8. BIKFALVA

1477-ben Bykfalva (Aluta. VIII–IX. 122.), 1508-ban Bikfalva (C. Suciu: Dicţionar istoric.) néven jelentkezik a forrásokban.

Az 1332-ös pápai tizedjegyzékben egy Sytka, illetve Bitka szerepel, amelynek papja, Péter 6 régi banálist fizet, 1334-ben 4 dénárt. (Documente. XIV. C., III. 151, 189.) Ezt Beke (Az erd. egyházmegye. 105.) Bikfalvával azonosítja, és Orbán Balázs is. (Székelyföld. III. 205., 2. jegyz.)

Újabban Bitával próbálják azonosítani (Aluta. VIII–IX. 121.) a Documente (XIV. C., III. 151, 189.) és C. Suciu (Dicţionar istoric.) alapján.

Bizonyosra vehető, hogy Bekének van igaza, mert Bitán nincs semmi nyoma középkori emléknek, templomnak, míg Bikfalván a középkori templom várfallal körülvéve állott, azon a magaslaton, ahol a mai templom van. A mai elődje 1450–1501 között épült (Székelyföldi vártemplomok 78).

Mivel a régi templom a múlt századra kicsinynek bizonyul és romlásnak indul, 1863-ban új, nagy templomot építenek, bár a hívek nem nagyon akarják, arra hivatkozva, hogy „ebben imádkoztak őseink s mi is megférünk benne”.

A középkori tornyot meghagyják, a várfalat részben. Nagy, széles (alul 6 öl), zömök tornya a katolikus kor emlékét őrzi, mert csarnokában bordákkal ékes mennyezeten megmaradt a régi boltozat is.

Harangját 1640-ben öntötték. Érdekessége, hogy a latin mellett magyar nyelvű szöveg is van rajta: „O rex glorie Jesu Christe veni cum pace. Johannes Neidel Bras, Bikfalv: Az Istennek Dicziretire czináltattunk ez harangot. 1640.” (Orbán: Székelyföld. III. 204–205.; Kovács: Magyar ref. templomok. II. 689.)

Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció korában reformátusok lesznek, a templommal együtt.

Református templom