32. KISPULYON

1265-ben Polon néven írják az oklevelek. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 85.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1315-ben Pulun, 1320-ban Polun, 1322-ben duas Pulun, 1347-ben Pulyun, 1523-ban Pwlyon, 1614-ben Pulyon (C. Suciu: i.m.), 1885-ben Szász-Kis-Pulyon (Kádár: Szolnok-Doboka vm. IV. 352.) formában fordul elő.

Már a reformáció előtt kőtemploma van, amelyet később is többször említenek: 1622-ben, 1643-ban (cinteremmel), 1754-ben.

1839-re romlásnak indul. Javítására gyűjtést szerveznek és 1842-ben meg is újítják. (Kádár: i.m. V. 585.)

A templom mellett külön faharangláb áll (Balogh J.: Magyar fatornyok. 181.), gerendáján 1717-es dátummal.

Ónkancsója 1654-ből származik.

Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején reformátusok lesznek, a templommal együtt. (Kádár: i.m. V. 484.)

Az 1600–1603-as viszontagságos évek következtében csak 5 lélek marad a faluban, 5 házzal. Ennek következménye, hogy 1622-ben csak mint leányegyház szerepel.

1643-tól ismeretesek lelkipásztorai is, tehát újra anyaegyház. A XVIII. században (Benkő J.: Transsilvania. II. 184.) és e század elején is az. (Helységnévtár. 1913.)

Lakóiról a helynevek vallanak: 1544-ból Vágóttesere, Bonciberek; 1643-ból Almáspatak, Fülesvölgy, Kígyólik, Csókakő, Szilvajbérc, Kenderföld; 1749-ből Akasztóbérc, Szent Gothárd határánál, Alsó Forduló, Felső Forduló, Fülevölgy, Fábián föld, Cegei Csere előtt, Dobos kútja, Nyilak, Mléföld, Veress erdő, Árkok, Ombózi út, Polcfok, Kőbánya stb. (Kádár: i.h.)

Református templom