51. SOMOSD

1497-ben Zomoss néven jelentkezik a forrásokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1506-ban már Somosd (uo.) formában írják. Az 1567. évi regestrumban 16 kapuval jegyzik. (Orbán: Székelyföld. IV. 41., 1. jegyz.)

Középkori templomáról az 1482-ből származó harangja vall: „O Rex glorie veni cum pace. 1492.”(Orbán: i.m. IV. 41.)

Református egyházközségéről már 1639-ből van adat, sőt korábban, a reformáció előtt kellett legyen egyházközsége, mert a XVI. század végén és a XVII. század elején inkább pusztultak a templomok és egyházközségek, s ahol előbb nem voltak, abban a nehéz időkben újak nem alakultak. (Ref. Névkönyv. 1904. XLI.)

1756-ban azt írják, hogy a falu nyugati részén állott és faharanglábja volt.

A középkori templomot 1797-ben lebontják s kőanyagának felhasználásával új templomot építenek, új helyen, ahol a mai templom áll. Pár évre rá, 1810-ben hozzáépül az új torony is. (Ref. Névkönyv. 1904. XLI.; Kovács: Magyar ref. templomok. II. 683.; Benkő K.: Marosszék. 156.)

Középkori tiszta katolikus lakossága a reformáció idején, a XVI. században református lesz, templomával együtt.

Amint már jeleztük, 1639-ben református egyházközségről van adat és a XVI. században is református anyaegyház. (Benkő J.: Transsilvania. II. 186.) Azóta is kizárólag csak református egyháza van.

A helynevek XVI. századi lakóiról vallanak: Kompát, Várhegy, Vigyázófa, Székdombja, Óriás, Zálogós, Kincses, Dörgő (Orbán: i.m. IV. 42.).

Református templom