103. SOROSTÉLY

1311-ben jelentkezik először az oklevelekben Sorensten néven. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1332-ben Berunsten (Serunsten) de Camino, 1417-ben Sorosthen, 1647-ben Sorostély formában fordul elő. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 183.; C. Suciu: i.m.)

Egy 1311. évi oklevél szerint az egresi cisztercita apát azt bizonyítja, hogy Sorostély régi birtoka volt, csak László vajda (1303–1313) foglalta el. Feltételezhető, hogy már ekkor temploma is volt.

Templomáról okleveles adat a pápai tizedjegyzékben maradt fenn 1322-ből, amikor papja, Fülöp 33 dénárt fizet, 1333-ban szintén 33 dénárt. (Györffy: i.m. II. 184.; Beke: Az erd. egyházmegye. 103.; Documente. XIV. C., III. 138, 166.) 1334-ben Gerbord 3 lotó ezüstöt. (Beke: i.m. 103.)

A selyki dékánsághoz tartozott.

Neve szász telepesektől származik, akik katolikusok voltak, és biztosan nem maradtak templom nélkül.

1889-ben egy régebbi templom alapjait fedezték fel a Sorostély és Hásság közötti legelőn a Szedinka birtok mellett. (Fabini)

1300-ból való középkori temploma részben ma is áll. 1880-ban átépítik. A XVI. század első negyedében (1508) a segesvári műhelyben készült szárnyasoltárát a művészettörténet külön is számon tartja. A szárnyképek levélsoros keretelése reneszánsz stílusú. Három szárnyképének (Krisztus Kaifás előtt, Ostorozás, Töviskoronázás) architektonikus háttere Dürer-metszetek után készült. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 122, 139/22, 320.) A szárnyas-oltár további képei közül említésre méltó: Angyali üdvözlet, Találkozás Szent Erzsébettel stb. (Bálint: ÜK. I. 275. II. 12.) A régi templomból átmentik a szentségfülkét. A keresztelő-medence a XV. században készült a harang 1568-ban.

Középkori katolikus lakossága a reformáció során lutheránus lesz, a templommal együtt.

A XVIII. században lutheránus anyaegyház és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 210.; Helységnévtár. 1913.)