Most elképzelem |
most elképzelem milyen jó is volna
ha kicsit szuszogósan is kimenni
kisétálni a tavaszodó dombra
csak ülni a volt kereszt helyén némán
nézni a várost s nem törődni hogy
a város visszanéz-e énrám
lehunyt szemmel ellátni oda túlra
hol antonio machado tanár úr
szelíden kezet nyújtna
1979
Fecske nélkül szálló alkonyatban |
Elsüllyedt a jegenyék árnyéka is már.
Ó, éjszakába feneklő kajakok!
Gyalog kell menned, fogd ezt a pislán
hunyorgó-füstölgő csillagot,
vezessen és, ha kialszik, dobd a tóba,
- sötétben is megleszek reggelig -
iszapba, hínárba burkolózva
odalent majd gyöngyöt könnyezik.
Sóhajt a víz, a jegenyék
megborzongnak,
szitálni kezd a bánat s tán az eső;
míg keresgélem a marasztaló szókat,
sarjad a csönd és eget-földet benő.
Már a fecske nélkül szálló alkonyatban
éreztem, kedves, hogy nélküled maradtam.
1967
Őseim volnának |
őseim volnának
de belőlük élni
mégha volna rá mód
sem élhet ki férfi
házuk is volt mindig
többszáz esztendőkig
nevük a nevemmel
tovább öröklődik
nem vitatom senki
idevaló jussát
de hát az enyémet
se nagyon vitassák
1976
Öregedő színészek... |
öregedő színészek
öregedő sportolók
öregedő zsokék
öregedő költők
öregedő öregedők
mind azt szeretnék
mímelni hogy ők
milyen fiatalok
1974
Begykő |
játszadozni a szavakkal
mint a fényes begykövekkel
föl-földobni el-elkapni
féltenyéren fölmutatni
piculára nem cserélni
ölremenni hajbakapni
fogad közül ki nem adni
és ha mégis letepernek
és elvennék az erősek
egyenként mind megsiratni
1982
Vigasz |
Feleségemnek
ne bántson hogy állás
nélkül maradtál minden
valamirevaló elbukott
szabadságharc azóta is
világosnál teszi le a
fegyvert ott tetted le
te is majd csak össze-
hozunk annyit amennyi
egy kétgyermekes szerény
tanító házaspár jövedelme
azok vagyunk hadd
nyüszítsenek bach
jól táplált ebei lessék
őrizzék a koncot rúdra
kerül úgyis a bőrük
1981
Zelk Zoltán meghalt |
felköltöztek a szavak
a mennybe
csönd van
csak az úr léptei
kongnak az űrben
korlátot kerítést áttörve
fekete pántlikásan
futnak a lovak
szatmárnémeti
szinérváralja
irányába
nincs aki
megjuházza
1981
Széttapsolt hexameterek |
még a halotti beszédek is
már-már tapsra vezénylik
zsibbadttá idomított
elgyávult tenyerünket
1981
Távirat |
csákányosok lánctalpas földgyaluk
rohamoznak reszkető kis falut
dől a kémény menekül a kuvik
ÁLLÍTSÁTOK MEG ARTURO UIT!
1988
Magyar históriai pillanatokra |
1
vajon ha koppány úr a győztes
fölnégyeltette volna-e
vajkot ki ha magyari nőt vesz
asszonyául s nem hozza be
európát pannóniába
irtva már-már a nyelvet is
nem hittünk-e vajon hiába
ha bennünk az isten se hisz
ha folyton folyvást önerőből
kell újra s újra kezdenünk
ha minden áldozat kevés
vajon ha istván visszahőköl
akkor is fölfeszíttetünk
vagy mégis volna küldetés
1983
2
nem minden alap nélküli a vád
nem csupán afféle római mendemonda
miszerint caligula a lovát
konzullá kinevezte volna
megfordult fejében s talán
meg is valósul a bizarrnak tetsző ötlet
hogyha még idejekorán
el nem kottyintja tervét egy görögnek
az állat uram kiszámíthatatlan
önfejűbb mint az ember - igazad van
prüszköl nyihog rúg harap hőbörög
igazat szóltál rabszolga tehát kuss
nehogy vérszemet kapjon a szenátus
caius döfött s kihörrent a görög
1984
3
Lőrincze Lajos emlékének
porában is áldott kiért
és ezerszer áldott ki által
akár a szív fölött a vért
szembefeszült a másvilággal
meg akkor váltódott e nép
