152. UGRA

Az 1211-ben jelentkező Noigiant várával azonosítják. (C. Suciu: Dicţionar istoric.; Documente. XIII. C., I. 151.) 1325-ben Galt, 1488-ban Gald néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: i.m.)

Noigiant hajdan római vár volt. Köveinek felhasználásával a XIII. század elején építik templomát. Erről egy befalazott római kő is tanúskodik. (Bíró: Erdély művészete. 25.; Orbán: Székelyföld. I. 199.) Hosszan elnyúló bazilikás templom. A román stílust képviseli.

Gerevich szerint (Magy. román kori műemlékei. I.101.) kapuján esztergomi hatás mutatkozik. „Régi, de annyira át van alakítva – amint Orbán írja –, hogy az átmeneti korszak egykor díszes épületére alig lehet ráismerni.” Erődítéseit a XIX. században lebontják. Szt. András tiszteletére szentelték. A mellékhajókat 1500-ban lebontják. Újabb javításkor dongaboltozatot kap.(Fabini)

A templomot fogrovátkás várfal övezi, tornyokkal. Sok, vihart állott ki, többek között 1658-ban áldozatául esik a tatár kán büntető hadjáratának. (Orbán: i.m. I. 199.; Göllner: Geschichte der D. in R. 212.)

Két kápolna is volt a templomon kívül.

Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt. A település érdekessége, hogy a múlt század elején az itteni lutheránus hívek még kétnyelvűek voltak. Egyik vasárnap szászul, másik vasárnap magyarul végezték az istentiszteletet, de végül is a szász maradt az uralkodó. Régi oltárukon magyar volt a felirat. (Orbán: i.h.) 1701-ben a templomi ülőhelyek elosztása szerint 62 szász és 34 magyar nő van. (Fabini)

A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 210.; Helységnévtár. 1913.)

A lutheránus templom bástyája

A lutheránus templom várfala