Irodalom | TARTALOM | Élete |
FEJEZETEK
Ignotus a jómódú, ipari és kereskedelmi meg szabadfoglalkozású értelmiségi polgárság, általában a középpolgárság művészi, művelődési törekvéseinek képviselője. S mivel e polgárság tetemesebb része az ekkor asszimilálódó rétegből került ki, szemléletének problematikája elválasztatlanul összefonódott az asszimiláció kérdéskörével. Mindazonáltal ez a második elem, a gyakori ellenkező látszat ellenére, csak színezője az elsőnek, a polgáriságénak. A polgárságnak ezek a rétegei megnövekedett vagyoni, gazdasági s közéleti súlyuknak megfelelő részesedést követeltek a közízlés alakításában; a maguk ízlé-{997.}sének és műveltségének bevételét, adaptálását, egyenrangúsítását, miközben – ezáltal is – gazdasági s közéleti lehetőségeik és szerepük további kiterjesztésén is munkálkodtak. Azonban úgy, hogy a kiegyezés utáni társadalmi rend és politikai élet "szabadelvű" konstrukcióját legföljebb csak átrendezni óhajtották – a maguk érdekeinek megfelelően, nem pedig radikális módon vagy éppen forradalmi úton gyökeresen újraformálni. Ignotus szemléletének mély ellentmondásai ebből a felemás, kompromisszumos magatartásból következtek; az ellentmondások feloldatlanságából, feloldhatatlanságából pedig kritikai irányzata: impresszionizmusa, meg ízlésének és modorának legfőbb jegye: szecesszióssága. S együtt valamennyiből az, hogy munkásságából, erős tehetségéhez, sokrétű tájékozottságához, szenvedélyes irodalomszeretetéhez és hajlíthatatlan egyéni tisztességéhez képest, meglehetősen kevés önértékű mű született és maradt fenn, s hogy munkái nagy részének csak irodalom-közéleti, irodalom-történeti jelentősége volt és van.
Irodalom | TARTALOM | Élete |