40. NYÁRÁDKARÁCSONYFALVA

1444-ben Karachonfalva néven jelentkezik a forrásokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) Az 1567. évi regestrumban 3 kapuval jegyzik. (Orbán: Székelyföld. IV. 52., 5. jegyz.)

Már a reformáció előtt egyházas hely.

Entz Géza közlése szerint a régi templom szemöldökkövén az 1496-os évszám volt olvasható. (Erdélyi Múzeum. 1943. 226.)

Bodor István 1608-ban egy hold földért egy harangot ad a templomnak. 1661-ben befejezéséről van adat, ami a középkori megújítását jelentheti.

1746-ban kéregetési engedélyt kap az egyházközség, vagyis újra épít vagy javít.

1810-ben új templom épül a régi helyébe. Amikor az új templom alapjait ássák, nagy mennyiségű csontot találnak, ami a régi templom körüli temetőt jelzi. (Orbán: i.m. IV. 52.).

Középkori katolikus lakói a reformáció idején reformátusok lesznek, a templommal együtt, és azóta is református anyaegyház.

Lakóiról a XVI. századi helynevek vallanak: Átoljáró, Bodrok, Fedeles kútra menő, Feljáró, Kurta láb, Körtvélybérc, Mocsár, Porgolátvég, Vásáros út, Végső láb (SZOKL. VI. 407.), Pusztaszőlőtető, Hangos, Csillag, Vénhegy, Berec patak, Horgos patak, Vécke pataka. (Benkő K.: Marosszék. 261–262.)

Református templom