és küldetését akkor kapta
mikor a röggel az igék
magyarul hulltak a halottra
hazánkká akkor lett örökre
ez a sokszor ege-se-földje
töredékes nyelvünk-honunk
s a jövendőbe glóriával
léptünk a nyitott síron átal
mondván por és hamu vagyunk
1993
Hallucináció |
Petőfi székelykeresztúri
szobrának leleplezése után
miután a szobrot nagy tapsok
közepette leleplezték s az
elvonuló hivatalosságoknak utat
engedve közelebb nyomult a
kordonon kívül szorított nép
hogy ne csak tekintetével de
tapintásával is birtokba
vegye bronzba-öntött nagy fiát
menjetek haza suttogta valaki
mintha maga a szobor suttogta
volna menjetek menjetek ne
tekintsetek föl reám járjatok
lesütött szemmel előttem mindaddig
amíg tekintetünk nem találkozhat
most menjetek haza békességgel
oszoljatok oszoljatok oszoljatok
kapkodtuk a fejünket hogy honnan
ez a hang de az ünneplőbe öltözött
rendőrök csak mosolyogtak és
tréfálkozva kötötték szakszerű
nyalábokba az imént még
kordonként feszülő köteleket
1973
Elektronikus bumeráng |
Kelemen Árpádnak és
Imets Máriának
a mikroprocesszor
melyet szürke szilícium
fövényből szorgos
tudósok teremtettek
olyanformán mint ádámot az úr
most próbálgatja erejét
a hatalom és a humánum
között tétovázgat:
katonásdit játsszon-e
vagy inkább óvodásdit
iskolásdit
kilője-é a világ
minden töltényét
beindítsa-é a világ
minden rakétáját
vagy inkább a világ
minden nyelvén tanítsa
a világ minden nyelvét
a rászorultaknak
fölruházza-e a ruhátlanokat
megetesse-é az éhezőket
egyszóval krisztusi
gondokban osztozzék-e
avagy
1985
Egy fenyőfára |
fiatalon karácsonyfásan
állt a csillagok s önnön
illatának áhítatában
férfikorába érve áldón
strázsált mint a Megváltó
szobra a Corcovádón
zord telek hosszú Golgotája
lankasztotta öregedőben
ágait pietába
ledöndült és fekszik a tiszta
forgácsok gyolcsán
lecsupaszítva
1991
Az ismeretlen költő emlékszobája |
az ismeretlen költő emlékszobáját egy vidéki fogadó
alkalmi bérlője
eszelte ki nyilván az annyit emlegetett ismeretlen katona
szolgált
mintául becsületére legyen mondva nem is titkolta az écesz
ötletadó
géber kilétét amikor megtörtént a fölavatás hihetetlen
hogy a mi
gyönyörű vidékünk mely annyi ismeretlen hőst adott hol
ennek hol
annak a hazának éppen költőt ne termett volna hosszan tartó
lelkes
taps viharzott itt-ott még könnyek is csillantak hihetetlen
sőt lehetetlen
még nagyobb és még hosszabban tartó taps dübörgött ezért
hát úgy
gondoltuk jól gondolták rikkantott közbe a vidék egyetlen de
sajnos
ismert alkalmi rigmus faragója a suszter a hatóság az idegen
forgalom
föllendülése reményében szemet hunyt a különös hóbort
fölött de
ebben már a tárkonyos levesnek s a finom bárányflekkennek is
volt
valamicske szerepe
1988
Űrpajzs |
az égbekiáltó
igazságtalanságok
elmismásolásául
a közömbösség
s a belenyugvás
habarcsával vakolták
le az eget
de előbb
felsőbb megfontolásból
átlagos embermagasságon
alulivá dúcolták
nádalták
fölötte szuperszonikus
döglegyek dongása
dübörgése
távirányítású keselyűk
vijjogása nyomja el
ha mégis egy-két
sóhajtás panasz olykor
fölszivárogna
1985
Tojáshéj-fölirat |
kezdem szégyellni a nevem
mert mint a halál kitakar
még elsuttogni sem merem
mennyire ősi és magyar
még fenekükön a kakukk-
tojáshéj de már turulok
magyar uraim én maguk
között lenni már nem tudok
1993
Metszet |
...És darvak szárnya mozdul vállamon
Arghezi-Dsida
nyárvégi tarlón szemelgető
útrakész darvak
markába fú a szénégető
