyarázatot kíván.
Mi mindnyájan, akik közel álltunk Ferenczi Sándorhoz életének utolsó éveiben, tudtunk a Napló létezéséről. Megírásának tervéről a megelőző években több alkalommal beszélt nekünk. 1932 folyamán gyakran említette, hogy dolgozik rajta, és életének utolsó hónapjaiban, 1933-ban többször említette, hogy mivel fel kellett hagynia a praktizálással, nem tudta befejezni a Naplót, és mennyire sajnálja, hogy nem tudta belevenni betegeivel kapcsolatos utolsó tapasztalatait, mert azoknak, sorban egymás után, el kellett őt hagyniuk.
Halála után legalább hárman, Kovács Vilma, Bálint Alice és jómagam elolvastuk a Napló nagy részét. Egyhangúlag azt tanácsoltuk Ferenczi özvegyének, hogy egyelőre halassza el nyilvánosságra hozatalát, amit ő meg is fogadott. Úgy véltük, jobb lenne megvárni, amíg a Freud és Ferenczi közötti nézeteltérés közvetlen hatásai lecsengenek. Ez időt hagyna arra, hogy kedvezőbbé váljon a légkör a Naplóban foglalt Ferenczi-gondolatok objektív értékelésére.
A következő néhány évben mindhármunkat teljes mértékben lefoglalt a Bausteine (Építőkövek) harmadik és negyedik kötetéhez a megfelelő anyag összegyűjtése, szerkesztése és fordítása. Freudot természetesen nemcsak tervünkről tájékoztattuk, hanem el is küldtünk neki minden, addig publikálatlan anyagot. Elmondhatjuk, hogy érdeklődéssel kísérte tevékenységünket, az általunk javasolt szöveg egyetlen része ellen sem emelt kifogást; ellenkezőleg, csodálatát fejezte ki Ferenczi előtte addig ismeretlen gondolatai iránt. Mivel a bécsi „Verlag” nem rendelkezett a költségek fedezésére elegendő anyagi forrással, az a döntés született, hogy a két kötetet Budapesten, a „Verlag” által biztosított papír felhasználásával nyomtassák ki. A nyomdai munkálatokat közvetlenül az Anschluss előtt fejeztük be; ekkor kénytelenek voltunk belátni, hogy ha a már kinyomott könyveket visszavisszük Bécsbe, az a biztos megsemmisülésüket jelentené. A náci hatóságokkal folytatott bonyolult tárgyalások után engedélyt kaptunk rá, hogy elszállítsuk Svájcba a teljes anyagot, ahol a két kötetet a berni Hans Huber Verlag gondozására bíztuk. Aztán jött a háború, és minden fontosabb publikációs tervet el kellett halasztani.
Amikor 1939 januárjában Budapestről Angliába távoztam, Ferenczi özvegye átadta nekem a Naplót, valamint az összes, Freud által Ferenczinek írott levelet, és arra kért, őrizzem meg azokat, míg elérkezik az idő, amikor ki lehet adni őket.
A háború után első dolgom az volt, hogy lefordítsam, sajtó alá rendezzem és kiadjam Ferenczi mindazon fontos tanulmányát, amelyek addig még nem jelentek meg angolul. Ernest Jones, az International Psychoanalytical Library szerkesztője az angol kiadásból ki akarta hagyni Ferenczi valamennyi, 1928 után született írását; miután azonban legyőztem az ellenállását, 1955-ben megjelent a Final Contributions. A kötet fogadtatása nem volt nagyon bíztató, így várakozó álláspontra helyezkedtem.
1957-ben megjelent Jones Freud-biográfiájának harmadik kötete, benne a Ferenczi elleni heves támadással. Minthogy Jones számára hozzáférhető volt a teljes Freud–Ferenczi levelezés, érthetetlen volt számomra, hogyan hagyhatta figyelmen kívül bizonyító erejű támpontjait. Amikor megkérdeztem tőle, milyen forrásból származnak állításai, minden tájékoztatást visszautasított, mindössze annyit mondott, hogy olyasvalakitől, aki közel állt Ferenczihez életének utolsó szakaszában. Ebben az időben már köztudott volt, hogy Jones gyógyíthatatlan betegségben szenved. Ilyen körülmények között úgy éreztem, az egyetlen okos dolog, amit tehetek, hogy megállapodást kötök vele egy valamennyiünk álláspontját felvonultató levelezés megjelentetéséről az International Journalban (1958).
A Jones-biográfia következményeként igen sok rossz ízű írás jelent meg, határozottan kedvezőtlen légkört teremtve a Napló kiadásához, amely sok eredeti és elgondolkodásra késztető gondolatot, tévedést és túlzást, alapvető, de sok esetben felkavaró felismerést tartalmaz.
