142. SZÁSZSÁROS

1282-ben Sarus, 1289-ben Saros, 1337-ben Saruz, 1432-ben Saars néven írják az oklevelek. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)

1282-ből Henrik plébánosáról van adat, ekkor tehát már temploma van. (Urkundenbuch I. 145.)

A tatárjárás utáni települések közé számítják, s ebben az időben építhették első templomát.

A mai várfal déli frontjának közepén egy román stílusú kápolna félköríves apszisa maradt meg, valamint déli falának romja, melyet beiktattak a várfalba. Ez volt az első, XIII. századi szentegyháza a településnek 1280-ból. 1322-ben Peter a Szt. Miklós templom papja. (Urkundenbuch I. 368.)

A XIV. század első felében egy háromhajós, torony nélküli gótikus templomot építenek. Érdekes, hogy a hegyoldalon a kápolna felé ma is feljáró út vezet, jelezve, hogy ott volt az eredeti templom. (Komm mit. 1985. 81.; Fabritius: S. Kirchenbürgen. 72.)

A XIV. századi építkezésből a hosszúra nyújtott szentély maradt meg művészi ablakrácsaival, keresztboltozatával. A kőbordák féloszlopokról indulnak. A zárókövekről érdekes arcok tekintenek le. A levéldíszek már reneszánsz hatást mutatnak. Hasonló hatást mutat a sekrestyébe nyíló ajtókeret is. E második építési szakasz korát évszám jelzi, felirattal: „Dedicatie huius ecclesiae peragitur Domenica post 11 000 Virginum anno Domini, 1422.” Rómából jött pápai követ, Bari szenteli fel, Szent Miklós és Szent Ilona tiszteletére.

1438-ban a török pusztítások nyomán leég és pusztává lesz, s a templomot nem tudják a régi bazilikális három hajó visszaállításával megújítani. Rommá lett oldalhajóit úgy bontják le, hogy a keleti szakaszt meghagyják, s így a templom latin kereszt rajzát kapja. A főhajóba nyíló csúcsíves árkádokat befalazzák. Ezzel van összefüggésben Péter plébános közbenjárása, aki az Athanasius „ad scalam coeli” templomából ereklyéket szerez a 10 000 vértanú ereklyéiből. (Fabritius: i.m. 72.; Komm mit. 1985. 82.) Ez az a Péter lehetett, aki 1505-ben Petrus Pannoni néven Páduában tanul. (Tonk: Erdélyiek. 2064.) Ekkor a nyugati homlokzathoz tornyot is építenek és onnan a főkaput déli oldalra helyezik át. Régi kőkeretéből csak töredék maradt meg.

Egyszerű várfala három bástyával és két toronnyal a XV. században épül. Ezeket a XIX. században lebontják.

1810-ben magasítják a hajót és stukkómennyezettel látják el.

Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció során lutheránusok lesznek, a templommal együtt. A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 206.; Helységnévtár. 1913.)

Lutheránus templom