KÖNYVTÁRAK

Horváth István Károly szerint a rómaiaknál hosszú időn keresztül nem volt megszervezett irodalmi élet. Ez azt jelentette, hogy hiányzott az összekötő kapocs a mű és a közönség között. Ennek szerepét az i.e. 1. századig - amíg, ahogy már említettem, létrejött a könyvkiadás - a színjátszás, ami az ünnepi játékok hagyományainak keretében kapott helyet, valamint az aktuális politikai célokat szolgáló szónoklás látta el.

A publikálás kialakulása és elterjedése után egyre nagyobb lett az előállított könyvek száma, melyek arra vártak, hogy az olvasó kezébe kerüljenek. Erre az i.e. 1. század közepétől még nagyobb esély volt, ugyanis Caesar kezdeményezésére hozzáfogtak az első nyilvános könyvtár megalakításához.

1. Hellenisztikus könyvtárak

A könyvtárak eredete azonban a régmúltba, a görög és római kultúra virágzása előtti időkre nyúlik vissza. A legkorábbit Ninive romjai közt találták meg: egy "cserépkönyvtárat", az itt tárolt könyvek anyaga ugyanis égetett agyagtábla volt.

Az ókor történetének leghíresebb könyvtára kétségkívül az alexandriai Museion /Múzsák temploma/ volt. Alexandria, az ókor hatalmas világvárosa, a hellén kultúra központja. Itt alapította meg I. Ptolemaios Sótér /i.e. 305 - 285/ a világhírű könyvtárat, amely egyben kutatóbázis is volt, hiszen állatkert, botanikus kert, sőt csillagvizsgáló is működött benne. A fehér márványból épült könyvtár több százezer tekercset őrzött. Gellius feljegyzése szerint: "a kötetek száma mintegy 700 ezer volt. Mindezek az első alexandriai háborúban, amikor a város elpusztult, nem szándékosan kiadott parancsra, hanem véletlenül, a segédcsapatok hibájából a tűz martalékává lettek" i.e. 47-ben, anyagát megpróbálták pótolni, de azt a gazdagságot, mely a virágkorában jellemezte, nem sikerült visszaállítani. A tekercsek szekrényekben sorakoztak, valószínűleg témák szerint csoportosítva.

A második alexandriai könyvtárat II. Ptolemaios Philadelphos /i.e. 285-246/ nyitotta meg, mely a Serapis isten tiszteletére épült Serapionban kapott helyet. Állománya mintegy 43 ezer tekercs, nemcsak görög, hanem latin, egyiptomi és héber kéziratokat is tartalmazott. E gyűjtemény sorsa ugyancsak tragikus: kb. 250 éven át tartó, folyamatos gyarapodás után i.e. 43-ban egy lázadás alkalmával leégett. Sok értékes művet megmentettek, de ez csak töredéke az eredetinek.

A hellén világ második legnagyobb könyvgyűjteménye a pergamoni könyvtár volt, amelyet I. Attalos /i.e. 241-197/ alapított, majd II. Eumenész /i.e. 197-159/ fejlesztett tovább. E könyvtár az alexandriai Museion legfőbb riválisa volt, összesen 200 ezer tekercset őriztek itt. Kivételes abban a tekintetben, hogy a régészeti feltárása is megtörtént.

E könyvtárak vezetői írók és tudósok voltak. Ők állították össze és vezették a katalógusokat, gondoskodtak a könyvek szakszerű karbantartásáról, stb.

2. Római magánkönyvtárak...

Rómában a döntő fordulatot Hellász és a Földközi-tenger keleti partvidékének meghódítása jelentette: egy-egy hadvezér vagy államférfi gazdag magánkönyvtárat gyűjtött össze hadjáratai alkalmával. Ezek az általunk ismert első római könyvtárak: L. Aemillius Paulus i.e. 157-ben Perseusnak, Makedónia királyának könyvtárát tette sajátjává, Sulla egy athéni tudósét, hasonlóképp cselekedett Lucullus Kisázsiában. Viszont gyűjteményeiket az érdeklődők rendelkezésére bocsátották: így jutott be pl. Cicero Lucullus és Sulla könyvtárába, az utódok engedélye folytán. Később már maga is gazdag gyűjteménnyel rendelkezett villáiban. Ettől az időtől kezdve az előkelőbbek házaiban mind számosabb példányból álló és válogatottabb tartalmú magánkönyvtárakat találunk.

Martialis szeretné, ha egyik legjobb barátjának, Julius Martialisnak a könyvtára őrizné műveit, mely a mons Ianiculuson található villájában volt:
"Könyvestára a kedves nyárilaknak,
Honnan szép a kilátás városunkra,
Szűz, költői művek között ha kaphat
Egy kis hellyet az én dévaj Thaliám,
Helyezd el legutolsó polcodon bár
Hét könyvem, melyeket mostan menesztek
A szerző kalamusszának nyomával:
Mert ez adja becsét épp, a javítás.
Te, kinek kis ajándékom ma küldöm,
Ünnepeltje ma-holnap a világnak
Őrizd ezt szerető szív zálogául,
Könyvestára te Martialisomnak."

/ VII. 17. /

3. ... és közkönyvtárak

Csakhamar szükségessé vált egy közkönyvtár megszervezése is. Rómában az első közkönyvtárat Caesar tervezte, s Terentius Varrót bízták meg a felállításával, de Ceasar halála megakadályozta a kivitelezést. A megvalósítás dicsősége Asinius Pollio és Augustus nevéhez fűződik. Az előbbi i.e. 39-ben nyitotta meg könyvtárát, a művészetpártoló Augustus pedig i.e. 28-ban a palatiumi Apollón-templomban görög építészekkel építtette meg pazarul felszerelt könyvtárát, ahol külön helyezte el a római /Octavia/ és külön a görög írók műveit /Palatina/. Augustus i.e. 23-ban nyitott egy újabb bibliothecát a porticus Octaviae végében. Példáját az elkövetkező császárok is követték: 107 és 113 között Traianus építtetett egyet Bibliotheca Ulpia néven, amely egészen az 5. század végéig fennmaradt.

Az i.u. 2-3 századra nemcsak a fővárosban, hanem a provinciák jelentősebb városaiban is létesítettek nyilvános könyvtárakat. Egy császárkori feljegyzés szerint nem kevesebb mint 28 közkönyvtár működött - csak Rómában, s szép számmal akadtak a birodalom egész területén.

A tekercseket eleinte egyszerű raktárszobákban tárolták, majd fali fülkékben, melyek általában 1 méter szélesek, 2-3 méter magasak és fél méter mélyek voltak. A nagyobb könyvtárakban olvasóterem is működött. Gellius épp Traianus könyvtárának olvasótermében üldögélve írja a következőket: "Régi praetori rendeletek kerültek a kezembe, amikor éppen Trajanus templomának a könyvtárában időzve valamit keresgéltem. Kedvem kerekedett, hogy tanulmányozzam őket... Egyik barátom szerint, aki mellettem ült az olvasóteremben, Gabius A szavak eredetéről című munkája 7. kötetében az olvasható, hogy..." /Noctes Atticae, XI, 17./

Ezek a közkönyvtárak azonban a Város pusztulásával együtt megsemmisültek. Csak a Bibliotheca Ulpia maradt meg, amely a császárkorban a római intellektuális élet központja volt, s valószínűleg ennek köszönheti, hogy elkerülte a középkorban szinte kötelező pusztulást.


Lapozás vissza... Lapozás előre...

Tartalomjegyzék