A Napló mostani kiadásának az a legfőbb oka, hogy körülbelül egy időben fog megjelenni a Freud és Ferenczi közötti levelezéssel, amelyet Ernst Freuddal közösen válogattunk és rendeztünk sajtó alá. Ez a tény annak szimbólumaként is tekinthető, hogy a két nagy férfi barátságának utolsó két-három évét beárnyékoló fájdalmas ellentét hullámai eléggé elcsitultak ahhoz, hogy a pszichoanalitikusok kellő távolságtartással, s mégis együttérzéssel ítélhessék meg a valódi nézeteltéréseket.
Függetlenül attól, hogy valaki a rekonstruált gyermekkori szexuális traumákat valóságként fogadja-e el minden részletében avagy sem, a következmények elméleti tárgyalása, különös tekintettel az elfojtás finomabb mechanizmusaira, még manapság is érvényes és fontos. Pontosan ugyanez vonatkozik az én-ben eredményezett változások tárgyalására; ezek jelenlegi elméletünk számára éppoly lényegesek, mint 1932-ben voltak, amikor Ferenczi leírta őket.
Teljesen spontán, olyan, amilyennek egy igazi naplónak lennie kell. Igaz, nagyrészt – hozzávetőleg 80%-ban – gépelt, ami azt jelenti, hogy Ferenczi ezt a részt diktálta titkárnőjének, akkor, amikor néhány percre el tudott szakadni munkájától. A feljegyzéseket dátumozta, úgyhogy nagyjából megállapítható, melyik nap mennyit tudott írni. Rendszerint minden gondolatának külön címet adott, de egy és ugyanannak a napnak a gondolatai általában szorosan kapcsolódnak egymáshoz.
Az utolsó gépelt feljegyzés 1932. augusztus 24-i keltezésű. Aztán Ferenczi abbahagyta a munkát, hogy először Bécsbe utazzon, ahol életében utoljára találkozott Freuddal, majd onnan a wiesbadeni kongresszusra, amelynek hivatalos megnyitója szeptember 4-én volt. Ezt a napot követően már csak hat kézzel írott oldal született, valamennyi 1932. októberi keltezéssel.
Ha összevetjük a Napló keltezéseit – az első feljegyzés 1932 januárjából való, aztán meglehetősen folyamatos bejegyzések következnek 1932. augusztus végéig, és végül néhány össze nem függő jegyzet októberből – a Ferenczi halála után írásai között fellelt és a Bausteine IV. kötetében, majd a Final Contributionsban megjelent Jegyzetek és töredékek dátumaival, a következőt találjuk: néhány feljegyzéskísérlet 1920-ban, majd 1930-ban és 1931-ben folyamatos munka, amely hirtelen abbamarad 1932 elején. Ugyanez év júniusából egyetlen egy, nem nagyon érdekes feljegyzés, szeptember közepén azonban egy új feljegyzéssorozat kezdődik Biarritzban, ahová Ferenczi Wiesbadenből utazott, és ahol betegségének, az anaemia perniciosának első riasztó tünetei jelentkeztek. Innen kezdve a feljegyzések folytatódnak az év végéig.
Azt hiszem, ezekből a részletekből nagy valószínűséggel következik, hogy az 1930-ból és 1931-ből származó feljegyzések mintegy a Napló előtanulmányai voltak. További bizonyítéka ennek a feltevésnek, hogy a legtöbb feljegyzést kézzel írta, a legkülönbözőbb papírokra, a közönséges papírlapoktól kezdve a borítékok és furcsa gyógyszerészeti propagandaanyagok hátoldaláig; ezzel szemben a szűkebb értelemben vett Napló majdnem teljes egészében géppel íródott, és oldalai többé-kevésbé helyesen számozottak. Ez a rendezett munka, csakúgy, mint Ferenczi állapota, rettenetes csapást szenvedett a Freuddal való utolsó találkozásakor (és az ezt követő betegsége során, amiről nem tudható, véletlen egybeesés vagy következmény volt-e).
Ferenczi soha többé nem tudta már összeszedni magát annyira, hogy úgy folytassa Naplóját, ahogy annak megírását eltervezte, és 1932 első felében meg is valósította; mégis, ahogy azt a Jegyzetek és töredékek* mutatja, az év végéig folytatta az adatgyűjtést és ötleteinek lejegyzését, remélve, hogy állapota talán javulni fog. Mindannyian tudjuk, hogy ez nem következett be, és Ferenczi 1933 áprilisában* meghalt.*