23. KŐRÖSBÁNYA

1390-ben Feyrkeresbánya, 1427-ben civitas Altumburgh, 1444-ben oppidum Keresbánya, alio nomine Fyerkeresnaghbánya, 1525-ben Kőrösbánya néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)

1390-ben jelentkező, bányára utaló neve bányászok idetelepítését feltételezi. Valóban a XIV. században bányásztelepítésre kerül sor Kőrösbányán is. (Göllner: Geschichte der D. in R. 34.)

A következő században feltűnő neve a bányászok anyanyelvén (Altumburgh) szintén a települők hovatartozását jelzi, akik ekkor egy már városi rangra jutott bányavárosban nem maradtak templom nélkül.

Azt is bizonyosnak veszik, hogy már a középkorban ferences kolostor, illetve templom volt Kőrös-bányán. (György: A Ferencrendiek. 60.)

A reformáció során a katolikus élet megszűnik, de a reformátussá lett hívekről nincsenek adatok.

1728-ban a ferencesek újra letelepednek és plébániát szerveznek. Ekkor még áll a középkori templom, de annyira romos állapotban, hogy 1763-ban alapjaiból újjá kellett építeniük. (György: i.m. 261–262.) Ez már újgótikus stílust kap.

1848-ban gyújtogatás áldozata lesz, s ismét újjá kellett építeni. (György: i.m. 262.)

A középkorban a váradi egyházmegyéhez tartozik és csak 1785-től csatolják az erdélyi egyházmegyéhez.

Mivel a XVIII. században református anyaegyház, valószínű, hogy már a középkortól az. 1848-ban az ő templomuk is a gyújtogatás áldozata lesz. (Kovács: Magyar ref. templomok. I. 166.; Benkő J.: Transsilvania. II. 182.)

A református templomban a XVI. századi gótikus ablakok és 16 támpillér van. A régi ferences kolostorból sírkövek maradtak a temetőben.

E század elején a katolikusoknak és a reformátusoknak is anyaegyházuk van. (Helységnévtár. 1913.)

Katolikus templom