30. KECSED

Az 1567. évi regestrumban Kechijet néven 15 kapuval jegyzik. Már előbb, 1497-ben jelentkezik egy családi névben. (Dávid L.: A középkori Udvarhelyszék. 179.)

Középkori templomról az oklevelek hallgatnak.

Orbán Balázs írja (Székelyföld. I. 106.): „A két csermely közötti dombot régi templom koronázta.” Az 1660–1690 közötti években készült leltár említi a templomot.

A régi templom mellé építik 1795-ben a különálló fatornyot, melyről felirata beszél. (Kovács: Magyar ref. templomok. II. 706.)

A templomot lebontják és anyagának felhasználásával 1830–1840 között új templomot építenek.

A templom építése alkalmával a fundamentumból egy kőből faragott szenteltvíztartó került felszínre. A papi telken őrizték, majd a sepsiszentgyörgyi múzeumban helyezték el. Ez a szenteltvíztartó, mely a katolikus korból származhat, arra enged következtetni, hogy itt egy XVII. század előtti középkori templom állhatott, amelynek helyébe a XVII. században újat építettek, de 1834–1840 között lebontották és ennek alapjába beépítve maradt fenn. A mai templomban is felfedeztek régebbi vályuzattal faragott köveket, amelyek szintén a középkori templomból származhatnak.

Mindezen feltételezéseket megerősíti még az is, hogy filiájával, Kisfaluddal elszigetelten áll mint református anyaegyház a közvetlen unitárius és katolikus falvak környezetében, ami csak úgy képzelhető el, hogy a reformáció korában már saját – tehát középkori – temploma volt s anyaegyháza.

A középkorban tiszta katolikus falu volt és a reformáció idején lett református, s meg is maradt reformátusnak az unitárius terjeszkedés ellenére.

A XVIII. században református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 188.), és e század elején is csak református anyaegyháza van. (Helységnévtár. 1913.)

Református templom