23. BÚZÁSBESENYŐ

1349-ben Beseneu néven jelentkezik az oklevelekben. (Györffy: Az Árpád-kori. III. 548.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1414-ben Besenew, 1461-ben Besenye, 1587-ben Bessenyeo formában jegyzik. (C. Suciu: i.m.)

Középkori templomáról okleveles adat nincs.

A XVIII. században a katolikusok azon a címen próbálják visszaszerezni, hogy egykor, a reformáció előtt katolikus templom volt. A kísérletre 1724-ben kerül sor, amikor Horváth Miklós Küküllő megyei notárius vissza is foglaltatja a templomot. Hét nap múlva a református papok és tanítók éjszaka fegyveresen az ablakokon át behatolnak a templomba és visszaszerzik, kidobálva a képeket, kereszteket stb. Három nap múlva újra a katolikusok veszik birtokukba a templomot, de végül is az a reformátusoké marad, a hatóságok (gubernium) döntése meghagyja a reformátusok birtokában, és ma is az övék. (Schematismus. 1882. 133–114.; Kovács: Magyar ref. templomok. 165.)

1785-ben a katolikusok kis kápolnát építenek maguknak a Szentkereszt tiszteletére, majd a XX. század második felében önálló plébánia lesz, szép nagy templommal.

A református egyház 1657-ig Kerelő leányegyháza, majd Kerelő megszűnése után, a XVIII. században, református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 187.), és e század elején is az. (Helységnévtár. 1913.)

Ide kerül Kerelő kelyhe és harangja is. Az 1707-ből való kehely felirata: „A kerelői reform. Ecclesiájé A. 1707.” Az 1674-ből való harangé: „Dum sono mortales sursum corda levate. 1674.” (Orbán: Székelyföld. V. 37.)

Katolikus templom

Református templom