bajszán megköt a harmat
halkabbra fogják a hars vizek
szélük csipkét ver
kígyózza szívem az őshideg
mint egy plasztik-katéter
Dérverten állok egy régi sor
s befelé növő szárnyak
sajdulnak csontomig amikor
a darvak égre szállnak
1991
Két makáma |
ha a régiók ból ha zavagonírozott légiók akiket otthon
nemhogy otthon
de még egy hideg-rideg kivénhedt sivár vén kaszár nya se
vár akiket nem
véd sem isten sem király ha a régiók ból ha zavagonírozott
légiók egyszer
csak azt mondják elég volt a beszéd ből és föl kerekednek
útnak indulnak
császárt vagy akár cárt keríteni maguknak s ha a zéppen
másnapos elnök
zsebében netán egy kapitány egy százados vagy ha egy
napóleonosra
sikeredett hadnagyocska vagy isten ments ilyen is volt már egy
furcsa
bajszú káplár a zéppen másnapos elnök zsebében megtalálja
rálel arra a
bizonyos kulcsra s ha felhők fölé szabadítja mind a kurta
mind a közepes
mind a hosszú hatósugarúakat s ha alattuk a nagy keleti fagy
rászakad
rázúdul a keleti tél erre a hervatag mégis-mégis gyönyörű
szép fél közép-
kelet-dél-nyugat európára ha majd asszonyod leányod unokád
testének
esnek krisztus öt vérző sebére kérve kérdlek mielőtt
megölnének testvé-
rem lősz-e ölsz-e
most civil van civil a társ civiltárs civil a dal civildal
civil a lom civiltársa-
dalom és benne persze másság nem egyenlők és egyenlőbbek
egyének és
egyénebbek ássák egymásnak a jól kitervelt kifundált vermet
hát ne le-
gyen egyen csak forma a mundért ne hordja senki fia-borja ha nem
akarja
nem muszál hacsak be nem zupál civil szanitéced leszek nem
vitézed az
ám hazám közös lónak túros volt a marja aki bírja marja az
a fontos
eresszen a búza de a szegény embert még az ág is húzza
nahát legalább
lesz amire felkötnie magát a terhek irgalmat nem ismernek
nehéz mond-
ja akinek gondja is összkomfortos nehéz nehéz akadjon fel
midőn a fára
néz ez csak afféle idézet-átok ilyet én senkinek sem
kívánok mert önnön
szegény fejemre visszaállhat s előbb mint e század végső
pontjára hág
és az sem biztos hogy megújul a világ mert hihetsz-e annak ki
fűtve
lakhat öt szobát egy most éppen kihülőfélben lévő
hegyiházban akárcsak
én hattyúdalát zümmögő s fáradt őszi légyre vadászgat
szarvasbőgésnek
idején
1994
Négy riadt sorocska |
növekvőben a vérszomj
növekedőben az ódaigény
mi lesz veled szegény
szegénylegény
1993
Négy félbarna sor |
magyarok ne magyarkodjatok
cigányok ne cigánykodjatok
magyarok ne cigánykodjatok
cigányok ne magyarkodjatok
1987
Váratlan sárga |
Márkos András Unerwartetes Gelb c. képe alá
elegyes rímekkel gépi betűkkel
tizennégy sor legfönnebb tizenkét cicero
váratlan megjelent a
váratlan sárga
s belesárgult a menta
és véregyvelegű
váratlanságba
elhernyóztak a feketék
s összegubancolódtak
hanyatt esett egy Té betű
feketénél is feketébb
lett mikor lezsidóztak
vállamon eddig egyezer
évet cipeltem görbeteg
s lettem váratlan négyezer
esztendősnél is öregebb
1993
Töredék |
...talán az őserdők a dzsungelek
talán a tajga néhány foltja még
vagy talán a sokat megért magányosak
a cirbolyák a cédrusok de nem
őket irtjuk ki elsőül és teljesen
mint konkurens lábonállókat
talán valamelyik alacsonyabb -
rendü növény alsóbbrendű faj
megpróbál majd a majdani
az emberutánihoz igazodni
de a fölszabadult mérgek az
elszabadított elemi
részecskék ez az egész rák-
jegyében senyvedő bolygó még
sokáig őrzi majd
nyomunkat szagunkat a
mindenségnek ebben a parányában...
