72. BÚZAHÁZA

Az 1567. évi regestrumban mai nevén található. (Orbán: Székelyföld. IV. 88., 1. jegyz.) 1579-ben is Búzaházaként szerepel. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)

Az 1856. évi kápolnaszentelés leírásánál az akkori deményházi plébános úgy jegyzi fel, hogy hajdan Kiskeresztúr volt a neve. (Bencze János: Búzaháza története. [Kézirat])

Középkori lakói mind katolikusok voltak. A reformáció után három vallás között oszlanak meg: római katolikusok, reformátusok és unitáriusok. A XVIII. századig egyiknek sincs temploma.

Az unitáriusok 1792-ben fakápolnát építenek faharanglábbal, 1843-ban pedig tornyot húznak a kápolnára.

A katolikusoknak 1776-ban haranglábjuk van, 1843–1844-ben ők is fakápolnát építenek, melyet 1855–1856-ban újítanak. 1889–1890-ben építik mai kőtemplomukat. Még a fakápolnában helyezik el az egykori bekecsi kápolna harangját I.S. 1600 felirattal. Sajnos, ezt az első világháborúban ágyúnak olvasztották. Deményházáról vitték el, oda került egy másik harangért cserébe.

A reformátusok 1794-ben templomhelyet szereznek, ahova 1842-ben csak egy fakápolnát építenek. Mindhárom filia marad.

A helynevek egykori lakóiról vallanak: Ördöngös, Lüget (Benkő K.: Marosszék.159.), Kunberke, Puszta, Csákány, Puszta szőlő, Vápa, Péter kútja, Ferenc-csere, Bögözháza, Cseresnyésalja, Kétárok köze, Cseberke, Szilemár, Gyertyános, Fiksus, Bakacs, Felső lókötő, Bors rétje, Kun berke, Tamása, Sipos dombja, Szarka kútja. (Nagy J., Szentmártoni B.: Búzaháza kisközség története.)

Katolikus templom