Január 3.

 

Genovéva, Párizs védőszentje (422–502), népének vigasztalója, a meroving Jeanne d'Arc* a hún kalandozások idején. Ünnepét, ha néhány nappal később is, néhány középkori misekönyvünk számontartja.

Hazai tiszteletének egyetlen művészeti emléke Malompatak (Mlynica), nyilván Thurzó Margittól alapított és Antiochiai Szent Margitnak szentelt főoltárának (1515) egyik táblaképe. Megfestését azonban alighanem névegyezésnek köszönheti: egy másik Genovéva, brabanti királyné volt egyik legkedveltebb épületes európai népkönyv hősnője. Mondája a XV. században bukkan föl, és terjed el először értesültebb főúri körökben, így a kép tanúsága szerint a Thurzó-családban, de csak a barokk idők óta válik hazánkban is a legszélesebb társadalmi körökben kedveltté.

 

*

 

A Genovéva-legenda és népkönyv történetéről, hazai sorsáról György Lajos adott hasznos áttekintést.* Ebből megtudjuk, hogy a Rajna-vidéken, Maria-Laach közelében magányosan áll egy Frauenkirche: Máriának szentelt magányos, mezei kápolna, egyúttal búcsújáró hely, amely még a román korban épült. Ehhez kapcsolódott a Genovéva-monda, valószínűleg egyik XV. században élt Maria-Laach-i bencés szerzetes szerzeménye. Kialakításában, az asszonyi erények megdicsőítésében egyebek között a mi Szent Erzsébetünk legendája, továbbá Voltér és Grizeldisz széphistóriája is közrejátszott. Innen a kápolna másik, Genovevakirche elnevezése. Kétségtelen, hogy a párizsi Szent Genovéva kultusz a Maria-Laach-i monostorban abban az időben, a rajnai nép körében még később is virágzott. Ez magyarázza, hogy szerzetesünk a népszerű szent nevét választotta hősnője számára. Egyébként hitvesi hűségéért, béketűréséért a néphagyomány őt is kanonizálta, szentként tisztelte. A Martyrologium Romanum természetesen nem ismeri el.

Genovéva őrgrófnét szintén szentként emlegeti Nádasi János magyar jezsuita Annus coelestis (1648), továbbá Eszterházy Pál már magyarul a Mennyei Korona című művében (1696):

 

Genofeva a brabantiai hercegnek leánya vólt és Sifridusnak, római birodalom palatinusának felesége. Ki mikor a Szentföldnek oltalmára a pogányság ellen hadaival indulna, a feleségét egy Golo nevű derék vitéz emberre bízta.

Golo leveleket formált a Sifridus halálárul, hogy Genofevát házasságtörésben ejthesse. Sokat is munkálkodott annak megcsalásában, de az istenfélő asszonyt haszontalan ámította. Azonban az ura megjővén, az istenfélő asszonyt a házasságtörésrül hamisan bévádolta.

Elhitte ezt a Genofeva férje, és az ártatlan asszonyt arra itillette, hogy fiastul a vízben vettessék. Meg is parancsolta szolgáinak, hogy azt végbevigyék.

De a szolgák könyörületességtül viseltetvén, az ártatlan asszonyt fiacskájával együtt az erdőben szabadon bocsájtották és az urának otthon holt nevét költötték. Ebben az erdőben Genoféva hat esztendeig élt. Étele gyükerekbül, itala vízbül állott. A fiacskájához minden nap egy nőstény szarvas járt, mely megszoptatta.

Hat esztendő és három holnap elfolyt, hogy ez az istenfélő asszony ebben az erdőben lakott és füvekkel tápláltatott, mely üdőközben a férje éppen vízkereszt napján a vadászat közben reátalált és bizonyos jelekbül megismérte.

Megkövetvén feleségét, visszavitte mind fiastul és a Genoféva kérésére azon a helyen templomot építtetett a Boldogságos Szűz tisztességére, és annak képét az első oltárra tétette, amely sok csudákkal tündöklött.

Golo pedig istentelen fogása és hamis találmánya miatt négy tudatlan tulkokhoz négy részre kötöztetett és négy részre szaggattatott, amelyekért dicsértessék az Istennek szent Anyja mindörökké.

 

*

 

A hazai Genovéva-népkönyvek mégsem a középkori német, legendává színesedett hagyományból, illetőleg Eszterházy Pál előadásából erednek. Végső forrásuk egy francia jezsuita, Ceriziers könyve (1634), amely fordításokban villámgyorsan ismeretessé válik Európában. Hazánkban talán a kapucinus Cochem Márton (†1712) népies ízű német fordítása közvetíti. Az első ismert magyar nyelvű, Kassán megjelent átdolgozás Láng Ádám munkája: Genovéva. Hajdankori szép és érzékeny Történet, minden jó érzésű Emberek, különösen pedig Anyák és Gyermekek számára Iratott (1824). Ennek azonban már nyilván voltak előzményei. Megjelent Csíksomlyón is (1842), ami a székely meseváltozatok forrása lehetett. A népkönyv hazai sorsáról, hatásáról; népmesei fejleményeiről* könyvünk keretében már nem szólhatunk.

Az érzékeny történetet hamarosan felkarolja az európai drámairodalom, iskolai, főleg jezsuita, latin nyelvű színjátszás is. Hazánkban: Buda (1756), Gyulafehérvár (1764), Eperjes (Genoveva a Sigefrido in venatione reperta 1767).* Hazai német előadások: Pest-Buda (Genoveva, Pfalzgräfin am Rhein, 1809, 1815, 1835, 1842), Sopron (1835). Jósika Miklós Nyitrán is látta a darabot német vándorszínészek előadásában.

Jánoshegy (Johannesberg) és Turcsek (Turz) német népi bányász színjátékai között a Genofevaspiel még századunk elején is szerepel.*

Láng Ádám a történetet magyar játékszínre is átdolgozta: Genovéva, az Asszonyi virtus tükre. Históriai érzékeny rajzolat. Előadásra került: Pest (1831), Debrecen (1831), Veszprém (1832), Kolozsvár (1841).

Genovéva népszerűségére jellemző, hogy föltűnik a bábjáték európai világában, így hazánkban is. Eszterházy Miklós eszterházi bábszínpadán előadásra került Genovefens ersten, zweiten, dritten und vierten Teil. Zenét Haydn szerzett hozzá.

Még csak annyit említünk meg, hogy a jászok és a temesközi magyarság körében a Genovéva keresztnév ritkásan előfordul. Ez részben a népkönyv hatása, részben pedig a brabanti őrgrófné asszonyi sorsának, viszontagságainak tisztelete. Sovány, szikár asszonyt jellemző vasi szólás: sovány, mint Genovéva, aki annyi esztendőn át tengődött az erdők mélyében.




Hátra Kezdőlap Előre