53. HÉTUR

1301-ben jelentkezik először oklevélben Hetwur néven. (C. Suciu: Dicţionar istoric.; Györffy: Az Árpád-kori. III. 553.) 1332-ben Heethur, 1417-ben villa Heethur, alias Erenberg, 1446-ban Marienburg, 1524-ben Hergeborg, 1587-ben Heetur (Györffy: i.h.; C. Suciu: i.m.; Urkundenbuch. V. 170.) a neve.

1367-ben János rector ecclesiae de Héthur. (Documente C. XIII. 355.)

1417-ben búcsúengedélyt kap V. Mártontól. (Urkundenbuch IV. 61.)

1424-ben újra. (Urkundenbuch IV. 207.)

1439-ben IV. Jenő ad búcsúengedélyt. (Urkundenbuch IV. 279.)

1446-ban jelentkező neve (Marienburg) Mária tiszteletére szentelt templomáról tanúskodik. Az 1417-ben feltűnő Erenberg szász lakosságra utal.

Ma is álló gótikus temploma a reformáció előtti kor stílusának jegyeit képviseli többszöggel záródó szentéllyel.

Tornyát 1774–1775-ben építik. Kőkerítésének csak töredékei vannak.

Középkori katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt.

A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 211.; Helységnévtár. 1913.)

Lutheránus templom