8. ALSÓMAROSVÁRADJA

1290-ben Warda néven jelentkezik az oklevelekben. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 190.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1300-ban Warda, 1346-ban Waradya, 1517-ben Váraggya, 1630-ban Varadgia formában írják. (C. Suciu: i.m.)

Szász alapítás.

A templomról már 1291-ben van adat, amikor Alvinci Herbord kapja meg Várda birtokát, melynek tartozékán, Damásföldjén a Szentháromság tiszteletére szentelt kőtemplom állott: „ecclesia lapidea is honore S. Trinitatis constructa. (Györffy: i.h.; Batthyaneum. II. 132.)

1331-ben plébánosa a székeskáptalan dézsmaelszámolásában szerepel. (Documente. XIV. C., III. 21.) 1332-ben Jakab a plébános, aki a pápai tizedjegyzék szerint 40 dénárt fizet. (Beke: Az erd. egyházmegye. 88.; Documente. XIV. C., III. 153.) 1396-ban Miklós a plébános. (Batthyaneum. i.h.; Urkundenbuch. III. 168.)

1402-ben misealapítványt létesítenek Péter volt vicevajda és fia, Mihály hunyadi főesperes lelki üdvéért. (Batthyaneum. i.h.) Rá is szorult erre, mert egy 1346. évi oklevél szerint, amikor Váradja birtokára igényt tartott a káptalannal szemben, rettenetes átkozódással fordult a székesegyház ellen, azt kívánva, hogy a tűz égesse fel és kő kövön ne maradjon benne. (Documente. XIV. C., IV: 313.)

Korán elpusztulhatott, mert később sem templomáról, sem egyházáról nincs adat. Utolsó lakói 1848-ban pusztultak el.

1396–1408-ban még magyarok és szászok lakják. (Fabini)