1992
Nagycsütörtökön |
nagycsütörtökön már kora délután odébbállnak
a vacsorát már ki-ki a maga nem föltétlenül
családi körében költi el nagycsütörtökön
már kora délután meglép aki csak teheti
nincs idegünk már a közös szorongáshoz
a közös de a külön-különi megszégyenítéshez
sem a kálvária a kivégzés ceremóniájához
ha legalább élőben menne mint minden este
a megváltott és meg nem váltott világ
minden híradójában latrok százai ezrei
mentődnek föl naponta pilátusok légiói
mossák a kezüket nyilvánosan és közben
elégedetten mosolyognak bele egyenesen a
kamerákba csak az üzenetrögzítőkre hagyat-
kozhat nagycsütörtökről nagypéntekre virra-
dólag a megváltás dolgában bizonytalankodó
ki kell hétvégéztetni a fejekből az áldozat-
hozatalnak azt a deprimáló hogyismondjákját
ki kell hétvégéztetni no szia majd húsvét után
locsolkodni ugyan már kinek van ebben a mai
rohanó világban divatjamúlt a folklór
a föltámadást hétfőtől kezdve mindenki már
csak magának reméli
1994
Aztán |
lassan az árnyak nőni kezdnek
fehéren mint valami nyírfák
végéhez közelít a kezdet
ahogy azt már régen megírták
előbb megköt a fény egy régi
ablakra jégvirágul-dermed
hiába próbál bár reméli
lyukat lehelni rá a gyermek
aztán az óra mutatója
eloson a számlap lefittyed
vetül a vágyott a valóra
olyan lesz-é milyenné hitted
1994
Ahogy |
ahogy tenyered homlokodra
ellenzősíted meg-megállva
ahogy el-elmagányosodva
meg-megszállsz egy-egy éjszakára
ahogy az üres polcra bámulsz
s nem hiányoznak már a könyvek
ahogy reggelente az ágy húz
és nem-fölkelni volna könnyebb
ahogy otthonod még hiányzik
van-e otthonod igazában
ahogy a szó is el- s kivásik
az otthonokban most lakás van
ahogy nyelved a rímre rájár
mint ujjaid a billentyűkre
ahogy foncsorosodva már-már
arcod lesz tükrödnek a tükre
ahogy a tűznek csak a korma
senki senkinek számadással
ahogy elfacérul a forma
s a múzsa markát tartva házal
ahogy az ismerőst felejted
s az ismeretlen ismerősül
ahogy a rég magadba-rejtett
titok veled öregszik őszül
ahogy az isten észrevétlen
beléd épül minthogyha volna
ahogy te is valamiképpen
vagy a ház és annak lakója
ahogy az erek mint a húrok
aztán csak száll elszáll a lélek
vagy sortűz nyomán tova surrog
rajban akár a seregélyek
1994
Távolodóban |
távolra még ellát a szem
de a közeli apróságok
már a betűk is megkívánnak
félkarnyújtásnyi távolságot
és ködösül a távol is
heggyel az ég egybemosódik
és kezded el-elhagyogatni
fontosnak vélt vinnivalóid
süllyedőben emelkedőben
látod a foszló láthatárt is
osztogasd szét amid maradt
ingyen is átvisz ha ki átvisz
s hátra ne nézz kiket szeretsz
a maguk útján nem utánad
mendegélnek akaszd a fára
üresen maradt tarisznyádat
1996
Mintha csak tréfa |
mintha csak tréfa tréfa
lett volna amolyan farsangi
olykor vaskos is volt talán
rusztikus mondaná az
esztéte nevettünk tiszta szívből
nagyokat és szorongtunk szívben
markoló kegyetlenségei láttán
vagy ha éppen a bőrünkön éreztük
hogy ennek már a fele se tréfa
nem babra megy és nem babra ment
az életünk és csak bőgő majom
bőgő majmok voltunk aki-
ken hősiesen kuncogott
akikre titkon nyelvet öltött
akiknek háta mögött szamár
fület mutogatott az aki nem volt
életileg is érdekelve
abban az egész micsodában
és ezt mindenki tudta az
előljárók meg kiváltképpen
mert nagy okosan kezdtek
középen lapulókká majd egészen
hátul kullogókká válni hogy aztán
amikor jött a nagy hátraarc
megint előljárókká váljanak
helyzetüknél fogva mert hát ők
tudták hogy az egész csak tréfa
tréfa volt életre szólóan sőt az
időközben elbukottak elhunytak
esetében síron túlig tartóan
és most itt vagyunk ahonnan elin-
dultunk bekötött szemmel vissza-
érkeztünk hihihi oda ahonnan
elindultunk csak éppen az
életünk telt el időközben az a hegy
nem is hegy volt hanem csak egy
felhő mert csak egy hegy megy
szembe jő egy másik hegy
ugye milyen tréfás weöres-vers
1994
Nóta |
sültgalambra ha
vártál volna
ébredj testvér
a nyers valóra
hát kaparj kurta
s neked is lesz
mert hoppon maradsz
ha nem nyüsletsz
aki szegény volt
még szegényebb
lesz a tehetős
tehetősebb
fürkészheted mit
hoz a holnap
lesz a becsapott
becsapottabb
aki húzatja
meg azt mondja
mindig így volt hogy
mi a nóta
s a magamfajta
hegedősnek
vérét veszik a
tehetősek
1994
Valaki jár a fák hegyén |
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
1994