6. APOLD

1309-ben Apoldia, 1337-ben Apold, 1504-ben Trapoldia, 1532-ben Tarppolden néven jelentkezik az okiratokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric:)

1309-ben plébániatemploma van, plébánosa, Miklós több Küküllő menti plébánossal szerepel egy peres ügyben. (Komm mit. 1974. 67.; Documente. XIV. C., I. 94.) 1353-ban plébánosa Péter, aki egyben a kézdi dékánság dékánja is. (Documente. X. 228.)

A mai templom őse XIII. századi román stílusú épület lehetett, melynek emlékét a diadalív és a szentély déli kapuja őrzi. Sík mennyezete volt.

A mai csarnoktemplomot a XV. század végén az erődítések során gótikus ruhába öltöztették. Ekkor téglaboltozatot kapott, mely a magasabb oldalfalakat részben takarja. Ekkor emelték azt a négy oszlopot, amelyek azt a benyomást keltik, mintha háromhajós lenne a templom, pedig csak az eredeti egyhajóst osztották meg oszlopokkal. (Oprescu: Bisericile cetăţi. 172.) A szentély több szöggel záródik, és ablakai csúcsívesek.

Érdekessége, hogy a régi román kori köríves diadalív mellé egy magasabbra nyúló csúcsíves diadalívet is emeltek, mely fölött a válaszfal sokkal magasabb, mint a szentély. Masszív nyugati tornyának két bejárata vezet a hajóba.

A torony alatti előcsarnokban elhelyezett vastag kőlapban az egykori oltárasztal lapját vélik felismerni, főképp a rajta látható ereklyetartó (sepulcrum) alapján. (Komm mit. 1974. 68.)

Szentélyének északi falában Erdély egyik legszebb fali szentségfülkéjét őrzi, csúcsíves díszeivel, melyeknek késő gótikus reliefjeit sajnálatos módon befestették.

A XVI. századtól kettős védőfal vette körül. A belsőnek ma alacsony maradványai állanak.

A várfal főbejáratát erős kaputorony őrizte, délkeleten pedig a „Fehér torony”. Nyugati bástyatornyát lakássá alakították. A déli háromemeletes bástya ma is áll.

Az erődítések idejét az 1504–1507-ből fennmaradt okmányok jelzik, melyek szerint a segesvári széktől adókedvezményt kapott: „Ad structuram ecclesiae et fortaliti”. (Komm mit. 1974. 67.; V. Drăguţ: Arta gotică. 127–128.; Oprescu: i.m. 172–177.)

Aranyozott kelyhe gerezdes cuppakosárral reneszánsz díszítésű. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 150, 330.; Fabritius: S. Kirchenbürgen. 21.) Szentségfülkéje féldomborművel díszített 1500-ból.

Középkori katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt.

A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 209.; Helységnévtár. 1913.)

Két középkori harangja van, a kisebb 1554-ből.

Lutheránus templom