3. Álvarangyok (Pseudophryne Fitz.)

Az ausztráliai álvarangyok külső megjelenésük és hasoldaluk élénk fekete-sárga színezete tekintetében is az unkákhoz hasonlítanak, a valóságban azonban a füttyentő békához (Cystignathidae) állanak közel. Hosszúságuk mindössze 3 cm. Hátuk bőre szemölcsös, a hímnek páratlan hangzacskója van a torka alatt, valamint tojásdadalakú mirigye a combja hátulsó oldalán. Szaporodásuk ideje az ausztráliai nyárra és őszre esik. A nőstény a petéket egyenként rakja le, azonban nem a vízbe, hanem valami pocsolya szélére kövek, fű- és sáscsomók alá. A lárvák, melyek a petékben közben tovább fejlődnek, gyakran csak hónapok mulva, a legközelebbi eső alkalmával szabadulnak ki.

Bibron álvarangya (Pseudophryne bibroni Gthr.)

A nem legismertebb faja ez az Ausztráliában széltében elterjedt faj. Két kicsiny, lekerekített sarokgumója, aránylag hosszú lábai és barna vagy olajzöld, sötétebben foltozott hátoldala különbözteti meg kevésszámú rokonától.