19. DÉSAKNA

A XII. században alapítják. (Fabini)

1291-ben már említik Désaknát az oklevelek. (Szabó T.A.: Szolnok-Doboka vm. 132.; Kádár: Szolnok-Doboka vm. III. 220., 2. jegyz.) 1236-ban Deesakna, 1248-ban Deszakna, 1427-ben oppidium Deesakna, 1553-ban Aknafalva (C. Suciu: Dicţionar istoric.) néven jelentkezik.

Egyházára vonatkozó első adat a pápai tizedjegyzékben található. 1332-ben papja, Miklós 3 lotó ezüstöt fizet, majd 12 garast, 1333-ban 6 garast, 1334-ben 6 garast. (Beke: Az erd. egyházmegye. 189.; Documente. XIV. C., III. 135, 167.) 1353-ban Benedek a plébános. (Documente. X. 239.)

Miklós papságát megelőzően, egy tatárjárás előtti temploma volt Désaknának, amelynek emlékét a Puszta-templom dűlő és a Szent Péter-hegy őrzi. A hegy Szent Péter tiszteletére szentelt templomától kapta és őrizte meg nevét. Román stílusú templom lehetett, s mivel itt a XI. században már megindult a sóbányászat, illetve azt felújították a magyar királyok által ide telepített vendég bányászok (hospites), bizonyos, hogy a telepítés után rövidesen meg is építették templomukat.

A tatárjáráskor pusztult el; romjait a második középkori templom építésénél használták fel.

A Szent Péter-hegyről egy 1674. évi oklevél is megemlékezik. (Kádár: i.m. III. 60, 237.; Szabó T. A.: i.m. 199.)

A tatárjárás után hamarosan új templomot építenek. Ennek a templomnak a papja a XIV. század eleji pápai tizedjegyzékben szerepel, majd Benedek plébános 1353-ban, és ennek a templomnak papját említik 1508-ban is. (Kádár: i.m. III. 237.) Kádár szerint igen szép gótikus templom lehetett, de többszöri újításon és átalakításon ment keresztül, aminek következtében eredeti formáit elveszítette. A szentély északi oldalának gótikus szentségfülkéjén felirat is volt: „J.N.R.I. 1543.” (Szabó T. A.: i.m. 212.) A későbbi újítások, javítások dátumai: 1675, 1749; 1779-ben új mennyezet készül. 1823-ban omladozó déli falát újra kellett rakatni. 1843-ban a romladozó templom javára adományokat gyűjtenek. Úgy látszik, a javítások a repedező templomot nem menthették meg, ezért a XX. század elején egészen újat építenek helyette. Egyik régi harangján gótikus felirat volt. (Kádár: i.m. III. 238–239.)

A reformáció idején a középkori katolikus hívek rövid ideig lutheránusok, majd reformátusok és 1570 körül már unitáriusok. Az utóbbi változásban nagy része volt Hagymási Kristóf unitárius főúrnak, akinek birtokába jutottak az egykori szekularizált birtokok is. (Kádár: i.m. III. 237.; Kádár: Szolnok-Doboka vm. népokt. tört. 249.) 1618–1621 között a templom újra reformátusoké. (Kádár: i.m. III. 237.)

A katolikus hívek – részben bányászok – kis templomot kapnak, amelyet Mária Terézia parancsára Kadicsfalvi Török László kamaraispán építtet 1751-ben. Előbb a dési ferencesek látják el, majd a XVIII. század végétől anyaegyház. (Schematismus. 1882. 161.)

A helynevek egykori lakóiról tanúskodnak: 1732-ből Kismárjás, Felső-Bürtfölde, Sedény, Hanos, Kodoralj, Gyéreskút forrás, Szent Péter oldal, Bibirce földek, Deáki, Kerekbérc, Borsóföld, Pakó füve, Hidegkút, Kőrösszeg, Cserés, Dömsög, Szakadás, Égető, Várhegy, Rompos; 1751-ből Lókút, Kiskút-szeri, Sövénykút, Fancsal, Binirke, Szakadás árka, Köves torkolat, Vasgyepű, Tógát, Gyéreskút, Nagy Pál jója, Szakadás fara, Bádon vége, Lapuhás, Külső-séd, Alsó- és Felső-Mozgót, Nádoskút; 1864-ből Pusztatemplom (ahol a múlt század elején még láthatók voltak a Szent Péter-templomból fennmaradt romok). (Kádár: i.m. III. 247–248.)

Református templom

Református templom

Katolikus templom

Katolikus templom