34. SÓFALVA

1243-ban Sow (Györffy: Az Árpád-kori. II. 87.), 1292-ben Villa Salis (C. Suciu: Dicţionar istoric.; Györffy: i.h.), 1422-ben Sofalva, 1428-ban Sofalu, 1587-ben Sófalva (C. Suciu: i.m.) néven fordul elő.

Egy 1243. évi oklevél tatárjárás előtti birtokadományozásról értesít, tehát a település tatárjárás előtti. 1650-ig szász település.

Közvetve feltételezhető, hogy középkori temploma is volt. Ugyanis az 1600-as évektől református anyaegyház van itt, és egy kelyhe is fennmaradt 1651-ből. (Ref. Névkönyv. 1890. 25.)

A középkori templom elpusztult, mert a XVIII. században csak imaház létezik. A hívek is megfogyatkoznak. 1776-ban még a Miatyánkot sem tudják anyanyelvükön.

1735-ben új templomot építenek, mely ma is áll.

Megszakítás nélkül református anyaegyház a XVIII. században és e század elején is. (Kovács: Magyar ref. templomok. II. 685.; Benkő J.: Transsilvania. II. 193.; Helységnévtár. 1913.)

Református templom