Földművelés

FEJEZETEK

Az élelem megszerzésének egyik legfontosabb tevékenysége, alapja. Hiszen ezen az úton az ember jelentős mértékben függetlenítette magát a természet szeszélyétől, és lényegesen több ember tudott megélni sokkal kisebb területen. Éppen ezért nem véletlen az, hogy ahol a világon a nagy földműveskultúrák megjelentek, ott a műveltség is azt követően mind magasabb és magasabb fokra emelkedett.

A magyarságot a honfoglalást megelőző és az azt követő évszázadokban (IX–XI. század) egészükben nomád állattenyésztőknek tartották. Az újabb kutatások ezt a kérdést nem ítélik meg ilyen egyértelműen. Jó néhány szó arról tanúskodik, hogy már a bolgár-törökökkel való érintkezés korában a magyarok bizonyos földművelési ismeretekre tettek szert, és erre számos szavunk utal (eke, tarló, sarló, búza, árpa, szérű stb.). Ez még csak fokozódott, amikor a kazár kaganátus nagy hírű kertkultúráját is megismerték, és a szőlőművelés alapelemeit is elsajátították (szőlő, bor, seprő stb.). A délorosz síkságon a fejlett földműveléssel rendelkező keleti szláv népektől ugyancsak tanulhattak. Amikor a magyarok a Kárpát-medencében megjelentek, akkor már jelentékeny részük földműveléssel foglalkozott. Ezt a régészeti források, majd a mind sűrűbben megjelenő írásbeli feljegyzések is bizonyítják.