A gazdagparasztok

A magyar falu jellegzetes alakja a gazdagparaszt, vagy ahogyan helyenként az Alföldön nevezik: basaparaszt. E réteg kialakulása már a jobbágykorban megindult, hiszen egy-egy család még a feudális kötöttségek ellenére is jelentősen tudta ingó és ingatlan vagyonát gyarapítani. Az Alföldön különösen az állatállományt lehetett növelni, míg más területeken adással-vevéssel szaporították azt. A jobbágyfelszabadítás után a tőkével rendelkező gazdagparasztok számára a lehetőségek még csak szaporodtak. Növekvő birtokukat már nemcsak napszámosokkal, hanem állandó cselédekkel műveltették. Az esetek többségében alkalmazottaikat még a nagybirtoknál is jobban kizsákmányolták, már csak azért is, mert a birtokban állandóan benne lévén, nem tűrték, hogy valaki pihenjen, álldogáljon, hanem állandó munkára serkentették cselédeiket.

A gazdagparasztok jelentős része a nagycsaládi formát megtartotta, hiszen bőségesen adódott munkaalkalom a birtokon, de meg arra is szükség volt, hogy valamelyik családtag együttdolgozva a cseléddel, annak munkáját állandóan ellenőrizze. Házuk inkább csak nagyságában, de nem formájában különbözött a falu hagyományos lakóépületeitől. Gazdasági épületeik a szükségesnek megfelelően sokkal nagyobbak, tágasabbak, hogy a sok terményt, állatállományt képesek legyenek befogadni. A parasztok közül elsőként alkalmazták az új, jobb, de ugyanakkor drágább munkaeszközöket, majd gépeket, mert ezzel a föld hozamát igyekeztek növelni.

Műveltségük, hagyományaik főbb vonásaiban megegyeztek a többi paraszti rétegekkel. Ruházatuk is hasonló volt, legfeljebb az ünneplőt vásárolták jobb, drágább minőségű anyagból. Ez a paraszti réteg állott a falusi értelmiséghez legközelebb, így szívesen adták lányukat tanítóhoz, paphoz, és igyekeztek életformájukat azokéhoz igazítani. Ezért náluk jelentek meg elsőként az újféle bútorok, az asszonyok leghamarabb váltak meg a népviselettől, az ételekben is szívesen alkalmazták az úri újdonságokat. Nagy általánosságban ez a réteg az, mely a hagyományok egy részével legkorábban szakított.

A gazdagparasztok közül kerültek ki a falu vezetői, az elöljáróság tagjai, a bírák és más tisztségviselők. Ez részben azért is volt, mert ezek tudtak leginkább időt szakítani a közügyek intézésére, másrészt szívesen kapcsolódtak a falu hivatásos vezetőihez. Ezen az úton jól tudták képviselni családjuk közvetlen érdekeit is.