4. VÁLTOZATLAN HITVALLÁS, VÁLTOZÓ STÍLUSOK

Kezdetben fatemplomok épülhettek, de már Szent István korától kezdődően kezdik építeni az első kőtemplomot Gyulafehérváron, mégpedig az Ókeresztény bazilika stílusú püspöki székesegyházat, amint azt a mai nagyobb székesegyház belterületén feltárt alapmaradványokból megállapították. Már a XI. század végére kicsinynek bizonyul, ezért Szent László korában hozzáfognak a ma is álló, eredetileg félköríves (román) stílusú monumentális székesegyház építéséhez, amelyről Kazinczy a következőket jegyezte fel: „szegény, de méltóságos”.

A XI. századtól a kőtemplomok építésében a román stílus kezd eluralkodni. Ez lesz általános és jellemző a XII. és XIII. század folyamán.

Kőtemplomokról a XII. század elejéről, még a szász telepítés előtti időkből van adat. Például a szászfehéregyházi templomot 1110–1120 között említik.

Az egyházmegye legkeletibb határsávján, a csíki plébániákon több templom őriz román kori emlékeket, sőt évszámokat az 1200-as évek elejéről: a nagysomlyóhegyi kolostorról 1202-ből, a gyergyóalfalviról 1213-ból, a csíkmindszentiről 1230-ból, a szárhegyiről 1235-ből.

Háromszéken még előbb indul a templomépítés, amint azt Székely Zoltánnak, a sepsiszentgyörgyi múzeum igazgatójának ásatásai igazolják. Megállapítása szerint Zabola határában, Pethőfalva irányában feltárt sírok I. Géza és III. Béla koriak. A XII. század végére a temetkezés itt megszűnik, amiből arra következtet, hogy ekkorra felépül a templom, s ettől fogva a templom köré temetkeznek, amint azt Szent László és Kálmán király elrendelte. (Korunk Évkönyv. 1973. 219–228.) Sőt a Brassó feletti Cenken, a királyi várban már a XI. században áll a Szent Lénárd-kápolna. (Korunk Évkönyv. 1973. Székely Zoltán írása).

A XIV. század kezdetétől a pápai tizedjegyzék már több száz templomról beszél, amelyeknek eredetét az 1332–1337-es adatok ellenére túlzás nélkül korábbra, a XII.–XIII. századra lehet tenni.

Az 1241-es nagy tatárjárás sok templomot felperzsel, romba dönt. Több templom végleg eltűnik. Java részüket hamarosan helyreállítják, nagyobbára a régi stílusban. Csak néhány esetben mutatható ki az átmeneti stílus.

Az új, gótikus stílus a XIV. században jelentkezik és a XV. században éri el virágzását. Az életvállaló nép hamar kiheveri a tatárjárás kegyetlen pusztításait. A templomok idővel szűknek bizonyulnak, egyrészt koruk, másrészt a fokozódó török támadások miatt újításra és bővítésre szorulnak. A XIV. században már kezd a csúcsíves stílus elterjedni. Gyakori jelenség új szentély építése, mégpedig a gótikus stílus sokszög záródásával és csúcsíves ajtó- és ablakkeretekkel. Ekkor kapott gótikus elemeket a gyulafehérvári székesegyház is.

Természetes jelenség, hogy az új templomok már tisztán a gótika jegyében épülnek. (A brassói Fekete-templom, a kolozsvári Szent Mihály-templom, a tövisi Hunyadi-templom, a besztercei Nagytemplom, a marosvásárhelyi Vártemplom stb.)

Az 1500-as évek elején a reneszánsz is jelentkezik, de jobbára csak az ajtó- és ablakkeretek, szárnyasoltárok, kelyhek díszítésein. (Balogh J.: Az erd. renaissance.)