Irodalom | TARTALOM | A kísérletezés évei |
FEJEZETEK
Anyai ágon nagy múltú nemesi családból származott, amely az ő születésekor már teljesen elszegényedett. Anyja már kénytelen volt megelégedni egy ismeretlen ősű ügyvéddel, amikor szerény lehetőségei között férjet választott. Ez már a hanyatlást jelezte, de a családnak volt még annyi ereje, hogy elodázza az összeomlást: a vármegyeházán a dzsentri az úr, s Kaffka Gyula még elfoglalhatja a főügyészi széket. Korai halálával azonban a család visszazuhan a teljes anyagi és társadalmi bizonytalanságba. Kaffka Margit hat éves, amikor elveszti apját, s az ő útravalója már csak egy ingyenes hely az irgalmasnővérek szatmári anyaházában: itt kezdi iskoláit, itt szerez tanítónői oklevelet. Még elvégzi az Erzsébet Nőiskolát és polgári iskolai tanári vizsgát tesz, majd mintegy másfél évtizeden át a tanári munkának szenteli életét. 1903 őszén a miskolci állami polgárihoz nevezik ki, majd Budapestre helyezik (1907), és Újpesten, illetve Angyalföldön kap beosztást.
Egész életében két téma foglalkoztatta igazán: a dzsentri pusztulása és a nő sorsa a korforduló idején. Így jutott el anyja élettörténetéhez, az Erzsébet Nőiskolát idéző emlékeihez, az induló Nyugat küzdelmeihez és kegyetlen önszemléletű vallomásaihoz. Ezek szolgálnak végső magyarázatul arra is, hogyan emelkedett fel a szellemi igénytelenség világából. Személyes élményeiben nagy nemzeti válságokat élhetett át, a dzsentri pusztulásában és az önálló nő társadalmi, lelki viszontagságaiban a korfordulón álló, anakronisztikus berendezkedésű, ellentétek között feszülő magyar társadalom bajait, gondjait láthatta meg.
Írói útján három szakasz figyelhető meg: az első 1901-től a Nyugat indulásáig tart (1908), a másodiknak a világháború vet véget, a harmadikat a haláláig tartó nehéz évek új élményei jellemzik.
Irodalom | TARTALOM | A kísérletezés évei |