Siratóballadák

A betyárballadák epikus előadásmódja némileg rokon azokkal a siratóballadákkal, melyek első személyes előadásban, mintegy a halál csúcspontjáról mondják el tragédiájukat. A betyárballadák szerkezete, témakezelése is sokban hasonló ehhez, s nemegyszer jellemző rá – esetleg egy bevezető rész után – az első személyes előadásmód. Itt is egy befejező pillanatban, a rabságba jutás, az ítélet-végrehajtás előtti pillanatban tekint át a ballada hőse életén, és siratja el. Ez a két csoport tagadhatatlanul bizonyítja a strukturális elemzés szánjára, hogy részint a siratóéneknek, részint az első személyes előadásnak milyen alakító szerepe volt az epikus műfajok születésénél. A siratóballadák kérdése azt is igazolhatja, hogy a népi előadásmód, hagyományozás mennyire a saját formái szerint kívánja meg még a „felülről jött”, kántori stb. előadók szerzéseit, s mennyire művészivé formálja azt.