43. MEZŐMÉHES

1293-ban Méhes Maior és Méhes Minor néven jelentkezik az okiratokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric.; Györffy: Az Árpád-kori. III. 363.) 1348-ban Méhes (C. Suciu: i.m.), 1427-ben Méhes hungaricalis et possessio Méhes volahalis (uo.), 1437-ben Meheus (uo.) formában szerepel.

1294-ben Nagy Méhesben Szent Márton tiszteletére szentelt templom áll, amint azt, a székeskáptalan oklevele megörökíti, amely szerint Ősz ispán és fiai Nagy és Kis Méhes, valamint Velkeraloka nevű földjeik felét eladják Náznánnak és a szentkirályi székelyeknek. Az oklevél szerint kőtemplomról van szó (lapidea ecclesiae in honorem beati Martini) (Barabás: SZOKL. VIII. 5.; Documente. XIII. C., II. 395.; Györffy: i.h.)

Az 1427. évi oklevélben említett hungaricalis melléknév is katolikus lakóira utal.

Középkori katolikus lakói a reformáció idején reformátusok lesznek, a templommal együtt.

A XVIII. században református anyaegyház. (Benkő J.: Transsilvania. II. 184.)

A múlt században már csak filia: előbb Magyarfrátához, majd 1889-től Mezőzáh kör lelkészségéhez tartozik.

Középkori temploma elpusztul. (Ref. Névkönyv. 1889. 21.) E század elején Mezöfele filiája. (Helységnévtár. 1913.)

Református templom